Kapcsolatkezelési problémánkat nem oldhatjuk meg egyedül

Párkapcsolati probléma sokféle lehet. Az indulás lehet döcögő, későbbiekben adódhatnak kisebb-nagyobb megrekedések, hullámok, a szakítás vagy válásnál is szükség lehet támogatásra, ahogyan az újrakezdésnél is. De segítséget kérni nem is olyan egyszerű.

Meghallgattatik és megoldódik?

Úgy elmondaná valakinek, de kinek? Bárkinek. A szülőnek. Az anyjával mindig mindent megbeszél. Majdnem mindent. Na jó, mindazt, amiről tudja, hogy nem ellenzi, jó szemmel nézi, nem vitatja, nem sápítozik felette, nem kezdi el félteni, avagy nem lesz dühös tőle. Az apjával ugyanez a helyzet, de csak akkor, amikor annak nem lila a feje a piagőztől, vagy nem rózsaszín a szerelem ködétől. Aminek tárgya az a liba, akiért az anyját elhagyta. Ááá nekik nem lehet.

A legjobb lenne valamelyik barátnője. De egyik sem érti meg, hogy a problémáját nem azért mondja el, hogy arra ők megoldást találjanak. A saját megoldásukat. Az alapján, amit eddig megéltek, tapasztaltak, láttak a saját szemszögükből vagy kihallottak más szavaiból. Hogy elővegyék a saját sztorijukat. Arra sincs szüksége, hogy vele érezzenek, sajnálkozzanak, szomorkodjanak vele, vagy éppen hümmögjenek, csettintsenek a nyelvükkel, elővegyék Márait, Coelhot, Vass Albertet, a szomszéd füvesasszony, vagy a spiritiszta csontkovács szavait, a Bibliára meg pláne ne hivatkozzanak.

A pozitív technikákkal az a baja, hogy idővel becsapja magát velük. Mert annyira el akarja hinni, hogy ha jól áll a dolgokhoz, mindig jókedvű, mosolyog, bizakodó, maga elé képzeli a legjobbakat, minden csakis sikerülhet, úgy áll mindenhez, hogy mindenki jó és kedves, a világ is az, mellette elhessegeti a bárányfelhőket, a pesszimizmust, kizárja mindazt, ami nem ezt a szemléletet támogatja, akkor végül a mézes-máztól majd nem látja már azt, ha valami gubanc van kialakulóban, de azt sem, ha már valóban szar van a palacsintában.

Ha akarod, megkapod…na ez neki sosem jött be.

Kapcsolatkezelési szakember

Talán a legjobb a coach, a tréner, a pszichológus, a pszichiáter vagy valamilyen lelki guru lenne a kapcsolatkezelési probléma megoldására. Aki ezzel-azzal a módszerrel, technikával, ismerettel, szaktudással vezetné a beszélgetést, vagy éppen hagyná, hogy kiborítson mindent az asztalra. Úgy kivetne magából mindent. Szó szerint az asztalra hányná…nesze!

Nesze mindenkinek, aki ezt a feszültséget, mérget, dühöt, elkeseredést, fájdalmat és még egy sor akármit okozta benne. Csakhogy ezek a híres-neves szakemberek eddig mindig korlátozták, azzal, hogy menjenek időben és térben vissza a kezdetekhez. Azaz a szüleihez. Mert mindegyiknek ez a mániája, a szülei cseszték el az egészet.

Azaz hoppon marad.

Instant vonzalmak

A legrosszabb ebben az egészben, hogy folyamatosan hasonlókat hall. Ugyanezt élik meg más nők és férfiak, mint ő. A részletek különbözőek csak. De a lényegen nem változtat. Macska-egér harcot élnek meg, egyszer-kétszer többször, és soha nincs értelmes válasz arra a kérdésre, hogy egy vonzalomból, miért nem lesz szerelem. Egy szerelemből miért nem lesz kapcsolat. A találkozások, az egymásra csodálkozások, a kapcsolódások miért rekednek meg a legelején. Egy csomó kérdőjel.

Miközben senki nem akarna hoppon maradni. Mindkét oldal erre panaszkodik. És mindenki tulajdonképpen türelmetlen, csak másként, másban. Az egész ismerkedősdinek nagy rákfenéje az online tér, ami nem hagy időt egymásnak. A felek azonnal instant kapják a másikat a közösségi oldalak miatt is. Rögtön belelátnak egymás életébe, de csak azon a górcsőn keresztül, amit az újdonsült ismerős mutatni akar magából a külvilág számára. Gyakran úgy, hogy még csak a cybertérben találkoztak egymással, a valóságban még sosem, tehát nincs más amiből ki lehetne indulni, mindaddig míg nem találkoznak élesben.

Ám a fizikai találkozástól lassan már mindenki tart. Attól ugyanúgy, hogy a másik totál nem olyan lesz, mint a képeken, a telefonban, a videóchatekben, mint attól, hogy valaki sokkal-sokkal jobb lesz, és megtalálja a NAGY ŐT.

Mindenhonnan hallani, a legnagyobb baj az elköteleződés bátorságának hiányában van. Manapság senki sem meri lerakni azonnal a voksát. Vagy igen, de az a típus meg görcsösen ragaszkodik ahhoz. Mint az a fiú, aki még chatelni sem hajlandó több lánnyal egyszerre, mert számára már az is megcsalás. Mindezt rendszerint nem egy kölcsönös, inkább csak a fiú fejében vélt vonzalom alapján.

