A sátán találja meg a gyermekedet – üzenetek az interneten

A csapból is folyik, hogy figyeljünk a gyermekünk internet használatára, megjelenésére. Mégis sokan csak legyintenek. Mi baja lehet, ha chatel, videójátékozik avagy képeket oszt meg? Elég egy egyszerű üzenet, amitől ha pár napig nem érzi jól magát a gyerek, vagy még tovább, már nem jó. Megmutatjuk:

Teljesen mindegy hol élünk. Nem számít, hogy Magyarország nem Amerika. Nem vagyunk védve. Ahol internet van, ott minden van. Pontosan ugyanúgy, mint a valódi életben. Jó és rossz. Szép és csúnya. Gáláns és durva. Udvarias és udvariatlan. Jólelkű és gonosz. Vicces és nem vicces. Bájos és alpári. Előzékeny és faragatlan. Odaadó és apatikus. Isten és sátán. A gyermekeink mindezzel, és ami a két véglet között van is találkozhatnak. Akkor is, ha nagyon gondoskodó szülők vagyunk. Hiszen mint ahogy minden lépésüket, úgy minden kattintásukat sem figyelhetjük.

A mesével kezdődik minden

Az internet használat a gyereknél akkor kezdődik el, amikor mi szülők a kezébe adjuk a mobilt, hogy mesét nézzen rajta. Várakozás, utazás, nem evés közben, hogy a gyerek számára feltehetőleg észrevétlenül a szájába dughassunk egy-egy falatot. Ne, ne kezdje az olvasó ostorozni magát, teljesen hétköznapi, mai megoldás. Nem is akarjuk halálra rémiszteni, csak egyszerűen figyelmeztetni, legyen résen. Ebben az esetben, a nem tudom, nem fáj nem megoldás, mert ha a gyerek találkozik először, azzal ami rémisztheti, akkor már késő okosnak lennünk.

Persze eleinte, még lehet csak az iphonra, ipadra letöltött meséket adjuk, de idővel másra lehet kíváncsi a kicsi, vagy valamiért oda jutunk, hogy egyenesen a netről, valamelyik videómegosztón kínálunk neki mesét. Vagy valamilyen egyszerű videójátékot. Gyümölcsöket pakol, csirkéket vagy lovakat etet, tekergő kígyót vezérel, ami gyöngyöket gyűjt és egyre nagyobbra nő. Vagy éppen dinó fejeket tologat, hogy az állat többi testrészeit is meglelje, vagy sárkányfarmot vezet. Ártatlannak tűnik, csak a baba-, vagy gyerektévé műsorát nézi, egyszerű játékokat űz, korának megfelelőt. Mindaddig, míg éppen egy pillanatig nem figyeljük minden lépését, és bizony átkattint valami más mesére, játékra. És akkor kezdi beszippantani a cybervilág.

Ártatlanak tűnő messenger

A következő szint, a kisiskolásoknál kezdődik. Először azzal, hogy a szülők egymás közt, és gyakran a pedagógussal is online kommunikálnak, mégpedig a nap bármely szakában, amit a gyerek érzékel. Látja, hallja, hogy jön az üzenet: másnapra ünneplőbe kell menni, elveszett egy tornacipő, a beteg gyerek szülője érdeklődik a pótolni való után, vagy éppen lemaradt a mateklecke felírása, jó lenne, ha valaki elárulná. A mobil lesz az igazi üzenőfüzet, nem az, amit a gyerek cipel magával nap, mint nap és jóformán üresen hozza haza a legtöbbször. Legfeljebb már csak a fizikailag aláírandók kerülnek bele, például: igen, a szülő  hozzájárul a gyermeke logopédiai fejlesztéséhez.
A gyerekek sem maradnak ki a mobilozásból. Idővel ezeket a kérdéseket maguk kezdik megoldani, lehet még a szülő mobiljáról, majd idővel a saját tabletjükről. És mindezzel párhuzamosan a gyerekek már meg is vitatják azokat a meséket, amiket a tévében és interneten néznek, szóba kerülnek a videómegosztón nézett vlogok és a játékok is. És bizony, aki nem tud beszámolni, az kívül reked, lemarad. Húzhatjuk szülőként az időt, hogy márpedig a gyerekünk nem kap a kezébe elektromos kütyüt, de sajnos ez is a visszájára sülhet.

Az utolsó gyerek

Bárcsak keresztnevet írunk, a felismerés elkerülése miatt azt is megváltoztattuk: Ahogyan a tizenhárom éves Anna esetében is, aki az utolsó volt az osztályban, aki mobiltelefont kapott, akkor volt tizenegy éves, azaz ötödik osztályos. Lett instagramja is, hiszen az egész osztály ott kommunikált iskolán kívül (és belül is). Az eleinte cuki insta oldalon, otthon sült süti, kedves játékok és családi képek jelentek meg a mamával, a papával és a testvérével. Csajos programok köszöntek vissza csillogó körömlakkokban és kislányoknak való sminkekben, csinos ruhákban. A képekből kiderült, hogy Anna lovagol, szereti az állatokat és melyik a kedvenc étele.
Mire tizenhárom éves lett az instája fekete lett. A hívószavak a sátán, a halál, az élet céltalanságára utaló kifejezésekre cserélődtek. A képek is ezt tükrözték.
Anna semmiben nem szenved hiányt, szép körülmények között él. Kényelmes, tágas otthonukban van elég játék neki és a kishúgának, még több is, a vidéki nyaraló távol van a nagyvárostól, minden nyarat ott töltenek, és még egy külföldi út is minden nyáron belefér a büdzsébe. Anna szülei bár szorgalmasan dolgoznak, minden délután már otthon vannak, és a gyerekekkel vannak. Mégis eljutottak addig, hogy most két pszichológus jár ki hozzájuk segíteni, hogy Anna ne akarjon meghalni.

