ĂvĂ©rtĂ©kelĆ Ă¶nĂ©rtĂ©kelĂ©s

Soha nem tudhatjuk, hogy mi ĂĄll elĆttĂŒnk, de azt igen, hogy mit hagytunk eddig a hĂĄtunk mögött, milyen lehetĆsĂ©gek mellett sĂ©tĂĄltunk el szĂł nĂ©lkĂŒl Ă©s milyen hibĂĄkba estĂŒnk bele Ășjra Ă©s Ășjra. Ărdemes nĂ©ha megĂĄllni egy pillanatra Ă©s ĂĄtĂ©rtĂ©kelni az Ă©letĂŒnk meghatĂĄrozĂł terĂŒleteit.
Ami mƱködik, hogy lehetne mĂ©g jobb, ahol pedig akadĂĄlyokba ĂŒtközĂŒnk, hogyan tudjuk Ćket a jövĆben egy lendĂŒlettel ĂĄtugrani, vagy Ă©ppen ledönteni.
FĂ©lhomĂĄly van, megnyugtatĂł zene szĂłl a hĂĄttĂ©rben, az ablakon kinĂ©zve hatalmas pelyhekben esik a hĂł, igazi decemberi hangulat. A kĂĄvĂ©m mĂĄr kihƱlt, kicsit hezitĂĄlva, de papĂrt Ă©s tollat ragadok. Ideje szĂĄmot vetni az elmĂșlt Ă©vvel, a sikerekkel, kudarcokkal, s mindazzal, ami mind a mai napig vĂĄltozatlanul kĂ©tsĂ©gbeejtĆ, a szerelemmel.
Pontosan egy Ă©vvel ezelĆtt hasonlĂł helyzetben voltam Ă©rzelmileg, csak akkor mĂ©g sokkal hisztĂ©rikusabban viszonyultam a se veled, se nĂ©lkĂŒled kapcsolatunkhoz, persze te ebbĆl alig Ă©rzĂ©kelhettĂ©l valamit. Hiszen az ĂĄlarcom szinte mindig a tökĂ©letes nyugalmat, az elfogadĂĄst, Ă©s a kiegyensĂșlyozottsĂĄgot sugĂĄrozta felĂ©d. Az, hogy belĂŒl megannyi csapongĂł Ă©rzĂ©s, fel nem tett kĂ©rdĂ©s Ă©s ki nem mutatott szeretet kĂĄosza Ă©lt, az csak az Ă©n titkom volt. Na jĂł, a csalĂĄdom Ă©s a barĂĄtaim hallgattĂĄk eleget a sajĂĄt magamnak okozott problĂ©mĂĄk megoldhatatlansĂĄgĂĄnak elmĂ©leteit. KĂvĂŒlrĆl nĂ©zve sokszor olyan lehettem, mint az egyik macskĂĄm, aki bele ragadt az egĂ©rragasztĂłba Ă©s kĂ©tsĂ©gbeesett nyĂĄvogĂĄs közepette vĂĄrta a halĂĄlt, vagy azt, hogy valaki, akĂĄrki, megmentse a sajĂĄt tudatlansĂĄgĂĄbĂłl adĂłdott kaotikus helyzetbĆl.
Csaknem egy Ă©vnek kellett eltelnie, hogy felnĆjek ahhoz, hogy ez az ĂĄlarc lehulljon. Hogy kimondjam, itt vagyok, mindaz amit lĂĄtsz, akĂĄr a tiĂ©d is lehetne. Mit Ă©rtem el vele? Most itt ĂŒlök egyedĂŒl, mĂg te valaki mĂĄsnak fogod a kezĂ©t Ă©s jĂĄtszod el mindazt, amit Ă©n jĂĄtszottam eddig mĂĄsokkal.
Ez Ă©letem elsĆ ĂșjĂ©vi fogadalma. Soha többĂ© nem jĂĄtszom senkivel.
