Más, mint a többi

Örök kérdés a nőknél, hogy hányadik randevú után ildomos ágyba bújniuk a férfival, ha nem egyéjszakás kalandba szeretnének keveredni.

Az egész találkozósat, ismerkedőset fel lehet fogni könnyedén és véresen komolyan is. Én szeretném az utóbbit, mert alapjában véve egy komoly nő vagyok, na meg már nagyon fáradt ebben az élethelyzetben, de mégis inkább maradnék a műfaj kevésbé szigorú megélésében, mert nem ezen múlik minden.

Ahogy egy nagyon is komoly szakértő, párkapcsolati pszichológus megerősített ebben: – Ági, nem azon múlik a kapcsolatod egy férfival, hogy az első alkalommal mi történik és mi nem, és ezt te is tudod.

Tudom. Ha egy nő első alkalommal túl közeli helyzetbe kerül egy férfival, nagy eséllyel számíthat arra, hogy annak a kapcsolatnak nem lesz folytatása, vagy igen, de nem úgy, ahogyan ő szeretné. Kevés esély marad az életfogytiglanra. De persze, a kivételek erősíthetik a szabályt.

Márpedig én arra vágyom, hogy egy valakivel életfogytig lehessek, éppen ezért igyekszem a fent leírt forgatókönyvet kerülni. Hazudnék, ha azt mondanám ez mindig sikerül, márpedig egy jó keresztény még csak nem is füllent. (Jaj, pláne nem szexszel esküvő előtt)

Ezt a szabályt, hogy első randevún legfeljebb csak egy csók csattanhat el, minden párt kereső lány, nő tudja, úgy nagyjából tizennyolc éves korától. Vannak, akik már  korábbról…pedig ráérnének…

Tehát van ez a bizonyos szabály, hogy nem bújunk ágyba idő előtt, és nem tartunk több vasat a tűzben egyszerre, mint amennyit illik, azaz egyet, mert kérem szépen, egyik sem valami jókislányos formula. Márpedig én jókislány vagyok, vagy legalábbis szeretnék az lenni, de a fent említett pszichológus erre is rácáfolt, amikor úgy fogalmazott, amikor hárítottam, hogy egyikünk otthonában randizzunk először: – Nem tagadom, kevéssé vonzó a jókislány számomra Benned. De legyen, találkozzunk akkor szigorúan nyilvános helyen.

Továbbá, arról is beszélt még nekem, hogy, a jókislányság szerinte, visszafelé húz minket. Hogy miben? Véleménye szerint abban, hogy ha nem lehet megélni azt az örömet (amit a szex jelent), mert nem vesszük észre, hogy ez a kapcsolat miért más, mint bármi más, az visszafelé húz kettőnket.

Hogy volt-e végül találkozó, és az mibe torkolott, természetesen nem írom le, az olvasó nyugodtan találgasson…

Annyit viszont elárulok, hogy egy számomra különleges alkalomra készülve ruhát próbáltam, és mivel fontos volt számomra a különvélemény, ezért szavazásra küldtem egy képet a ruháról a próbafülkében állva. A vélemények színessége óriási nevetést váltott ki belőlem, és sorstárs barátnőimből. Mert míg egyik férfi szerint a ruha borzalmas, de én csinos vagyok, addig a másik szerint ez a ruha nagyon különleges a színe és szabása miatt, míg harmadikuk szimplán odáig jutott, hogy csini, ami véleményt jó hogy nem vártam meg a tükör előtt állva a próbafülkében, mert órákkal később érkezett, hogy már kifizettem és magamnak tudhattam a holmit. Egyébiránt örültem neki. Mármint a különvéleménynek.

A konzekvenciát viszont marha jól le tudtuk vonni a lányokkal: oly annyira mindegy, hogy mit viselünk, lehet az akár egy zsák, vagy újságpapír-köteg, olcsó vagy drága holmi, egyáltalán nem számít. Ha tetszünk az adott férfinak és komolyan gondolja velünk, hogy nem egy alkalommal, hanem többször is gyújt velünk adventi gyertyát, és nem egy, hanem sok éjszakát tölt velünk, mi több, nappalokat is, azaz kapcsolat válik az ismerkedésből, akkor teljesen mindegy, hogy már az első vagy csak a második, avagy a sokadik alkalommal adjuk oda magunkat a férfinak …. (De ez persze nem a keresztényi tanításnak mond eleget) … az meg pláne mindegy, hogy milyen ruhában lát meg bennünket először. Mert az csak egy ruha.

Kép: Unsplash