S végül megcsaltam a feleségem!

A cím szólhatna úgy is: S végül megcsaltam a férjem! Igazából mindegy, hogy női vagy férfi oldalról nézzük, hogy ki csal kit. A problémákról beszélni kell, ha szőnyeg alá söpörjük, úgy teszünk, mintha nem lenne probléma, attól nem fog megoldódni, hanem csak gyűlik-gyűlik, majd kitör. Gyakran a félrelépés tényével hívja fel a bajra a figyelmet.

Sosem egyik pillanatról a másikra történik a megcsalás. Már amennyiben nem olyan személyről beszélünk, akinek lételeme a félrelépés. Az események egész sorozata kell ahhoz, hogy valaki más, a párunkon kívül egy kósza jóérzésnél jobban megérintsen. Egy hosszú idő óta tartó otthoni feszültség a kedvesünkkel, az egymásra rakodó félreértések sorozata, a pohár szélét már-már elérő sérülések sokasága. Nincs benne semmi elhatározás.

A felek legfeljebb csak érzik, hogy valami nem olyan a kapcsolatban, mint korábban, talán tudják is, hogy valami probléma van. Talán már egymás képébe is vágták azt. Vagy sem. Hallgatnak mélyen arról, hogy már nem úgy néznek egymásra, nem úgy kívánják egymást, mint a  szerelmük hajnalán, vagy igen, a szenvedély is megvan még, de mégsem az igazi.

Kicsit talán igyekeznek, de nem történik érdemben változás. Az egyik kérne külső segítséget, de a másik egyáltalán nem, vagy csak látszólag partner, elmegy, de nem együttműködő a szakértővel. Telnek a hónapok, évek, egyre rosszabb a helyzet, de nem mondják el az igazi sérelmeiket a felek, mert félnek a másik reakciójától.

Kifogásokat halmoznak fel miért nem alkalmas beszélni a másiknak arról mi nem jó nekik. Inkább úgy tesznek, mintha nem lenne olyan nagy a baj. Mintha minden úgy lenne jó, ahogy van. Fenntartanak egy látszatházasságot.

De ettől még nem tervezik, hogy félrelépjenek. Valahol még szeretik is egymást. Egészen addig míg szó szerint szembe nem jön valaki az utcán. Egy hirtelen felbukkanó volt osztálytárs, egy eddig ismeretlen üzleti partner egy projektben, egy másik szülő a gyermekünk iskolájában, de az is lehet egy ismerős valahogy másként mosolyog éppen ránk, mint eddig bármikor, vagy csak mi véljük azt a mimikát másként. De miért? Mitől kerekedik rés a pajzson?

Misi és Márti

– Nem vagyok egy szép pasas, sőt. Mackós vagyok, jól felszedtem a nejem mellett. Nem lehet ellenállni a főztjének, én meg belelustultam az apaságba – kezd a meséjébe  a két lánygyermekes családapa, Misi – rajongom a lányokért, mindig alig várom, hogy hazaérjek hozzájuk, igen, hozzájuk, sajnos későn ismertem fel, hogy egy idő után már csak ők számítottak. Misi szemében könnyek gyűlnek össze, nehezen beszél arról az időszakról, amikor kísértésbe esett. – Meghíztam, bárhová mentünk, láttam a szemekben, hogy mit keres egy ilyen dagadék, egy olyan észrevehetetlen nő mellett, mint az én feleségem.

Márti magas, vékony testalkatú, de mégis ott kerek nő, ahol kell lennie. Mindig ápolt és jól öltözött. A terhességek után is elég hamar visszakarcsúsodott. Ám én ezt nem láttam rajta. Csak a lányokat láttam, akik királyként néztek fel rám. Állítólag az első perctől Márti látott a szememben valamit. – Nem tudtam mi az a fény Misi szemében amit látok, valami nagyon új féle szeretet lett, és ahogy ez a fény egyre erősebb lett az első, majd a második lányunk után én egyre féltékenyebb lettem. A két lány után már nem is akartam újra terhes lenni, mert féltem megint lányt szülök. Kerülni kezdtem a szexet és mindenért belekötöttem Misibe, csakhogy ne közeledjen – árulja el nekem Márti azt, amit ők Misivel már milliószor átrágtak azóta.

