Eltökélt Szívű Nők: Beszélgetésekből megerősítést nyerni

A nők annyi mindenről beszélgethetnének egymással, ha eltökélten odaszánnák a figyelmüket, érdeklődésüket és tiszteletüket. Szükségük is lenne arra, hogy lássák, mindannyian hasonló érzelmekkel, helyzetekkel találkoznak életük során. Kortól, társadalmi helyzettől és vallástól függetlenül.

Beszélgetést kezdeményezni a kamera előtt nem ismeretlen műfaj. Korábban mi is bemutattuk a Barátnő Terápia vlogot, két barátnő vágatlan, spontán beszélgetését.

Az Eltökélt Szívű Nők szintén hétköznapi témákról beszélgetnek, nem elsősorban egymással, hanem hétköznapi emberekkel. Mégis mások. Miért? Mert az Eltökélt Szívű Nők keresztények. Hívők.

Olyan hívők, akik nem hozzák azt a prekoncepciót, hogy a keresztények mindig minden élethelyzetben kiegyensúlyozottak és vidámak lennének, továbbá tökéletes életet élnének. Sőt. Zilai-Mérges Beáta, Gér-Bódiss Tímea és Kovács Dorottya pont arra fókuszálnak, hogy őszintén feltárják, egy keresztény nő életében hasonló kérdések merülnek fel, mint egy nem hívő nő életében, pontosan azért, mert megfogalmazásuk szerint, mindenki úton van a maga életében.

Eltökélt szívű barátnők

Egyikőjük otthonában találkozunk. Ha az ember először lép be valaki otthonába, automatikusan körülnéz, még ha ez illetlen is. Kíváncsiságból, érdeklődésből. Óvatosan én is így tettem. Igazi fiatalos, modern mégis nagyon otthonos környezetben találom magam. A földre ülünk le, Dorottya kisbabája mellé a játszószőnyeghez. Kávéval kínálnak. Ekkor látom meg a nappaliban, a kanapé fölé függesztett deszkaképen azt a Bibliai aranymondást: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24,15) Megnyugtató olvasni, tudom, jó helyen vagyok.

A három barátnő bájos, üde és őszintén eltökélt szívű. Vasárnaponként a Fasori Református Egyházközségben találkoznak, mellette összejárnak hétköznapokon, ünnepeken és nyaraláskor családostól, férjestől és gyermekestől. Kommunikálnak telefonon, Messengeren, e-mailben olyan sűrűn ahogyan nők, édesanyák, feleségek szoktak. Hiszen barátnők.

Igaziak. Eltökéltek a barátságban is. Tímea így kezdi: – Hárman három félék vagyunk.

Beáta: – Nagyon lelkes vagyok, mindig úgy érzem, mindent meg tudunk csinálni. De nekem is kell egy kontroll a többiektől.

Dorottya így fogalmaz magukról: – Kipótoljuk egymást. Igyekszünk inkább megérteni egymást, odaállni egymáshoz, támogatni a másikat a különféle nehézségekben.

Timi hozzáteszi: – Fontos, hogy őszinték legyünk egymással.

Inspirációt, támogatást és erőt nyerni

Arra, hogy a beszélgetéseiket ne csak egymást közt folytassák, Beátának támadt egy ötlete: – Priscilla Shirer keresztény szerző egyik műsorát már régóta követjük, amikor egy este altatás közben hallgatva, eszembe jutott, hogy hasonlót mi is készíthetnénk. Arra gondoltam, hogy nekem mennyi mindent adnak ezek a mély, őszinte beszélgetések, és ez mennyit adhatna más nőknek is. Anyaként nincs időnk megállni, beszélgetni, pedig mennyire fontos lenne. Rengeteg értéket kapnánk, amire a mai világban nagy szükség lenne. Mert nem merünk esendőek lenni, felvállalni a sebezhetőségünket. Nem ez jön ki először az emberből…

Tímea itt átveszi a szót: – Miközben, úgy vettük észre, leginkább ez az, ami építő. Az álbeszélgetések, amikor csak a jobb arcunkat mutatjuk egymásnak, nem építők.

Beáta lelkesedésében Tímea és Dorottya is osztozott, mert mindannyian ugyanazt az elhívást érezték, hallgassanak meg más nőket. Mélyebbre jussanak egy-egy témában, megismerjenek más élethelyzeteket, erőt tudjanak meríteni mások tapasztalataiból, megérteni és inspirálni tudják ezekkel a beszélgetéssel önmagukat, és azokat, akik őket hallgatják, nézik.

– Szolgálni szeretnénk ezekkel az alkalmakkal. Merjenek mások is beszélgetni egymással, szólítsanak meg olyat is, akit nem szólítanának meg. A templomban, a padsorban mellettük ülőt, a munkahelyen a munkatársat. És merjenek mélyebbre menni a baráti beszélgetéseikben – vezet be Dorottya.

Elhívásukért imádkoztak.

Első alkalmukon Hajnal Virággal találkoztak, aki őszintén és nyíltan beszélt az egyedülálló anyaságról, a közösségben való tartozásról, a kívülállósságról, az anyaság és a karrier közötti dilemmáról amelyeket egyedül élt át, de mégsem egyedül. Hiszen vele volt a hit.

