Mindannyian lehetünk karácsonyi angyalok!

Annyi módja van annak, hogy karácsonykor jelen legyünk, segítsünk, ajándékozzunk vagy éppen adakozzunk, mert oly sok helyen nélkülöznek, szükség lenne a gondoskodás, a támogatás vagy éppen a hiánypótlás. Mindannyian segíthetünk és lehetünk angyalok. Ha nincs semmink, akkor a jó szavunk, a mosolyunk is segítség lehet!

Bár egész évben szükség van arra, hogy támasztékai legyenek az emberek egymásnak, de a karácsony közeledtével valahogy jobban nyitottak vagyunk arra, hogy önzetlenek legyünk. Mindannyiunkat más és más mozgat meg, motivál az adakozásra, a közbenjárásra. Ahogy mindannyiunkat más és más terület érint érzékenyen, fog meg bennünket, hogy tettre készen legyünk.

Mi találkoztunk pár karácsonyi tündérrel, akik inkognitóban szeretnének maradni, így csak a keresztnevüket áruljuk el.

Nekem több van, adok neked

Olykor tényleg nem kell több, pár hasznos hétköznapi dolognál, ha segíteni szeretnénk. Így gondolta Kata is. Ezért mosogatószert, mosószert, rizst, cukrot, teát, cukormentes kekszet, eritritet csomagolt a barátnőjének. S mivel tudta egyedül neveli a barátnője a lányait, így a két kamasznak is pakolt édességet. A lányoknak, akik annyira jók. A legkisebb, 11 éves a zsebpénzéből egy pár csizmát vett az édesanyjának, mert tudta, hogy mindkét téli cipője erősen elhasználódott már az évek során, hiszen az édesanyja magára nem, csak rájuk, a lányokra költ. – S hogy a körforgás megmaradjon, azért én is összeállítottam két cipősdobozt olyan szép dolgokkal, amikből nekünk volt itthon több: mesekönyv, színes ceruza, filctoll, füzet került bele – meséli az édesanya, aki maga is karácsonyi angyal volt.

Gyógyulj meg, barátnőm!

Nem most történt, nyolc évvel ezelőtt, de minden évben mindketten emlékeznek rá. A csökkentett deutériumtartalmú víz, a különféle nagydózisú vitaminok iszonyú pénzbe kerültek akkor is, most is. Viszont Kriszta úgy vélte, a barátnője gyógyulásához elengedhetetlenek ezek. Karácsony volt, a rákműtéttel várni kellett az újévre, nehéz időszak volt az, Krisztának is, hiszen aggódott a barátnőjéért, hogy meggyógyul-e. Úgy vélte, úgy tud a legjobban segíteni, ha bevásárol a vízből és a vitaminokból, de hogy ne sértse meg a barátnőjét, a karácsonyra fogta az akciót. Egy karácsonyi angyal volt valóban, hiszen a gesztusa is segítette a barátnője gyógyulását.

Dobozolás helyett kosarazás

A cipősdoboz akció mindannyiunk számára ismert. A Baptista Szeretetszolgálat még 2004-ben indította el az első akciót az árva, rászoruló, nagycsaládos, vagy beteg gyerekek karácsonyi ajándékozására. Idén egyébként a legendás akcióhős: Chuck Norris indította el az akciót. A dobozolással szemben a kosarazásban látta megoldást, igaz nagyon szűk környezetében Ági, aki saját nagyszüleire gondolt akkor, amikor úgy döntött összeállít néhány élelmiszerkosarat azoknak az idős embereknek, akik a közvetlen közelében laknak. – Gyümölcsöt, lisztet, cukrot, rizst, a szilveszterre gondolva lencsét, és édességként befőttet, kekszeket és csokoládét csomagoltam össze: — Mindegyikbe tettem egy keresztrejtvény vagy más színes újságot is, mert úgy láttam szeretnek újságot lapozgatni és rejtvény fejteni az idősebb rokonaim, ismerőseim is – mesél a saját kosár akciójáról Ági. Aki egyben elárulja azt is, hogy bár a meglátogatott nénik és bácsik örültek a gondosan összeállított finomságoknak, a nénik és bácsik elsősorban annak az egy-másfél óráért hálásak igazán, amit Ági náluk tölt. Beszélgetnek kicsit, előkerülnek a családi fényképalbumok, vagy a korábban megakadt keresztrejtvényben lépnek együtt előrébb.

Kockafaló elefánt

Az árva gyerekeknek a cipősdobozon túl, közvetlenül is lehet segíteni. A MOM Sport a facebook oldalán hívta fel a figyelmet a megajándékozható gyerekek kívánságára. A gyerekek leveleit egymás után töltötte fel a Sportközpont a közösségi oldalra. A gyerekek a levelekben pontosan meghatározhatták milyen ajándékról álmodnak. Ezekből a levelekből válogatott Andrea is. – A Róbert nevű kisfiú kívánsága egy bizonyos kockafaló elefánt volt, amit már évek óta nem gyártanak. Úgy néztem utána több játékot kínáló fórumon, amikor végre rábukkantam egy darabra. Az újszerű állapotban lévő játéktól tartottam egy kicsit, ezért inkább beszereztem azt a kisautót is, amit Robika másodkívánságként jelölt meg a kockafaló elefánt helyett – meséli el a beszerzés kalandos körülményeit Andrea. A MOM Sportközpontban a Karácsonyi Angyalok személyesen adhatták át az ajándékot a kiválasztott gyermeknek. A találkozásról fotók is készültek, így örök emlék marad Andreának és Robikának is ez a különös karácsony.