Misi veszi át a szót: Márti minél szörnyűbb lett, én annál inkább a lányokkal törődtem csak. És már én sem kívántam Mártit, és hogy ezt ne kelljen bevallanom mindig elfoglaltam magam a lányokkal, illetve egyre többet ettem. Zabáltam – fokozza tovább a férj. Aki elárulja azt is, hogy idővel feliratkozott egy párkeresőre, és csajozni kezdett. Ahol legnagyobb meglepetésére talált magának partnert. Nem is egyet. – Misi ugyan semmiben nem változott, nem kezdett el látványosan fogyókúrázni, öltözködni, és virágot sem hozott lelkiismeret-furdalásból és hasonlók, viszont egyik napról a másikra rám mosolygott és belecsípett a fenekembe vagy megsimogatta a hajamat. Rögtön éreztem, hogy megcsal, ez a jókedv máshonnan jön. Heteken át néztem magam a tükörbe, hogy miért tornázom annyit, miért szépítkezem ha a férjemnek nem kellek. Én nem tudok bizonytalanságban élni, így kerekperec rákérdeztem Misinél, aki meg nem tudott hazudni. Rengeteget beszélgettünk a lányokról és helyére tettük az én féltékenységemet és az ő rajongását a lányok felé. Mára már megbocsátottam neki. Lassan. Amiben segített az is, hogy mellettem és az én segítségemmel fogyott le értünk, hogy nekem vonzóbb, és nekünk egészségesebb legyen. Pedig engem a kilói nem is zavartak – fejezi be a történetüket Márti.

Hol érkezik el az a pont, amikor  félrelépünk? 

– Ez egyénileg igen változó lehet. Nemenként is igen eltérő a helyzet. A férfiak számára a „csak szex” típusú félrelépés jellemzőbb, míg a nők nagyobb eséllyel kezdenek kötődni is szexuális partnerükhöz. De van egy alapvető képlet: ha úgy érzem, hogy megborul egy korábban már esetleg kialakult kapcsolati egyensúly, például adok-kapok, és azt érzem, hogy többet teszek bele a kapcsolatba és/vagy fizikailag, mint amennyit kapok tőle. Vagy nincs remény, hogy a jövőben újra visszaálljon az egyensúly. Na ilyenkor gyakoribb a kapcsolatból való kikacsintás, a szexuális hűtlenség is – összegzi a tapasztalatát dr. Meskó Norbert pszichológus.

Hozzáteszi: – A jó szex (kölcsönösen kielégítő szexuális együttlétek) fontos, de önmagában, hosszú távon nem tart össze egy párkapcsolatot. A jó szex lehet katalizátor egy kapcsolatban, azaz felgyorsíthatja egy pár egymásra találását. De ez fordítva is igaz: ha egy alakulóban lévő párkapcsolatot áthat az egymás iránti pozitív odafordulás, akkor a szex is jobb lehet.

Meskó Norbert, véleménye szerint a szexuális hűtlenség általában nem független az adott párkapcsolat egyéb működési sajátosságaitól. A párkapcsolatok gyakran azért mennek tönkre, mert a felek nincsenek tisztában sem az egyéni testi-lelki, sem a párkapcsolatokra jellemző (páros) fejlődési törvényszerűségekkel. Nincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy párkapcsolat meghatározott fejlődési fázisokon megy keresztül, amelyeket érzelmileg megterhelő időszakok tarkítanak. Amikor egy párkapcsolat létrejön, a felek valahol tartanak az egyéni fejlődésükben és jól-rosszul működnek az adott társas-társadalmi közegben.  Azaz tanulnak, dolgoznak, családi és baráti kapcsolataikat ápolják. És fejlődnek is az életkoruk előre haladtával. Ám ha az egyéni fejlődés üteme eltérő, ha a kezdeti vonzalmat követően nem bontakozik közös életcél (életcélok), akkor folyamatosan azt élhetik meg a felek, hogy nem jó együtt. Illetve, hogy egyre több helyzetben nem jó együtt.