Nem hitegetek, nem Ă©ltetek illĂșziĂłkat mĂĄsokban Ă©s nem hazudok az Ă©rzĂ©seimrĆl, legfĆkĂ©pp magamnak nem. Nem hazudok nem lĂ©tezĆt, de leginkĂĄbb nem tagadom le a szinte mĂĄr kĂ©zzel foghatĂłt. JĂł jĂĄtĂ©k volt, fĂĄjdalmas, voltak egĂ©szen szĂłrakoztatĂł pillanatai, viszont köszönöm, elĂ©g volt.
InnentĆl nem fogom elhallgatni mindazt amit Ă©rzek, csak azĂ©rt mert rettegek az elutasĂtĂĄsodtĂłl. MĂĄr nincs mitĆl fĂ©lnem, nincs vesztenivalĂłm.
TalĂĄn ha mindenki Ăgy Ă©lne, Ă©s csak egy pĂĄr napra felejtenĂ©nk el a taktikĂĄzĂĄst, vajon hĂĄny kirakatkapcsolat omlana össze, egyik percrĆl a mĂĄsikra, mint egy kĂĄrtyavĂĄr?
Nem az igazival vagyunk mindaddig, mĂg tudatĂĄban vagyunk annak, hogy van valaki az Ă©letĂŒnkben, akihez jobban vonzĂłdunk, aki miatt a torkunkban dobog a szĂvĂŒnk, mikor meglĂĄtjuk, Ă©s Ă©rezzĂŒk, hogy ha lehetĆsĂ©g adĂłdna rĂĄ, egy percig se gondolkoznĂĄnk azon, hogy elhagyjuk e a jelenlegi pĂĄrunkat Ă©rte.
InkĂĄbb vagyok egyedĂŒl egĂ©sz, mint egy âmajdnem igaziâ-val fĂ©l.
EbbĆl adĂłdĂłan a mĂĄsodik fogadalmam 2019-re a kitartĂĄs, minden tĂ©ren. Az önmagamba vetett hit, hogy bĂĄrmit el tudok Ă©rni, amit csak szeretnĂ©k, legyen az a karrier, a tanulmĂĄnyaim, a kapcsolatĂ©pĂtĂ©s vagy Ă©ppen a Te szerelmed.
Mert bĂĄrmilyen hihetetlen sokunknak, fĂ©rfi nĂ©lkĂŒl is van Ă©let, csak kevĂ©sbĂ© idegtĂ©pĆ Ă©s csodĂĄlatos. Igazi paradoxon, amire egy egĂ©sz Ă©letet kĂ©pesek vagyunk felĂ©pĂteni.
Ăgy Ă©rzem a következĆ Ă©v szĂĄmomra Ă©s mĂ©g valĂłszĂnƱ sokak szĂĄmĂĄra, az alapok megszilĂĄrdĂtĂĄsĂĄrĂłl fog szĂłlni. Mert hiĂĄba Ă©pĂtkezĂŒnk, ha minden tettĂŒnk, gondolatunk hĂĄtterĂ©ben ott a labilitĂĄs. Lehet, hogy nem megy majd egyik naprĂłl a mĂĄsikra, de az idei Ă©v engem megtanĂtott a tĂŒrelemre. Arra, hogy nem lehet esemĂ©nyeket minden ĂĄron felgyorsĂtani, legyen szĂł egy Ășj vĂĄllalkozĂĄsrĂłl vagy akĂĄr egy friss kapcsolatrĂłl. Ha megteszĂŒnk mindent Ă©s mĂ©g attĂłl is többet, ha tervezetten, szervezetten Ă©ljĂŒk az Ă©letĂŒnket, elĆbb-utĂłbb meg fog tĂ©rĂŒlni minden befektetett energia, amit sokszor oly haszontalannak Ă©rzĂŒnk ezeken a hosszĂș utakon haladva.
ĆszintesĂ©g, kitartĂĄs, szeretet!
Ez az Ă©n ĂŒzenetem a következĆ Ă©vre!
KĂ©p: Unsplash