Vászon cipő, szakadt nadrág télvíz idején

Szegények voltak, valóban, de Ildikó gyerekként ezt sokáig nem ismerte fel. – Az édesanyámmal órákon át voltunk a játszótéren, a parkban, homokoztunk. Nem tudtam az igazságot, azért, mert a gáz vagy éppen a villanyleolvasót kerültük el. Mégis az édesanyám eggyel több szendvicset készített, amit valamelyik hajléktalannak adtunk oda – árulja el Ildikó, aki huszonévesen kezdte az adakozást. Elmeséli, hallott egy férfiról, aki több kóbor kutyusnak adott otthont, s hogy a kisállatok a téli zord időben ne fagyjanak meg, már a bútorait is eltüzelte. – Nem volt kérdés számomra, hogy egy teherautónyi fát kell neki kerítenem. Élelmiszert is jócskán sikerült gyűjtenem neki – kezdi a húszéves adakozás történét Ildikó. Eleinte egy-egy családnak segített, majd óvodákon, iskolákon keresztül konkrét gyerekek személyre szóló kívánságait teljesítette. Függően attól mikor mennyi adományt tudott gyűjteni. A tavalyelőtti év volt a leggazdagabb, akkor nyolcvan gyermeknek ajándékozott, mert egy nagyobb céget tudott maga mellé megnyerni. – Egy óvodával és iskolával állok kapcsolatban. Idén az óvodában kismotor, játszószőnyeg, fejlesztő játékok, könyvek és hatalmas ölelgetni való plüssök voltak az intézmény részéről a kívánságok. Az iskolában az igazgató és az osztályfőnökök egész évben figyelték a gyerekeket, az ő megítélésük alapján döntöttük el kinek érdemes adakozni. A gyerekek leveléből derül ki, mire van valójában szükségük, és mi igyekszünk mindazokat beszerezni – részletezi Ildikó. A levelek tartalma titkosak, csak ő és az ismerheti meg, aki segít. Megdöbbentő, hogy játékokat alig kérnek a gyerekek, nadrágot, cipőt, kabátot inkább. Idén sajnos krumplit, rizst vagy éppen tisztálkodási szereket kértek nem csak önmaguknak, hanem a családnak. Így huszonöt óvodás és húsz iskolás ajándékozott volt. Ildikó egymillió Forint értékben teljesítette az álmokat. Az ajándékozottak között akadt két gyermek, akik semmit nem kértek, nem akartak levelet sem írni, az osztályfőnök írta meg mire lehet szüksége a kislánynak. – Egy pillanat alatt én is láttam. A kislány, ebben a zord időben vékony vászoncipőben és a viseléstől kopott nadrágban, vacogva vette át a csomagokat. Vonakodva, hogy nem fogadhat el ennyi mindent, hiszen vannak nála szegényebbek is – meséli Ildikó az amúgy osztály legjobb tanulójáról – akinek, cipőt, nadrágot, kabátot és pakolt.

S hogyan tud maga mellé állítani ennyi embert? Szerintem, nem is kérdés. Ahogy hallgatom őt, arról, mennyi mélyszegénységben élő gyermeket lát, ismerteti a körülményeiket, magam is a könnyeimmel küszködöm, bár magam is láttam nem egyszer hasonlót a munkám során, és azon kattog az agyam, hogyan lehetne segíteni. Ildikóról mindenki tudja, hogy forintra pontosan elszámoltatható, hogy anélkül teszi mindezt, hogy erről eddig bárhol írtak volna, nem veri nagy dobra, amit tesz. Hálás, ha az ajándékozók elkísérik és maguk adják át az ajándékot, ám ennek a lelki terhét kevesen viselik olyan jól, mint ő. Pedig Ildikót, pont, hogy a gyerekek mosolya élteti. Évről-évre mondja, hogy nem csinálja tovább, a kisfia és a munkája mellett egyre nehezebb a koordináció. Ám az utalások kérés nélkül megindulnak novemberben, és akkor már úgy érzi, nem állhat meg. Egészen addig nem, míg minden ajándék a helyére nem kerül. Mert gyakran nem elég az, hogy az iskolában átadják a csomagokat, a gyerekek nem tudják azokat hazaszállítani, így abból is plusz fuvarjai vannak még. És igen, ekkor pontosan látja, hová is kerültek a karácsonyi meglepetések. A lehető legjobb helyre.

Persze volt olyan év is, amikor laptopot kértek a gyerekek. Nem játszani, hanem tanulni, mert manapság már ez is feltétel. Az összes céget, akivel Ildikó kapcsolatban áll, arra kérte, hogy a leselejtezett gépeket ne dobják ki, így tíz gyerek laptopot kapott akkor. A konkrét élelmiszer helyett, idén már élelmiszerutalványt adnak, és csak reméli, hogy azokból tényleg a gyerekeknek jut élelmiszer a családoknál, de kénytelen volt váltani, mert az otthona hetekig egy kész élelmiszerraktár volt így is, és igen az ajándékozott gyerekeknek is könnyebb utalványt hazavinniük.

Galériakép: David Buranits

Címlapkép: Pixabay