Szóval tudja ő ezt, mégis önmaga is ebbe a csapdába esik bele újra és újra. De erről hogyan beszéljen a férjezett, tartós párkapcsolatban élő barátnőjének, vagy éppen, annak, akivel eddig ugyan egy csónakban eveztek, de most frissen és mindent elsöprően szerelmes? Sehogy, kapcsolatkezelési probléma a barátnő fejében most nem él!

Macska-egér játék

Ő maga viszont megint abban a veremben evickél, hogy találkozott a valakivel, túl vannak már több chaten, telefonon, videó üzeneten, randiztak már egyszer-kétszer-háromszor-négyszer-ötször, mégis minden döcög. A saját mércéje alapján mindenképpen. Volt már csók, csókolózás, séta, szeretkezés, nem csak szex, de került virág a vázába és bonbon is várta már az anyósülésen. De kapcsolatkezelési beszélgetés nem.

Így amikor nincs reggelente és esténként köszönő üzenet, van, hogy napokig nem is beszélnek, az újabb találkozásokra folyton várni kell. Miközben ő már fejben elkezdett várat építeni kettejüknek, a mindennapok történéseit folyton megosztaná vele, lassan nincs olyan, amiben ne találna maguknak közös nevezőt, de nem meri ezeket előadni, mert nem tudja a másik hogyan fogadná. Mert amikor valamit, egészen kicsit vázol, annak utána idétlen humor, vagy kényelmetlen hallgatás lesz a vége. Kapcsolatkezelési problémába ütközik.

Így játékba kezd, visszavesz a tempóból, inkább nem akaszkodik a férfira, nehogy elijessze őt. A segítségért hozzáforduló szingli barátnőket, barátokat is mindig türelemre, várakozásra inti. Arra, hogy foglalják el magukat, legyenek tisztában a saját elképzeléseikkel, becsüljék meg önmagukat, törekedjenek arra, hogy tetszeni tudjanak maguknak, de elsősorban az alapján, ami nekik fontos és nem másoknak.

Türelemjáték? 

És amikor telnek az órák, a napok és a férfitől nem jön egy árva kukk sem, egy kérdés sem azzal hogy vagy, vagy egy fotó a napja dokumentálásáról, egy hiányzol üzenet, bármi, akkor megijed, mi a baj? És összezuhan minden benne. Átszalad a fején, a férfi nyilván több vasat tart a tűzben. S ő megint csalódott lesz. Mert ebből ő azt vonja le, és tudja az anyja, az apja, a barátnői, de még a pszichológus is azt mondaná, látszólag nem kell a férfinak, pedig…

A hímnemű barátaitól tudja, hogy míg a legtöbb nő el akar köteleződni ebben a korban 30-45 év között, addig a férfiak még, vagy már nem akarnak.  Egészen pontosan nem gondolkodnak ezen. Ha úgy adódik, akkor elköteleződnek. Ha azzal találkoznak, akivel ezt szeretnék. De nem ezzel a szándékkal kezdenek egy kapcsolatot. (Kivétel erősíti a szabályt) Ők inkább egyszerűen csak örülnek, ha végre találkoznak egy kedves nővel. Olyannal, aki kívül és belül is rabul ejti a férfit. De nem azonnal. Idővel.

A férfinek elég, ha tudja, hogy van a nő. Ők együtt vannak. Nem kell ezt feltétlenül ideje korán kimondani. Nem kell ezt megerősíteni. A férfi akkor is gondol a nőre, ha ezt nem fejezi ki, és nem jelentkezik. Úgy megy edzeni, hogy már a nőnek tartja kordában a izmait. Gondol rá, amikor kitolja a súlyt.

Átmegy a fején az is, hogy majd elmehetnének ide vagy oda. Főzhetne a nőnek. Bemutathatná a haverjának. Kirándulhatnának egyet. Beülhetnének a spiderbe, leengedhetnék a tetőt, csak nehogy a nő azt higgye, fel akar vágni. Igen, a férfiak is félnek ilyentől. Ők sem akarnak rossz színben feltűnni. De inkább majd, idővel szeretnének mindent. Még csak most kezdődött a tavasz. Majd nyáron, akkor lehet száguldani. Már ha a nő mindezt a majdot ki tudja várni. Hiszti nélkül. A férfi attól türelmetlen, hogy a nő miért nem türelmes. Ördöginek tűnik kör.

A férfi a nőt, a nő a férfit

Ahogyan Karinthy Frigyes írta: Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.

Úgy elmondaná ezt, de kinek és hogyan? Hogy megértse őt és olyan választ kapjon kapcsolatkezelési problémájára, ami valóban előre mozdítaná. Itt áll elváltan két gyerekekkel, vágyva egy új kapcsolatra, de nem tudja, hogyan kell ezt csinálni. Jól. Úgy érzi, még bőven van az életéből, amit megoszthatna valakivel, annyi mindent adhatna saját magából, annyi benne a szeretet, a vágy, az izgalom, a kíváncsiság.

De hogyan, és kinek adhatná mindezt, és viszonozná? Kinek, ha ez a férfi sem jön össze, ugyanúgy, ahogy az előző sem. Hol rontja el és mivel? Miért baj az, hogy neki nem elég a barátság extrákkal? Hogy haladni szeretne? Hogy nem baj, ha nem mindenben gondolkodnak hasonlóan, vagy nem minden tetszik a másikban maradéktalanul? Nem baj, ha jutna rá alkalom, lehetőség, hogy kiderüljön mindez. Mint így, hogy ki sem derül.

És viszi tovább a kudarcát, rossz tapasztalatát, be nem gyógyult sebét a következő ismerkedésébe, ahol újabb kapcsolatkezelési problémába ütközik.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pexels