– A kezdeti egymás iránti pozitív érzelmeket lassan (vagy gyorsan) felválthatja a csalódottság, a keserűség, amelyből/amelyre a felek a maguk személyisége, vérmérséklete szerint keresnek kiutat/megoldást. A szexuális hűtlenség is sokféle lehet. Alkalmi félrelépés(ek), szerető tartása – fogalmaz a pszichológus – fontos leszögezni: Egy kapcsolatban a szex nem független a kapcsolat egyéb részétől. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy valaki őszinte és lojális a partneréhez és tiszteli őt, kiáll mellette és érte az élet minden területén, és csakis a szexben nem vallja be, hogy más partner(i) is van(nak).

Egy biztos: mi emberek, képesek vagyunk arra is, hogy hűségesek legyünk egy adott partnerhez és évtizedekig, vagy akár örökké monogám kapcsolatban éljünk vele (ahogy ezt sokan teszik önszántukból is világszerte), de van bennünk hajlam arra is, hogy hűtlenek legyünk és párhuzamosan több partnerrel is képesek legyünk kialakítani szexuális viszonyt. Jól mutatja ezt, hogy a válások első számú oka világszerte a hűtlenség – magyarázza a szakértő.

Szerepcsere

Bálintéknél a szerepek cserélődtek fel. Ő maradt otthon egy, majd még egy gyerekkel, míg a felesége dolgozott. – Másoknál sem okozott ez problémát, ésszerű volt, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkező feleségem dolgozzon, én meg szívesen maradtam otthon először egy, majd még egy gyerekkel – meséli Bálint. Eleinte nem is volt probléma közöttük, ám egy idő után kezdtek eltolódni a szerepek, míg fel nem cserélődtek. – Sosem említette konkrétan a feleségem, hogy ez nem jó így neki. Ám egyszer csak azon kaptam magunkat, ki lettem rekesztve a fontos döntésekből. Nem volt kíváncsi a véleményemre, mondván ő keresi a pénzt. Úgy éreztem nem tisztel már, nem néz rám férfiként. Amikor rájöttem erre, én is felébredtem, hogy én sem látom benne a nőt, hiszen férfiként viselkedett velem – magyarázza a miérteket Bálint. Mikor már úgy érezte nem elég fontos a feleségének, mert úgy érezte a felesége nem ismeri fel a kispapaság értékét, akkor észrevette azt a nőt, aki szó szerint szembejött vele. – Kölcsönös vonzalomnak indult, majd szerelem lett belőle, legalábbis akkor úgy éreztem, mert nagyon hasonlóan gondolkodtunk, és közös célokat láttam felfedezni vele. De végül mikor lebuktam már nem volt erőm továbblépni, és inkább otthon maradtam. A kapcsolatunk azóta sem jobb a feleségemmel, de már nem kísértem a sorsomat. A gyerekek miatt próbálom rendbehozni a házasságomat, külső segítséggel – fejezi be Bálint.

Külső segítség

Az emberek általában nem szeretnek „külső” segítséget kérni, pszichológushoz fordulni a párkapcsolati problémáikkal. Meg persze nem is mindenkinek való ez a módszer (pár-tanácsadás v. pár-terápia) – véli a szakember — ha valakinek nincs önreflexiós igénye, vagy ha valaki nem definiálja problémaként, hogy a másik nem érzi magát jól a kapcsolatban, és nem gondolja azt, hogy beszélgetéssel elindíthatók pozitív változások egy emberi viszonyban, akkor ezek a módszerek minden bizonnyal nem valók neki. Ha azonban egy párban megvan az érdeklődés, nyitottság és a motiváció az „együtt változásra”, akkor egy ilyen segítő kapcsolat hatékony lehet.

