Szellemileg is frissen

Mindemellett gyakran mi sem kíméljük magunkat: nyomkodjuk a mobilunkat, közösségi oldalazunk, e-könyvet olvasunk, tévét kapcsolunk, rádió frekvenciát váltunk, folyamatosan chatelünk. Alig vagyunk csendben és fénymentesen. Hogy mindez mit okoz bennünk, a csodálatos természet vajon ehhez is alkalmazkodóvá teszi az emberi testet vagy sem, azt senki nem tudja előre biztosan megmondani, a tudósok is csak találgatnak.

Csak sejtik, hogy a mentális egészségünket, éppen úgy, mint a testünk, fizikumunk épségét támogatnunk kellene. Ahogy fogat mosunk napjában legalább kétszer, étkezünk legalább háromszor, pedig ötször kellene, iszunk elegendő vizet, ápoló krémet kenünk az arcunkra, és kimegyünk nagyot sétálni a szabadba, hogy nap érje a bőrünket, és formában tartsuk a testünket, pont így kellene az elménket is frissen tartani.

Legalább negyedórát

Ha az időnkbe nem fér bele, hogy elmenjen másfél óránk a sporttal, mert fel is kell öltözni, el is kell jutni az edzőterembe, vagy a parkba, ahol tudunk futni, és utána zuhanyozni és haza érni is kell, akkor se emésszük magunkat. Helyette tegyünk egy frissítő sétát vagy vegyünk egy forró fürdőt, esetleg szundítsunk egy negyedórát. Legyen bármi az a frissítő dolog, ami kikapcsolja a gondolkodásunkat és örömet szerez nekünk, arra adjunk magunknak lehetőséget egy negyedórában.

Rutin helyett újdonság

A monotonitás, a rutin biztonságot és kényelmet nyújt, ugyanakkor le is szoktat a gondolkodásról. Ha néha valamit másként teszünk, mint szoktunk, azzal új tapasztalat és perspektívákat nyerhetünk. Menjünk más útvonalon a munkába, busz helyett gyalogoljunk, autó helyett tömegközlekedjünk, ha nem vezetünk és nézhetjük az elsuhanó tájat, házakat, vagy gyalogosként felnézhetünk az épületekre is, már másként kezdődik a napunk.

Hétvégén a rántott húshoz ne a megszokott burgonyapürét tálaljuk, hanem valami más idény zöldséget, például céklasalátát. Az ilyen apróságok is gondolkodásra sarkallnak bennünket. Minden egyes napra keressünk egy valamit, amit merőeben másként tehetünk, mint amúgy szoktunk.

Legyenünk jelen a pillanatban

Ha megpróbálnánk nem felaprózódni hanem csak arra koncentrálni, ami éppen a feladatunk, amiben éppen benne vagyunk, már segítenénk az elménknek. Nem csak arról van szó, hogy lelkileg a jelenben legyünk és örüljünk egy adott pillanatnak, vagy ellenkezőleg megéljük akár a fájdalmat is, ahelyett, hogy elodáznánk, hanem arról is, hogy kevésbé terhelnénk magunkat, ha nem száz felé koncentrálnánk egyszerre.

Legyünk jelen, amikor találkozunk, beszélgetünk valakivel. Figyeljünk, nézzünk a szemébe, és vegyünk valójában részt a beszélgetésben.

Mindig arra fókuszáljunk, amit éppen teszünk, ne másra. Ne érezzük rosszul magunkat, mert nem érünk rá chatelni.

Tereljük a figyelmünket másra

A másoknak nyújtott segítség, odafigyelés növeli az élet relevanciáját és erősíti az önbizalmat. Segítséggel fordulni máshoz bennünket épít. Nem kell megijedni attól, hogy önkéntesen vállaljunk el bármiféle feladatot, olyat válasszunk, ami nekünk is örömet szerez. Éppen úgy segíthetünk egy kisgyermekes anyukának például a takarításban, mint egy kisgyereknek a tanulásban, egy idős embernek a bevásárlásban is.

Tréningeljük az agyunkat

Tanuljunk verset, rejtsünk keresztrejtvényt, tanuljuk meg kirakni a Rubik kockát, játszunk kirakóssal, sakkozzunk, kártyázzunk, vegyük elő a memória kártyát. Játsszunk gyakran, fejlesszük a memóriánkat naponta, hogy ezzel is óvjuk a szellemi frissességünket.

Kérjünk segítséget

Ne maradjunk egyedül a nehéz pillanatokban, menjünk társaságba, kérjünk segítséget, beszéljünk másokkal. Családtagokkal, barátokkal, jó szomszédokkal. Kérjünk segítséget akár szakembertől, ha a lelkünk fáradt, nehéz. Ha boldogtalannak érezzük magunkat, vagy mentálisan fáradtnak érezzük magunkat. Egy jó beszélgetés egy finom vörös bor, egy édes kakaó vagy egy meleg nyugtatótea mellett társaságban, már önmagában építő.

Nyugtával dicsérjük a napot

Ne engedjük el a gondolatainkat és érzéseinket este, segítsünk magunknak abban, hogy megpróbáljuk feldolgozni mindazt, ami ért bennünket aznap. Próbáljuk meg azonosítani az érzelmeinket, tapasztalatainkat, melyek a nap folyamán értek bennünket. Éljük át a pillanatot, gondoljuk át valóban kell e mindenért aggódnunk. Legyünk kedvesek magunkkal, biztassuk magunkat és tanuljuk meg, hogy minden érzésnek van létjogosultsága, és az érzések gyakran csak átmenetiek.