Jó estét! – Mit szeretnénk jobban, rögzíteni vagy megélni a pillanatot? 

Jó estét! – Mit szeretnénk jobban, rögzíteni vagy megélni a pillanatot? 

A telefon a kezünkben ragadt, ezen nincs mit szépíteni. Mindenki dokumentál, az is, aki nem osztja meg minden lépését, vagy szinte egyiket sem a világhálón. Ám amikor a mobil a kezünkben van, hogy rögzítsük az adott pillanatot, addig a kamerán át követjük az eseményeket. Talán jobban figyelünk a felvétel minőségére, mint arra, hogy valóban megéljük a pillanatot.

Azok közé az emberek közé tartozom, akik gyermekien tudnak örülni minden új kütyünek. Dobogó szívvel várom a pillanatot, amikor a kezembe kerülhet, végre felbonthatom a csomagolását, és birtokba, használatba vehetem. Olyannyira, hogy bár nagyon vigyázok minden holmimra, amikor egy-egy masina elfáradni látszik, és végül le kell azt cserélni, akkor csak azért nem vagyok szomorú, mert tudom, valami újnak lehetek a részese megint. 

Ezt a boldogságot olyan szívesen megosztanám másokkal. Ám ha félkézzel bontanám a csomagot, hogy videóra vehessem, vagy legalább lefotózhassam a pillanatot, akkor már nem kizárólag a jelennek élnék. Akkor sem, ha egy rögzített kamerával venném a pillanatot, mert tuti arra figyelnék, a felvétel jól sikerüljön. 

De ez nem csak akkor van így, amikor egy új laptopot, mobiltelefont vagy fényképezőgépet veszek birtokba, hanem ennél sokkal-de sokkal fontosabb élhelyzetekben is. Amikor a szeretteimmel vagyok és végképp nem szeretnék lemaradni olyan pillanatról, ami egyszeri, megismételhetetlen. Hiába a felvétel, a pillanat visszajátszva sosem lesz ugyanolyan hatású, mint akkor és ott volt. Akkor sem, ha több kamerás és nagyobb felbontású, kiváló minőségű mobil veszi. 

Így az a pillanat, hogy az új mobilomat átvettem, kibontottam a csomagolásából és birtokba vettem, csak az enyém maradt. Éppen egyedül voltam, és én sem rögzítettem az eseményt, így csak én láttam azt, amikor a fényes, szinte érintetlen képernyőn megjelent egy, apró pici pontokból álló kék színű paca, ami aztán lassan kikúszott, eltűnt a képernyőről. Teljesen oda voltam érte, igazán látványos volt! Az arcomra írt határtalan örömöt sem látta senki. Legfeljebb az első szelfi mutatott meg belőle valamit, amit valamivel később készítettem, mert inkább megéltem a pillanatot.

Egyre többször érzem így, hogy amikor történik velünk valami fontos, nem mindennapi, akkor az, lehetőleg csak a miénk legyen maradéktalanul. Ráér később rögzíteni a körülményekből egy részletet ahhoz, hogy maradjon valami, ami segít emlékeztetni bennünket arra a pillanatra, ami annyira fontos volt, hogy nem rögzítettük, hanem inkább megéltük azt. Például egy szelfi a nagy pillanat után a helyszínen, az arcunkra rajzolt boldogsággal. Vagy egy fotó arról a tortáról, amin később elfújta valamelyikünk azt a bizonyos számú gyertyát. Az is jól mutat a szentimentálisra vett Instagramon. 

A választás a mi kezünkben van: rögzítjük vagy maradéktalanul megéljük a pillanatot. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Pixabay