Csipkebogyó: az ősz slágere, almával főzve lágy reggeli lekvárt kínál

Latin neve Roza Canina fordításban kutyarózsát takar. Egyébiránt ismerjük csipkebogyónak, hecsedlinek, vadrózsának, csipkének és hecserlinek is. Készülhet belőle tea, lekvár, likőr, szörp és még bor is. Mi egy almás-csipkebogyó lekvár receptet kínálunk.

A csipkebogyó latin neve (fordításban kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.  Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták. Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot. Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.

Gyűjtése, felhasználása

A csipkerózsa éretten piros színű és kemény áltermését, a csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjthetjük, és mag nélkül, szárítva használjuk. A dércsípte csipkebogyók szárításra már nem alkalmasak.
Ha magunk gyűjtjük, a termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de vigyázva, mert a szőrök a kézfejünkön irritációt okozhatnak. Ajánlatos a művelethez inkább kesztyűt húzni. Virágszirmait, gyökerét, de leginkább a magtól megfosztott csipkehúst használjuk gyógyító célokra. 2 kg friss csipkebogyóból 1 kg szárazat kapunk.

Hatóanyag

Jelentős C-vitamin forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz. A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne.

A termésében, a csipkebogyóban legendásan sok C-vitamin van, egy kicsi bogyóban több, mint egy nagy citromban! Ezért – hasonlóan a citromhoz – nem szabad forrázni, hiszen a C-vitamin hő hatására elbomlik. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére.

Csipkehús és csipkemag

A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, szabályozza a vércukorszintet. Cukorbetegek étkezés után fogyasszák, mivel segíti a zsír emésztését. Immunerősítő hatása van, különösen ajánlják stresszoldásra. Dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.

A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható.

A virág szirmai enyhe hashajtó hatással bírnak, levele hasfogó.

Elkészítés, felhasználás

Csipkebogyó gyógytea készítéséhez egy evőkanál csipkebogyót 2,5 dl hideg vízben 5-6 órát áztatjuk, majd leszűrjük. Ne használjunk fémszűrőt. Forralni, forrázni nem szabad!

Gyógyteaként a csipkebogyó rendszeres napi fogyasztása az őszi-téli időszakban igen javasolt– a csipkebogyó immunerősítő hatása miatt – segít a fertőzések, megfázások, nátha megelőzésében. Vércukorszint-szabályozó hatása miatt cukorbetegeknek is ajánlják, étkezés után fogyasztva egy csészével.

Lehetőleg ízesítés nélkül fogyasszuk. Napi 2-3 csészével korlátlan ideig iható. Terhesség és szoptatás alatt is fogyasztható. Gyermekeknek 1 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál csipkebogyó 2,5 dl vízhez). A friss virágból készült tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt.

Gyógyborként a csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.

Egyéb felhasználás: a termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp. A lekvárhoz a csipkehúst használjuk mag és szőr nélkül. A megtisztított, nyers csipkehúst turmixoljuk, majd azonos mennyiségű mézet vagy cukrot adjunk hozzá, hűtőben tároljuk.

Csipkebogyó-alma lekvár

Kép: menaiset.fi

Forrás: gyorgytea.hu, menaiset.fi