Évértékelő önértékelés

Soha nem tudhatjuk, hogy mi áll előttünk, de azt igen, hogy mit hagytunk eddig a hátunk mögött, milyen lehetőségek mellett sétáltunk el szó nélkül és milyen hibákba estünk bele újra és újra. Érdemes néha megállni egy pillanatra és átértékelni az életünk meghatározó területeit.

Ami működik, hogy lehetne még jobb, ahol pedig akadályokba ütközünk, hogyan tudjuk őket a jövőben egy lendülettel átugrani, vagy éppen ledönteni.

Félhomály van, megnyugtató zene szól a háttérben, az ablakon kinézve hatalmas pelyhekben esik a hó, igazi decemberi hangulat. A kávém már kihűlt, kicsit hezitálva, de papírt és tollat ragadok. Ideje számot vetni az elmúlt évvel, a sikerekkel, kudarcokkal, s mindazzal, ami mind a mai napig változatlanul kétségbeejtő, a szerelemmel.

Pontosan egy évvel ezelőtt hasonló helyzetben voltam érzelmileg, csak akkor még sokkal hisztérikusabban viszonyultam a se veled, se nélküled kapcsolatunkhoz, persze te ebből alig érzékelhettél valamit. Hiszen az álarcom szinte mindig a tökéletes nyugalmat, az elfogadást, és a kiegyensúlyozottságot sugározta feléd. Az, hogy belül megannyi csapongó érzés, fel nem tett kérdés és ki nem mutatott szeretet káosza élt, az csak az én titkom volt. Na jó, a családom és a barátaim hallgatták eleget a saját magamnak okozott problémák megoldhatatlanságának elméleteit. Kívülről nézve sokszor olyan lehettem, mint az egyik macskám, aki bele ragadt az egérragasztóba és kétségbeesett nyávogás közepette várta a halált, vagy azt, hogy valaki, akárki, megmentse a saját tudatlanságából adódott kaotikus helyzetből.

Csaknem egy évnek kellett eltelnie, hogy felnőjek ahhoz, hogy ez az álarc lehulljon. Hogy kimondjam, itt vagyok, mindaz amit látsz, akár a tiéd is lehetne. Mit értem el vele? Most itt ülök egyedül, míg te valaki másnak fogod a kezét és játszod el mindazt, amit én játszottam eddig másokkal.

Ez életem első újévi fogadalma. Soha többé nem játszom senkivel.

Nem hitegetek, nem éltetek illúziókat másokban és nem hazudok az érzéseimről, legfőképp magamnak nem. Nem hazudok nem létezőt, de leginkább nem tagadom le a szinte már kézzel foghatót. Jó játék volt, fájdalmas, voltak egészen szórakoztató pillanatai, viszont köszönöm, elég volt.

Innentől nem fogom elhallgatni mindazt amit érzek, csak azért mert rettegek az elutasításodtól. Már nincs mitől félnem, nincs vesztenivalóm.

Talán ha mindenki így élne, és csak egy pár napra felejtenénk el a taktikázást, vajon hány kirakatkapcsolat omlana össze, egyik percről a másikra, mint egy kártyavár?

Nem az igazival vagyunk mindaddig, míg tudatában vagyunk annak, hogy van valaki az életünkben, akihez jobban vonzódunk, aki miatt a torkunkban dobog a szívünk, mikor meglátjuk, és érezzük, hogy ha lehetőség adódna rá, egy percig se gondolkoznánk azon, hogy elhagyjuk e a jelenlegi párunkat érte.

Inkább vagyok egyedül egész, mint egy “majdnem igazi”-val fél.

Ebből adódóan a második fogadalmam 2019-re a kitartás, minden téren. Az önmagamba vetett hit, hogy bármit el tudok érni, amit csak szeretnék, legyen az a karrier, a tanulmányaim, a kapcsolatépítés vagy éppen a Te szerelmed.

Mert bármilyen hihetetlen sokunknak, férfi nélkül is van élet, csak kevésbé idegtépő és csodálatos. Igazi paradoxon, amire egy egész életet képesek vagyunk felépíteni.

Úgy érzem a következő év számomra és még valószínű sokak számára, az alapok megszilárdításáról fog szólni. Mert hiába építkezünk, ha minden tettünk, gondolatunk hátterében ott a labilitás. Lehet, hogy nem megy majd egyik napról a másikra, de az idei év engem megtanított a türelemre. Arra, hogy nem lehet eseményeket minden áron felgyorsítani, legyen szó egy új vállalkozásról vagy akár egy friss kapcsolatról. Ha megteszünk mindent és még attól is többet, ha tervezetten, szervezetten éljük az életünket, előbb-utóbb meg fog térülni minden befektetett energia, amit sokszor oly haszontalannak érzünk ezeken a hosszú utakon haladva.

Őszinteség, kitartás, szeretet!

Ez az én üzenetem a következő évre!

Kép: Unsplash