Eltökélt Szívű nők: Balra Kovács Dorottya, középen Zilai-Mérges Beáta és jobbra Gér-Bódiss Tímea

Kifejezések: irgalom, elhívás és szolgálat

A hit természetesen megjelenik az Eltökélt Szívű Nők kommunikációjában, de nagyon figyelnek arra, hogy milyen szóhasználattal élnek, főleg a Facebook oldalukon. – Irgalom, kegyelem, vezetés, Istennel járni, bizonyságot tenni ezek a kifejezések nekünk a természetes szóhasználatunk része. Figyelünk, hogy aki nem érti, azt ne hátráltassa abban, hogy ott maradjon velünk, nézelődjön tovább. Mi is a világban járunk, és nem egy szűk réteget szeretnénk megszólítani, hanem sokkal inkább azokat, akik őszintén szeretnének beszélni nőként.

Timi hozzáteszi: – Nem szeretnénk csak Istenről beszélni. Viszont, ugyanazok a kérdéseink vannak, mint egy nem kereszténynek, amiről mi úgy szeretnénk beszélni, hogyan éljük azt meg Istennel.

Bea hangsúlyozza: – De nem tagadjuk meg Istent, ebben abszolút benne van, hogy mi keresztények vagyunk.

Timi befejezi: – Olyan jó lenne, ha a maradnának és nem kapcsolnának el rólunk azok, akik nem keresztények vagy nem hívők.

Időt szánni

A szervezéshez, a forgatáshoz, a kommunikációhoz idő kell, ami három családanyának azért nem könnyű. Timi nyelvtanár és műfordító, Beáta holland nyelven kapcsolattartó egy multinál, Dorottya koordinátor egy gyermekfelügyelő közvetítő cégnél civilben, amikor éppen nem az anyaság foglalja le őket.

Timi így fogalmaz: – Mindenhez oda kell szánni magunkat, az időnket, mert tényleg minden életben annyi üzenet van. Általában nem hagyunk időt és teret arra, hogy valóban figyeljünk a másikra. Én sokszor éreztem úgy, nincs időm másfél órát beszélgetni, ezért rá sem kérdeztem, hogy van a másik, nehogy neki kezdjen mesélni.

Dorottya hozzáteszi: – Könnyű egy-két szóban lerázni a másikat, nem mélyre menni. Én magam is ezért kaptam az elhívást, hogy merjek így, ilyen mélyen beszélgetni, főleg a nő társaimmal, hiszen egy másik nő érezheti át azt, hogy egy-egy helyzet, hogyan érint engem, hogyan érzek nőként, például most amikor a kislányom, még ilyen kicsi és sokat vagyok egyedül.

A témák és interjúalanyok vonatkozásban az Eltökélt Színű Nőknek van egy listájuk, de sosem direktben hívnak meg valakit. – Általában imádkozunk azért, hogy ki legyen az, akit megkeressünk, és így a személlyel együtt jön elénk a téma. Ha nyitott erre, akkor egy jó beszélgetésben nagyjából körvonalazzuk, mik is lennének a fő kérdések – árulja el Bea.

–  Abszolút célunk, hogy olyanokkal beszélgessünk, akiknek szintén fontos, hogy az úton levőségünkről beszéljünk. Véletlenül sem arról, hogy ők milyen tökéletesen megoldottak egy problémát, hanem azt, hogy hol tartanak a saját útjukon például egy gyász feldolgozásában, egy válásban, az újrakezdésben, a sebezhetőségüket vállalva fel – fogalmaz Timi.

Üzenet

– A komoly témák mellett vannak vidámak is, de törekszünk arra, hogy mindig megfogalmazódjon egy-egy értékes üzenet, amit el lehet vinni magunkkal – egészíti ki Dorottya – a személyes életutak, kihegyezett elgondoltságot kívánnak mindenki részről.

Naprakészek. Parti Judit, a Family magazin háláról szóló rovatának szerzőjével készítettek interjút, a beszélgetés pontosan jól reagál a nagyvilágban most történő események sorára, a koronavírusra, a karanténra, a gyász és gazdasági nehézségek miatti szorongásra: Lehetünk hálásak mindeközben? – teszik fel a kérdést.

Az összesen tizennyolc vlogban az Eltökélt Szívű Nők YouTube csatornáján  szó esett például az anyagi kiszolgáltatottságról, válásról, párválasztásról, gyermek utáni vágyról, barátnők közti őszinte tükörtartásról, a gyászról több féle formában. Vendégük volt Melinda, aki elmesélte, mit éltek át, amikor két évvel ezelőtt elvesztették gyermeküket, Márkot a veronai autóbusz-balesetben. Téma volt még a megbocsátás szükségessége is, a kívülállóiság fájdalma, a gyógyulás rögös útja és a hosszú házasság titka is, ez utóbbiról Zsókát és Gyurit kérdezték, akik 58 éve házasok. Vidám, gazdag beszélgetést nézhetünk meg velük sok bölcsességgel és tanáccsal.

Elárulják, nem figyelik mennyien nézik őket, nem gondolkodnak azon, hogy amit személyesen beletesznek, az mennyi fáradtságot követel tőlük. Úgy fogalmaznak a szolgálat tényleg arról szól, hogy Isten kezébe adják az egészet: – Tegye vele azt, amit jónak lát. Akkor is, ha csak ritkán kapunk olyan visszajelzést, hogy kinek az életén hogyan változtatott a mi beszélgetésünk. Nem feltétlenül érdemeljük meg, hogy ezt tudjuk, de minden alkalommal imádkozunk azért, hogy odajusson el, azokhoz a szívekhez, akiknek szükségük van rá. Illetve azért, hogy további lelkesedéssel, elhivatottsággal tudjunk ebben tovább szolgálni.

Az Eltökélt Szívű Nők programját technikailag a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány támogatja.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Református Közéleti és Kulturális Alapítvány