Messenger üzenet feladója: A SÁTÁN

Idővel a gyerekek messengeren folytatják otthonról azt, amit az iskolában félbehagytak. A messenger, viber, whatsapp, instagram, snapchat, TikTok és egyéb kép, szöveg és videóterek nyílt felületet adnak arra, hogy bárki üzenhessen a gyerekünknek. És sajnos nem csak szépet és jót. Sőt. Az idegenektől rosszat is. A szavak helyett beszéljenek a képek. Most megmutatjuk azokat az üzeneteket, amit a gyerekek kaphatnak egymástól:

Igen, álljunk meg!

És itt kell megállnunk egy szóra. És nem legyintenünk, hogy Jaj, de hát velünk ez nem történhet meg. Mert megtörténhet. Talán pont ezért, mert vannak szülők, akik nem veszik komolyan mindezt. Pedig szerintem, még felnőttként is sokkolóak ezek az üzenetek. Akár a „sátán” küldi nekünk közvetlenül, akár egy ismerősünktől érkezik.

A következő két esetben is a keresztneveket megváltoztattuk: A tízéves Dorka is kapott a fent üzentek egyikéből. Borzasztóan megijedt, így azonnal rohant a szüleihez, hogy szóljon nekik. Az anyuka azonnal tárcsázta is a feladó osztálytársnő édesanyja számát, hogy jelezze, a lánya milyen üzenetet küldött tovább. Órákkal később kiderült, a szintén tízéves Réka azért küldte tovább Dorkának, mert komolyan vette az üzenetet. Ha Dorka anyukája nem telefonál, lehet Réka szülei ma sem tudják, hogy a lányuk fél valamitől.

A tizenegy éves Laura hónapokon keresztül nem tudott rendesen aludni egy ezekhez hasonló üzenettől. A sátán maga üzent neki. Igen, ezzel a nick néven. – Egyszerűen nem mert elaludni, mert attól félt, hogy nem ébred fel – árulja el az édesanyja. Pszichológushoz járnak már féléve.

Betyárok mindig voltak

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig voltak házasságszédelgők, olyanok akik pénzt próbáltak kicsalni a szerelemért cserébe. Márpedig a szerelem minden ember életében fontos, a gyerekében is. Az ártatlan üzenetek, miszerint szerencsétlen leszel a szerelemben még megmosolygtatóak. De felnőttek között is van, aki elhiszi. Szilveszterkor is mindig jön olyan üzenet, hogy ez más mint a többi, küldjük tovább, hogy jövőre is legyen elég szerencsénk, pénzünk. És ahogyan a felnőtt nőket megtalálják az amerikai katonák az interneten és szerelmet csalnak, úgy a gyerekek körében is van ilyen. És a gyerekek hiszékenyebbek. Igen, akár egy fiatal tini lány is képes lehet pénzt küldeni egy katonának.

Megelőzés- SOKK terápia

Mi itthon a gerillamarketinget alkalmaztuk. Igen, a fiam amikor elsős lett és a tablet használat jobban előtérbe tört, amellett, hogy mindig csak egy légtérben – halló és látótávolságon belül – netezhet, leültünk beszélgetni erről, és nem ilyen direktben, ahogyan az üzenetekben olvasható, de finomabb példákban elmondtam, hogy akár ő is kaphat ilyen tartalmú üzeneteket. És időnként újra és újra elővesszük a témát. Kicsit elsápad a gyerek, de legalább tudja, hogy van ilyen. Egyébiránt, a programozó és hacker táborban, ahová nyáron járt, is téma volt az internet veszélyei, így a fiam felkészült ebben. Remélem, eléggé.

De nem csak én gondolkodom így, hogy akár ijesztőnek kell lenni. A tizenhárom éves Anna, apukája sem bízta a véletlenre a dolgokat, amellett, hogy ahogy fentebb írtam, már szakemberek járnak hozzájuk. Annát egy ízben kivitte a temetőbe, mégpedig késő éjszaka, a sötétben, hogy megmutassa a lányának, hogy milyen egy temető a valóságban, amennyiben valóban nem szeretne tovább élni, hiszen oda kerülne a halála után. Anna ma már jobban van, és reméljük ez így is marad.

Mindenesetre mi szülők, jobb, ha felkészültek vagyunk, hogy a „sátán bizony jelen van”, és nem legyintünk az ilyenre. Mert tényleg nem tudhatjuk, hogy a gyermekünk hogyan reagálhat egy olyan megkeresésre, hogy a világ annyira randa, hogy jobb, ha öngyilkos lesz. Azért, mert nekünk már régen lefutott ügynek tűnik a momo, a gyerekünk először találkozhat vele. Neki mivel még új, lehet rémisztő. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy azok a gyerekek, akiknek családja nemrég valamilyen veszteséget, fájdalmat élt meg, hosszan tartó betegségben szenved az egyik szülő, nagyszülő, esetleg a szülők váltak, akár meghalt egy fontos hozzátartozó, ott az olyan ijesztgetések, ami további veszteséget vetíthet elő, sokkal valóságosabbak és éppen ezért rémisztőbbek lehetnek, mint amik valójában. Legyünk résen!

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Unplash