Lehet élni mobil nélkül? Lehet, de…

Nem szükséges semmilyen felmérés, elég csak nyitott szemmel járnunk a világban, hogy tudjuk: 2019-ben körülbelül tíz éves kortól felfelé szinte mindenki mobilozik. Ez jó vagy sem? És mi történik, ha hirtelen eltűnik az életünkből a mobil? Kipróbáltuk. Bár csak kényszerűségből.

Önvallomás következik: a mobilom nélkül egy tapodtat nem teszek. Ez így van, amióta érettségi ajándék gyanánt megkaptam az első nyomógombos készülékemet az édesapámtól. Vicces visszaemlékezni, hogy mire használtuk a mobilokat, és mára mennyit fejlődött a technika. Akkoriban a buszon ülve unalmunkban növesztettük egyre hosszabbra a szögletes kígyót, és persze alkalmas időben felhívtuk a számunkra fontos embereket. (Ki emlékszik még a legendás három másodperces hívásokra?) Akkoriban még nem volt mindenkinek saját készüléke. Ma már rengeteg a mobil körülöttünk, s persze mindenki ismeri a mobilhasználat íratlan szabályait. Például lehetőleg ne babráljunk a készülékkel evés közben, ugyanúgy illetlenség a mobilunkat nyomkodni, ha valaki mással beszélgetünk, az utcán nem érdemes belebambulni a képernyőbe, mert előfordulhat, hogy orron csap egy villanyoszlop. Mindezek ellenére úgy tapasztaltam, hogy a többség mégis elég gyakran kapja elő a készüléket. Mert nem szeretnénk valamiről lemaradni.

Mire használjuk? Mire nem?

És persze ma már nem csak kizárólag beszélgetésre használjuk a mobilunkat. Szinte első számú eszközzé lépett elő a mobil, hiszen az okostelefonok megjelenésével világszerte bárhol elérhető a világháló, a technika fejlődésével pedig ezekkel a meglehetősen vékony, akár zsebbe is tehető készülékekkel tökéletes fotókon örökíthetjük meg a mindennapjainkat. A mobilunk úgy vált egyre jobban az életünk részévé, hogy szinte észre sem vettük.

A Kantar TNS 79 ezer ember internetezési és mobilhasználói szokásait vizsgálta 63 országban, így Magyarországon is. A Forbes magazin összefoglalja felmérés legfontosabb eredményeit (ITT ). Miszerint világszerte az emberek 76 százaléka mobil eszközről netezik, de az országok között jelentős a különbség. Például a mobilnetezők aránya Szaúd-Arábiában 96 százalékos, Ukrajnában 51 százalékos, Magyarországon pedig 67 százalékos. Még néhány elképesztő, hazánkra vonatkozó adat ebből a tanulmányból: a magyar internethasználók 89 százaléka napi szinten netezik a mobiljával, négy év alatt majdnem duplájára emelkedett az okostelefon tulajdonosok száma (2017-ben  már a magyarok 65 százalékának volt), átlagosan 2,5 internetezésre képes eszközünk van.

Bevallom, én sem vagyok kivétel. Sőt, ahogyan említettem, mindenhová viszem magammal ezt a hordozható eszközt. És sokszor használom. Jellemzően nem telefonálásra. Mobilon követem a világ történéseit. Mobilon keresek recepteket. Bevásárlást is intézek. Vagyis pontosan azt és úgy, ahogyan a fenti felmérés is leírta. Ugyanis az is kiderült, hogy a magyar felhasználók 51 százaléka keresett információt, 43 százalékuk nézett online videót és 19 százalékuk vásárolt online legalább olyan gyakran okostelefonról, mint asztali gépről, vagy tabletről az elmúlt években. A Központi Statisztikai Hivatal is vizsgálja az internethasználatot. Az ő felmérésükből érdekes adat, hogy 2012 óta napjainkig 75 százalékkal emelkedett a magyar háztartásokban a mobil szélessávú  kapcsolat.

Számomra a mobilnettel egyenrangú felhasználási felülete a készüléknek, hogy fotózásra használom. Amióta hozzám került a jelenlegi telefonom, azóta már a tükörreflexes fényképezőgép sem kerül elő. Mert amire én használtam, azt tudja a mobil is. Csak kisebb, könnyebben elérhető, mindig kéznél van. Ami számomra fontos. S éppen emiatt a tulajdonsága miatt történt meg velem az, hogy két hétig mobil nélkül maradtam.

