A karácsonyi nagytakarítás szabálya, hogy nincs szabály
![karácsonyi nagytakarítás. Felesleges.](https://archiv.szoknyaesnadrag.hu/wp-content/uploads/2018/12/karácsony_nagytakarítás_takarítani_rendrakás_patyolat-tisztaság_www.szoknyaesnadrag.hu_.jpg)
Egy háziasszonynak hiába mondja bárki, ne csináljon ügyet az ünnep előtti takarításból, annál inkább szükségét érzi a makulátlanságnak. Az sem könnyít a helyzetén, ha saját magát igyekszik meggyőzni arról, valóban nem kellene túlzásba vinnie. Pedig így van. Felesleges.
A nagytakarítás idén máshogyan sikerült, mint eddig. Szombatra terveztem az ablakpucolást. Tíz nappal szenteste előtt. Így tőlem akár eshetett hó is az égből, nekiálltam, mert meg akartam pucolni az ablakokat. Mert ahhoz, hogy tisztaság legyen valóban, ahhoz az ablakoknak is makulátlannak kell lennie. Miért is?
Nagytakarítás ünnepek előtt?
Mert az egész nyaram nem a takarítással telt el, ahogy az ősz időszaka sem. Így azóta, hogy márciusban patyolat tisztán átvettem a lakást, az óta senki nem pucolt ablakot. Annak ellenére nem, hogy volt jó néhány tavaszi eső, nyári zivatar, mit zivatar, vihar, ami felverte a koszt, még azok az átkozott poloskák is szerettek megcsücsülni az üvegen. Na igen, így jár az, aki elodázza a negyedéves nagytakarítást!
Mert tulajdonképpen ez az egész karácsonyi macera azoknak sokkal kevesebb, akik amúgy rendben tartják az otthonukat. Hogyan is?
Van erre kérem számtalan megoldás, trükk. Valóban ahány ház, annyi szokás. Ki hogyan szereti. Kinek, mi a mániája, rigolyája. Nekem mániám, hogy mindennek van helye, tehát minden legyen a helyén. Amikor kisebb volt az otthonunk ez különös béklyóban tartott még engem is, mert ha valami elöl volt, akkor az bizony a szűk térben rendetlenül hatott.
A nagyobb lakásban sokkal megengedőbb vagyok a környezetemmel és még magammal szemben is, mert ha, valami mégis elöl marad, az akkor is kevésbé feltűnő. Hiszen több a pakolható felület. De rögeszméim így is maradtak.
Például az ebédlőasztal körüli székek támlájára nem szeretem ha ruhákat, táskákat akasztanak, arra ott vannak a fogasok és a szekrények az előszobában, vagy maga a szobainas. Ahogy a konyharuhát se tegye senki oda, mert annak meg a konyhában van a helye az akasztón. És ha megérzem a fertőtlenítőszer szagát tömény dózisban, arról pont, hogy nem a tisztaság jut az eszembe, a gyomrom azonnal görcsbe rándul tőle.
Visszatérve a kérdésre, ha valamilyen megszokott szisztéma szerint, de igyekszünk rendet tartani, és rendszeresen tisztítjuk az összes helyiséget a lakásban, akkor túl nagy meglepetés ünnepek előtt sem érhet bennünket, ahogy akkor sem, ha váratlan vendég érkezik hozzánk akármikor és bármikor.
Persze, most egy kevésbé jó fizikai állapotban lévő, kisgyermekes vagy betegséggel küszködő olvasó se szomorodjon el!
Amikor elnézőnek kell lennünk önmagunkkal
Higgye el, én magam is voltam olyan helyzetben, amikor nem volt erőm semmihez sem. Ilyen helyzet volt a rákműtétem utáni, és a kemoterápia alatti állapot. A diagnózisról csaknem nyolc évvel ezelőtt, december második napján értesültem. A műtétemet meg az újév harmadik napjára tűzték ki. Az az egy hónapos várakozás idő, mégis nagytakarításra késztetett, annak ellenére, hogy a betegségtől és a kétségektől erősen le voltam merülve.
Viszont míg a lakást pucoltam, addig a lelkemet is takarítottam, hiszen a cselekvés kellőképpen lefoglalt, és addig sem a fájdalmaimnak és a félelmeimnek éltem.
