Hizlaló hazugságok csapdája
A téli hónapok vége felé egyre többen szembesülnek, azzal, hogy ideje lenne megszabadulni néhány felesleges kilótól, ezzel egy időben azonban megkezdődik a kifogások keresése és a halogatás, ami nyilván egyszerűbb, mint valóban belevágni az életmódváltásba.
Elszántság híján bizony könnyű belesétálni a hizlaló hazugságok csapdájába, azaz sokkal elnézőbbé válunk saját magunkkal szemben és hajlamosak vagyunk arra is, hogy elveszítsük a józan ítélőképességünket. Így már nem is olyan meglepő, hogy sokan panaszkodnak arra, hogy nekik egyik súlycsökkentő módszer sem vált be, bármit is tesznek, a plusz kilók győzedelmeskednek. Ha mi magunk is ebben a cipőben járunk, tegyük a kezünket a szívünkre, és olvassuk végig az alábbi listát – amelyik pontnál magunkra ismerünk, már meg is találjuk, min érdemes változtatnunk a következő nekifutásnál!
Úgy felhúztam magam, hogy megérdemlek egy tábla csokit!
Netán egy zacskó sós mogyorót, mogyorókrémes palacsintát, egy doboz jégkrémet vagy egy sonkás pizzát, ki mivel szeretné jutalmazni magát… Mindegy, melyikre szavazunk, a fejünkben cikázó gondolatok azonosak: úgy érezzük, hogy csak azért, mert dühösek, csalódottak vagy kimerültek vagyunk, megérdemlünk egy kis kényeztetést. Amikor ilyen érzelmi mélypontra kerülünk, könnyen alulbecsüljük az eddig elért eredményeinket, és hiábavalónak érezzük a korábbi erőfeszítéseket. A helyzet az, hogy ha nagyon akarnák, minden áldott nap találhatnánk valamilyen okot arra, hogy kirúgjunk a hámból, szerencsés esetben azonban féken tudjuk tartani a vágyainkat. Nem szabad elfelejteni, hogy az önjutalmazó „bűnözés” csak átmenetileg űzi el a rosszkedvet, később még lelkifurdalást is okozhat. Ha rossz passzban vagyunk, sokkal jobb megoldás, ha a futástól, jógától, boksztól, tánctól vagy bármilyen nekünk tetsző sporttól várjuk a vigasztalást.
A „mentes” ételekből akármennyit ehetek, nem megy a diétám rovására!
Tévedés azzal áltatni magunkat, hogy a light majonéz, a cukormentes keksz vagy a csökkentett zsírtartalmú fagyi nem tartalmaz kalóriákat, így bűntudat nélkül falatozhatunk belőle. A szakértők gyakran felhívják a karcsúsodni vágyók figyelmét, hogy nem véletlenül épül egy teljes iparág a “light” élelmiszerek előállítására: kihasználják a fogyókúrázók gyengébb pillanatait, és vásárlásra, fogyasztásra ösztönzik őket – ám mivel ezek a termékek általában többe kerülnek a normál élelmiszereknél, csak a pénztárcájuk lesz karcsúbb, ők aligha! Mielőtt gondolkodás nélkül betennénk ezeket a kosarunkba, olvassuk el figyelmesen az összetevők listáját és azt, hogy mennyi kalóriát tartalmaz a kiszemelt portéka! Kevesen tudják, hogy a zsírszegény ételek többsége csak akkor lesz ízletes, ha növelik a hozzáadott cukrot, a teljes kiőrlésű lisztből készült termékek állaga pedig akkor lesz igazán kedvünkre való, ha a gyártás során több vajat vagy zsírt kevernek hozzájuk. Ahogy a gluténmentes termékek sem fogyókúrázóknak lett kitalálva, hanem azoknak akik a búzára ilyen-olyan formában, részben vagy egészben érzékenyek, vagy allergiásak.
Ha gyakran mérlegre állok, motiváltabb leszek a siker láttán!
Sokan ámítják magukat azzal, hogy az este és reggel mért kilók közti különbséget is fogyásként könyvelik el. Sokan azért vannak haragban a mérleggel, mert azok többsége grammra pontosan szembesít bennünket a súlyunkkal. A leleményesebb mérlegre állók – az imént említett önbecsapó módszerrel – úgy gondolják, hogy kicselezhetik a súlymérőt: semmi kétség nem fér ahhoz, hogy reggelente, a mellékhelyiségben tett látogatás után kevesebbet nyomunk, mint este, azonban csak magunkat csapjuk be, ha úgy gondoljuk, hogy ezzel a nem kívánt úszóguminkból fogytunk. A szakemberek azt tanácsolják, hogy egy héten csak egyszer mérjük magunkat, méghozzá ugyanabban a napszakban és azonos körülmények között (felöltözve vagy ruha nélkül, reggeli előtt közvetlenül vagy evés után rögtön stb.)
Ha csak csipegetek, az nem számít!
Bárcsak így lenne! Nem ritka, hogy azt gondoljuk, nem is ettünk semmit egész nap, a kilóink száma mégsem csökken, sőt rosszabb esetben még gyarapodhat is a súlyunk. Ennek egyik oka az, hogy ha nem adjuk meg a módját az evésnek, az agyunk képes „meg nem történtté tenni” mindazt, amit kutyafuttában ettünk, ettől azonban a bevitt kalóriák száma nem csökken. Az is beleszámít a napi ételfogyasztásba, amit főzés közben csipegetünk a tűzhely mellett, amit mások tányérjáról csenünk el, hogy megkóstoljuk, mit esznek, akárcsak a gyerekek maradékának elfogyasztása. A legjobb, ha kizárólag csak asztalnál ülve, a saját tányérunkból, minden falatot gondosan megrágva eszünk. Ne feledjük, az apránként magunkhoz vett ételek energiatartalmát szinte lehetetlen helyesen megítélni, így bizonyára el is felejtjük felírni vagy beszámítani azokat a kalóriatáblázatunkba. Ha nem figyelünk oda, és rendszeresen engedünk az ártalmatlannak tűnő falatok csábításának, könnyen semmissé tehetjük az eddig elért eredményeket.
Ha többet sportolok a megszokottnál, nyugodtan ehetek desszertet is!
Nagy megelégedéssel tölt el mindenkit, amikor a futópad, a step gép vagy az ellipszis tréner kijelzőjén megjelenik az elégetett kalóriák száma. Amikor sikerélményekben van részünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elért eredményt megünnepelhetjük egy rég áhított desszerttel – az azonban csak keveseknek jut eszébe, hogy valamilyen friss gyümölccsel vagy zöldséggel, netán azokból készült, frissen préselt levekkel jutalmazzák magukat a jól végzett munkát követően. A gyümölcs- és zöldségkoktélok készítése során csak a képzeletünk szab határt annak, hogy mi kerül a poharunkba, főleg akkor, ha pár szem dióval, mandulával vagy mogyoróval tesszük még ízletesebbé az italunkat.
Ha ez nem lenne kedvedre való, próbáljuk ki a következőt: hámozzunk meg és magozzunk ki egy körtét, majd fahéjjal és szegfűszeggel ízesített vízben főzzük puhára. Botmixerrel pépesítsük és adjunk hozzá egy kis kókuszkrémet. Ha édesítenénk, eritritet vagy nyírfacukrot használjunk, jól keverjük össze és pár órára tegyük a hűtőbe. Egy kis darab étcsokoládét is reszelhetünk a tetejére, hogy igazán zamatos legyen!
Kép: Pixabay
arról 
