Jó estét! – Nem könnyű gendersemlegesnek lenni: Fiú vagyok-e, vagy lány? 

Jó estét! – Nem könnyű gendersemlegesnek lenni: Fiú vagyok-e, vagy lány? 

Szeretnék megosztani önökkel egy érzést. Gyakran előfordul velem, hogy pillanatnyilag azt se tudom magamról eldönteni, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Pontosabban sűrűn használom ezt a kifejezést, amikor úgy érzem, túl sok minden hárul rám. Tele van a határidő naplóm feladatokkal, eseményekkel, a fejem a gondolatokkal, és a hócipőm problémákkal, olyan dolgokkal, amik átmenetileg terhesek a számomra. Ilyenkor az anyukám szokott a segítségemre sietni, ezzel a mondattal: Jaj, kislányom nem igaz, hogy nem tudod! És nevetünk. 

Amikor legutóbb éppen át akart futni a fejemen ez a mondás, és egyben már a fülemben csengett édesanyám hangja, akkor egy pillanatra megtorpantam: amennyiben gendersemleges szeretnék lenni, nem is tudom, illik vagy sem megkérdőjelezni a saját nemi identitásomat félhangosan? Akár az édesanyám előtt? Mi van, ha ez nem családi körben szalad ki a számon, hanem egy társaságban? Ne adj’ Isten egy cikkben írom le? 

Mert ugye most már tényleg óvatosnak kell lennünk. A legújabb protokoll szerint figyelnünk kell arra, hogy gendersemlegesek maradjunk, továbbá véletlenül se legyünk szexisták, vagy felismerjük, ha velünk szemben más az volt. Különben lincshangulatra számíthatunk magunk körül.

Már ha a megjegyzés valóban szexista volt. Amit nem könnyű megállapítani, mert erre még nincsenek pontos szabályok, de érezhetően vékonyodik a mezsgye, amiben a kommunikációnkat tartanunk kell. Gondoljunk például a legfrissebb esetre: Fucsovics Márton-Boris Becker-Böszörményi Anett körül. 

A wimbledoni tenisztorna férfi egyesének negyeddöntőjében amikor Fucsovics Márton játszott, a kamera végigsöpört a nézőtéren, és kissé hosszabban megállt a teniszező barátnőjén, Böszörményi Anetten. Ekkor, a hatszoros Grand Slam-torna-győztes teniszező Boris Becker, aki most a BBC televíziós szakértőjeként közvetített Böszörményi Anettre nézve azt találta mondani: „úgy hírlik, a magyar hölgyek a legszebbek. Nos, ezt nem tudom, de ő mindenesetre nagyon csinos.”

Ezt a megjegyzést kapta fel azonnal a Women in Sport (Nők a sportban) szervezet, mert szerintük szexista volt. Függetlenül attól, hogy a megjegyzéstől Böszörményi Anett nem érezte sértve magát, elindult egy lavina, és Boris Beckert bizony szexizmussal vádolták. Ami mutatja, tényleg egyre nehezebb megállapítani, mit is szabad most gondolnunk, de legfőképpen kimondanunk, és mit nem. 

Anett egyébként így reagált: „Ha nő vagy, akkor ez egy szép bók egy férfitól. Csak annak szexizmus, akit nem ismernek el. A nevemben ne ítélj meg mást. Köszönöm a szükségtelen lépést… Kívánom, hogy egy nap ugyanilyen bókot kapj egy igazi férfitól. Ha nő vagy, a »csinos« egy szép bók egy úriembertől.”

Ugye milyen nehéz? Az én fejemen például az is átfutott, vajon szabad arra gondolnom, hogy én is nő vagyok és magyar? És akkor esetleg csinos is? Ha ez magyar nőként nekem jólesett, akkor az elítélendő?

Nehéz ez. Az is kérdés bennem, hogyan készüljek fel olyan stresszes, nehéz helyzetekre, amikben könnyen érezhetem úgy, azt se tudom magamról eldönteni: fiú vagyok-e vagy lány? Például repüléskor. Pláne úgy, hogy most már egyre kevesebb járaton köszönti a pilóta úgy az utasokat: Jó napot kívánok Hölgyem és Uraim! A Lufthansa is most jelentette be, eltörli a megszokott köszönést. Jelenleg is megy náluk a bősz gondolkodás, mi legyen helyette. Több légitársaság már változtatott, az Üdvözöljük minden kedves utasunkat! – mondatra. 

Már látom, végül meg kell tanulnom úgy gondolni magamra, hogy szimplán csak egy ember vagyok, és bármilyen slamasztikába kerülök, tulajdonképpen teljesen mindegy melyik nemhez tartozom. A repülőgépen is csak egy utas leszek, aki bár nagyon szeret repülni, de fél tőle.

Úgy látom, míg nincs egyértelmű protokoll arra mit szabad és mit nem, talán jobb gendersemlegesnek maradni. Végül is mindenkinek csak saját magának fontos a kérdés és a válasz: fiú vagyok-e vagy lány?

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Unsplash