Mennyire lehet, kell őszintének lenni?

Ez mindig az adott kapcsolattól függ, tudjuk meg a szakértőtől. Mit bír el az adott kapcsolat? Vajon milyen érzés lenne a másiknak, ha én elmondanám, hogy más nők (férfiak) is tetszenek nekem? És fordítva? Az őszinteség egy hosszú távú kapcsolatban alapvetően fontos, de csak akkor, ha „teherbíró” az a kapcsolat – vallja dr. Meskó Norbert. Ha az őszinteség összehozza a két embert, ha építő jellegű. Ha az őszinteség rombol és inkább eltávolítja egymástól a feleket, akkor nem biztos, hogy ideje van a kapcsolatban az őszinteségnek. De ezt nem lehet eldönteni előre. Hanem időszakonként érdemes újra deklarálni egy kapcsolatban (hiszen minden változik).

Már nem elég szenvedélyesek az ölelések

A szexuális érintkezés élvezeti faktorát nagyban növeli a változatosság, míg a megszokás, ellaposodás jelentősen elvesz az élvezet értékéből – ezt fejben a legtöbben tudjuk –ám az, hogy a változatosságot miként élik meg a párok, igen sokféle lehet. Ha a felek számára fontos a másik megtartása, akkor ugyanazzal a partnerrel igyekeznek változatos módon megélni a szexet. Ha ez nehézségekbe ütközik, akkor változatos partnerekkel igyekeznek a szexuális sokszínűséget elérni.

De nem akarok válni!

Az emberek jelentős része éretlenül, éretlen személyiséggel él át párkapcsolatokat, amelyekből éretlenül kerül ki, és esik bele újabba. Pedig a párkapcsolat is lehetőséget kínál a személyiség érésére. Persze gyakran ehhez szükség lenne egy olyan egyedül töltött időszakra, amikor az előző kapcsolat véget ért, lezárult, egy újabb pedig még nem kezdődőt el. És ebben az periódusban páratlan lehetősége van az egyénnek az önreflexióra:

• Mi is történt a kapcsolatban?
• Hogyan ment tönkre, és milyen szerepe volt ebben egyikünknek-másikunknak?
• Mi az, amit másként lenne érdemes kezelnem egy következő kapcsolatban?
• Mit tanultam magamról ebből a kapcsolatból?

De mivel sok ember fél az „egyedül léttől”, illetve alacsony önreflexiós igénnyel rendelkezik, illetve azt hiszi, hogy megspórolhatja a szembenézést, ezért inkább egyik kapcsolatból a másikba esik, azaz inkább átfedések vannak a kapcsolatok között, mintsem szünetek. Még nem szakított az előzővel, de már egy másikban is benne van. Az ilyen fajta kapcsolatkezelés megnehezíti a tisztán látást.

Mit szeretnél hallani, miért tettem? 

dr. Meskó Norbert szerint, egy kapcsolatban az fogadható el, amit a felek kölcsönösen elviselnek. Tény, hogy a férfiak gyakrabban hivatkoznak arra, hogy a félrelépés „nem jelentett nekem érzelmileg semmit, csak szex volt”, de az is tény, hogy a nők hajlamosabbak ezt elfogadni, és inkább megbocsátani. Ez fordítva is igaz: a nők gyakrabban hivatkoznak lelepleződött félrelépéskor a szex hiányára „nem volt szex, csak plátói érezések”.  Mert a férfiak hajlamosabbak ezt elfogadni és megbocsátani, mintha az derülne ki, hogy a feleségük mással szexelt.

Kép: Pixabay

dr. Meskó Norbert elérhetősége: https://www.meskonorbert.hu/