Később egyébként a test és lélek takarítási technikáját a pszichológustól is megtanultam. El kellett képzelnem valamit vagy valakit, aki a gondolataimban minden egyes nap módszeresen végigmegy a testemben. Pontról pontra haladva, és felfalja az összes oda nem illő bacilust, vírust, ráksejtet azaz koszt.
Nálam ezek az én takarító tündéreim, akiknek szárnyaik vannak, és fújkálnak mindent, amit csak találnak a csodaszerükkel.
Olykor még manók is besegítenek felderíteni a problémás területeket.
Ebben a gondolati takarításban hol a lábujjaimtól haladtam felfelé, hol a fejem búbjától lefelé. Különös tekintettel a műtéti területre, az áttétet jelenthető helyekre. És amúgy meg minden odúra, zugra, csontra, szervre, izomra, bőrre, hajlatra, ízületre, szőrszálra még körömre is, ami csak problémás lehet. Azaz mindenre.
Általában elalvás előtt vagy ébredés után teszem ezt, az ágyban fekve. Amikor még csak tanultam a módszert, ahogy a gondolataimban haladtam a testemen, úgy húztam végig a kezemet is magamon. Hogy ezzel rögzíteni tudjam hol járok, és az agyammal valóban tisztítsam a felületeket.
A kemo alatt is voltak olyan időszakok, amikor élni alig volt erőm, nemhogy takarítani. Még akkor sem, ha az akkor még totyogó kisfiam szanaszét szórt, kiöntött, leejtett, otthagyott, elkent a lakásban mindenfélét, ahogy azt a gyerekek teszik.
És ma, hogy már elmúlt kilencéves is gyakori a káosz és rendetlenség, hiszen ahol gyerek van, ott van egy alap idilli rendetlenség, és némi kosz, ami amúgy nem is az, csak látszik a lakáson, hogy az egy otthon, ott bizony gyerek él, család lakik.
Ami számomra a legszebbet jelenti, annak ellenére, hogy mániákusan pakolok és takarítok. Egy elhagyott plüss egér a fotelben, a kis tálkákban kínált gyümölcsfalatok, a kanapé karfáján éktelenkedő mindenféle ragacsok nyomai. A dohányzóasztalon várakozó színezőfüzet a ceruzákkal, az akárhol lerúgott papucs. A villanykapcsolók körüli maszatos kezecskék foltjai, a mosdószélén hagyott fogkrémesen hagyott kefe, a le nem húzott WC és a többi.
Az otthon van értünk
Ne feledjük, hogy ne mi legyünk az otthonért, hanem az otthonunk legyen értünk. Gondoljuk át, mi az, amire valóban szükségünk van az ünnepi harmóniánkhoz e téren. Igazán van értelme azért idegeskednünk, a családunkat szekíroznunk, hogy minden egy lakberendezési magazinba illő legyen karácsonyra, vagy sem?
Mindennek tényleg makulátlanul tisztának, élére állítottnak, sorba rendezettnek, hibátlannak kell lennie?
Tényleg tönkre megy attól a karácsony, ha nincsen fényesre polírozva az ezüstkanál, ha csorba az egyik tányér, ha pókháló maradt a dolgozó szobában? Ha nem ABC sorrendben állnak a könyvek a polcokon, ha a szekrényt nem húztuk el, hogy mögötte portalanítsunk? Ha idén is ugyanazokat a díszeket használjuk, mint tavaly, ráadásul még a csillárt is elfelejtettük portalanítani?
Amennyiben valóban boldoggá tesz, mert számunkra egyfajta kikapcsolódás jelent a nagytakarítás, ami alatt gondolkodni, feltöltődni tudunk, akkor persze essünk neki az ablakoknak akár a hóesésben is, és nyugodtan vakszoljuk át a kilincseket is olyan fényesre, amilyenre csak szeretnénk.
De ha nem tesz boldoggá és erőnk sincs hozzá, vagy éppen az időnk kevés, akkor vagy kérjünk segítséget, vagy csukjuk be a szemünket. Mert a karácsonyi örömünk nem a tisztaság mértékén áll, hanem azon, hogy mennyire tudunk örülni annak, hogy élünk, hogy szeretünk, hogy egyáltalán vagyunk egymásnak.
A gondolatainkat, a lelkünket tisztítsuk meg ahhoz, hogy maradéktalanul befogadni és élvezni tudjuk az ünnepet!
Kép: Pixabay