Egy kádban a mobillal

Nincs min szépítenem: a kádban ülve is kihasználom a mobil és a mobilnet előnyeit. Mentségemre szólva itt van leginkább nyugtom három gyermekem mellett. A fürdőszoba azonban nem ideális környezet a használatra. Bár nem ismert közmondás, de biztosan mindenki megtapasztalta már, hogy ami víz közelébe kerül, az könnyen a vízbe eshet. Ez történt az én mobilommal is. Hogy fokozzam a helyzet súlyosságát, és Murphy se maradjon ki: a vízbeesés mikor történt volna, mint fél órával azelőtt, hogy mi családostól tíz napra nyaralni indultunk. Jó, persze nem a világ végére, de percekkel indulás előtt nehéz józanul gondolkodni, hogy most hogyan is oldjuk meg, hogy hirtelen készülék is legyen, de közben ne kelljen százezreket költeni egy új mobilra. Bevallom őszintén, először reménykedtem, hogy a szerkentyű túléli a körülbelül egy másodperces fürdőzést, és még használhatom. Kivárni a teljes száradást, bekapcsolni és várni a csodát. Ezzel ugyan értékes napokat vesztettem, bár meglepő, hogy mégis sikerült működésre bírni, így néhány hívást elintéztem, majd elküldtem egy fontos sms-t, és még néhány olyan videót is sikerült lementem az utóbbi időszakból, amit eddig nem tettem meg. Mindezek után a mobilom örökre kikapcsolt. Hozzáteszem: vannak használaton kívüli készülékeink, de természetesen ezeket sem tudtuk működésbe hozni. A fényképezőgéphez tartozó objektív pedig már régen elromlott, csak nem emlékeztem rá.  (Murphy mondjon le!) Szerencse a szerencsétlenségben, hogy kötöttem a hasonló esetekre biztosítást. A biztosító cég cserekészüléket nem ad, és ha nem is tudják javítani a telefont, legalább tíz nap így is az átfutási idő, amíg újra elérhető lesz a károsult. Vagyis minden és mindenki összeesküdött, hogy a mobilom nélkül nyaraljak. Mindezt próbáltam jól megélni. Nem is lehet máshogyan. Ki szeretne egy eszköz miatt keseregni a családi nyaraláson? Akkor mégis miért éreztem mégis a mobilom hiányát? Tíz napos nyaralás fotózás nélkül? Számomra elképzelhetetlen.

Az is jó, ha van. Az is jó, ha nincs.

Szeretem megörökíteni a pillanatot, ezért is szeretem, ha mindig a kezem ügyében van egy erre használható, minél kisebb méretű, emiatt könnyen hordozható készülék. Ami a sajátom. Mert persze világos, hogy a férjemnek is van telefonja, de az az ő saját tulajdona. A munkája miatt szükséges, hogy bármikor elérhető legyen, ezért sem nyúlkálhatok állandóan a zsebében a készülék után kutatva, ha éppen helyzet van. Végül kompromisszumos megoldást kötöttünk, s igyekeztem ott és akkor megélni a pillanatot, és kevesebbet kattintani, amelyhez persze ő szívesen kölcsön adta a saját mobilját. És jobb volt így. Lettek kedves képi emlékeink, és én is kevesebbszer bújtam a kereső mögé. Nem lógtam annyit a világhálón. Ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy valójában milyen sok az az idő, amikor lopva a mobilunkra pillantunk.

Éltünk meg nehéz pillanatokat. Például amikor nem találtuk egymást a strandon. Egy gyerek a férjemmel, kettő velem. Tömeg mindenhol, és nem tudtunk a másikra rácsörögni, hogy az étterem melletti padnál várjuk. A kiszolgáltatottság érzése nem hiányzik senkinek. Bármikor történhet bármi, ezért is jó, ha kéznél van a mobilunk. A világháló elérése talán nem létszükséglet, de tudjuk úgy is használni, hogy segítse a mindennapjainkat, ne hátráltassa. Tanulságos volt az a két hét, amelyet ugyan nem önszántamból, de saját mobil nélkül töltöttem. Ezt az időszakot summázva  úgy érzem: lehet élni mobil nélkül, de minek? Szükséges a mindennapokhoz. Csak tudjuk jól használni.

Kép: Pixabay

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!