Miért nem kérdezed meg, hogyan tovább?

A kapcsolatok buktatói a feltételezés. Az a fajta amikor a témát csak körbe-körbe járja, kerülgeti, mint macska a forró kását, szúrópróbaszerűen belekérdez a körülményekbe. Találgat. De véletlenül sem kérdez rá arra egyenesen, ami annyira érdekli. Nem, mert fél a választól.

Bonyolult dolog az emberi párkapcsolat, és a ma párt kereső szingli, elvált, válófélben lévő különösen sebezhetőnek érezheti magát. Az sem lehet különbül, aki párkapcsolatban él, főleg, ha úgy érzi, imbolyog kapcsolatuk lába alatt a talaj. Hiába szélesedett ki technikailag a kommunikációs csatornák lehetősége, ez a gyakorlatban mit sem segít, amikor valaki nem mer, és így nem is tud hatékonyan értekezni másokkal. Hiszen nem az a lényeg, hol, milyen körülmények között kérdez, érdeklődik, vár visszacsatolást, hanem hogy egyáltalán jelzi-e, hogy szüksége lenne válaszokra. Olyan feleletekre, amiről a másik fél, fel nem tett kérdés nélkül, többnyire nem tudja, hogy válaszokat kellene biztosítania.

Érek én annyit? 

A kulcsszó a bizalomban, az önbizalomban, a hitben, a reményben van. Amikor valaki nem hiszi el önmagáról, hogy ér annyit, hogy a másik bizonyára őszinte legyen hozzá. Vagy ha nem őszinte, akkor azt magára veszi, holott nem kéne.

Az alakuló kapcsolatokban pláne kiszolgáltatott lehet mindkét fél. Ahol még nagyobb a bizonytalanság, hogy merre tart a kapcsolat, hogyan állnak egymással a felek, amikor még kérdés lesz-e közös jövőjük, hiszen még alig ismerik egymást. Amikor jóformán még azzal sincs tisztában az ember, hogy saját maga mit akar. A legtöbben, a szívük mélyén nem szeretnének egyedül lenni. Jó tartozni valakihez, jó megosztani valakivel az életünket, szeretve lenni. Viszont az, hogy ezt milyen körülmények közt, milyen felállásban szeretnék elérni, az különbözhet. Amire viszont csak akkor derülhet fény, ha beszélnek erről is. Bátran.

24 órás készenlét

Amikor két ember még kevésbé ismeri egymást, a kommunikációs csatornák kezelése is ismeretlen lehet számukra. Az internetnek köszönhetően nulla – huszonnégyben elérhetőek lehetnek akár egymás számára, a kérdés viszont az, hogy erre, mennyire van igény mind két oldalról? Gyakori, hogy míg az egyik félnek rettentően fontos a személyes találkozások mellett az online jelenlét is, addig a másik bőven elégedett lehet azzal a randizások elején, ha az online kapcsolat csak a találkozások egyeztetésére szolgálnak legfeljebb.

Ha jól belegondolunk, amikor még nem voltak közösségi oldalak, ingyenes chatprogramok, jóformán csak telefonon érték el egymást az emberek, akkor eleve volt egy intim tér, idő, amibe legfeljebb a telefoncsörgése zavarhatott bele, amit figyelmen kívül lehetett hagyni. És akkor bekapcsolt a hangposta. Arról, a jó húsz évvel ezelőtti állapotról nem is szólva, amikor még mobilok sem voltak, és kizárólag a vonalason érhették el egymást az emberek. A mai negyven felettiek erre az időszakra is emlékezhetnek, és bizony az ő ismerkedési szokásaikba ez is belezavar.

A ma negyvenhat éves Viktor még az egyetemen ismerkedett meg a volt feleségével, született két gyerekük, akik most kamaszok. Viktor és Kati huszonhárom évet húztak le együtt. Ahogy mondani szokás, igazi szerelem volt az övéké, csak éppen elmúlt. Most jó ideje ismerkedni próbálnak mindketten, és időnként azon röhögnek kínjukban együtt, hogy mennyire nem megy ez nekik. Ők azok a szerencsésebb elváltak, akik kulturáltan tudtak továbblépni. Volt, hogy már megbeszélték tinderes tapasztalataikat, vagy együtt értelmeztek egy-egy részletet, egy üzenetet, vagy egy randevú mozzanatait. – Nem keresek a nálam fiatalabbak között, mert nem bírok állandóan a neten lógni. A munkám időnként szigorúan megköveteli a figyelmet, amikor elő sem vehetem a telefont. Sokan elvárják, hogy bármikor elérjenek, minden mozzanatot képpel rögzítenek, szeretnék, ha én is tenném, de én még a szelfihez is béna vagyok. A volt feleségem nagyon ügyes ebben, ő simán pózol, a gyerekeinkkel is, és egyedül is – kezdi Viktor.

Elárulja, számára már az is eldöntendő kérdés az első találkozás után, vagy ha netes ismerkedésről van szó, akkor még az első randevú előtt, amennyiben „komolyabbra” veszi az ismerkedést, hogy facebookon, instán, twitteren ismerősei legyenek-e egymásnak, vagy sem? Vagy maradjon csak a telefonszám csere? Ami szintén nem egy egyszerű momentum, hiszen egy mobilszámmal a névjegyzékében máris felmerül az ingyenes üzenetchat kérdése, ahol szintén mehet a non-stop játék.

Kérdezni ér

Ami nem jelenti feltétlenül a szó jó értelmében a játékot. Az online tér folyamatos félreértésekre adhat okot, főleg azoknál, akik híján vannak bizalommal, hittel… – Zöld, belépett, látszik, hogy online, de nem ír nekem, nem keres engem, még csak nem is válaszol – hangzik el gyakran a kapcsolat elején a költői kérdés a botladozó társkereső részéről. De nem csak a kezdőknél, a már párban lévőknél is gond lehet az állandó elérhetőség.

Dóra három éve vált el, két gyereket nevel egyedül, egy év magány után szánta rá magát az ismerkedésre, offline nem igazán sikerült neki, így az online társkeresésre adta a fejét, sok match, chat és randi után találkozott valakivel, akivel nyár közepe óta találkozgatnak. – Az első randevú is nehezen jött össze, hol egyikünknek nem volt alkalmas, hol másikunknak. Olyan is volt, hogy bizonytalan voltam és inkább passzoltam a találkozást. Az első randevú után sem szűnt meg ez az érzés, pedig jól éreztük magunkat. Ha nem hívott fel egy-két napig, vagy nem írt rám, de láttam, hogy elérhető volt, akkor teljesen kiborultam. Az első két hónap ment így, amikor egyik alkalommal, amikor szintén eltűnt nem bírtam tovább és rákérdeztem hogyan tovább. Kiderült, miközben én arra vártam, hogy ő jelentkezzen, addig ő ugyanezt várta el tőlem, és ő ugyanúgy tartott az én nem kedvező válaszomtól mi lesz ezután, ahogy én – mesélte el Dóra.

Szóval…..

Szóval, kérdezni ér, ugyanakkor a szóval kezdődő kérdések nem a legszerencsésebbek. A kapcsolatokban vagy egy alakuló kapcsolatban vagy bármilyen körülmények között a szóval kezdődő mondatok már önmagukban bizonytalanságot árulnak el: Szóval akkor merre tart a kapcsolatunk? Szóval vállalunk-e gyereket? Szóval mikor mutatsz be a szüleidnek?

Bármennyire félünk, más válaszától a közös jövőre vonatkozólag, sokkal szerencsésebb tisztában lennünk azzal, hogy a másik valóban hogyan gondolja a továbbiakat, mintsem magunkban őrlődni és különféle forgatókönyvet képezni, újra és újra átrágni minden egyes szót, tettet, ami köztünk történt. Egy kevésbé előnyös válasz is jobb a bizonytalanságnál. Az is könnyen előfordulhat, hogy két ember nem ugyanott tart még, de nem behozhatatlan a távolság, ami köztük van. Jóval kifizetődőbb kérdezni, és tudni a választ, mint homokba dugni a fejünket. Kérdezni ér!

Kép: Unsplash