Zölden élni: Nem elég beszélni róla, a gyermekeinkért cselekedni kell

A Föld napját ötven éve jegyezzük. Mondhatnánk, ünnepeljük. Egészen egy teljes napig. Majd minden folytatódik ugyanúgy, mint addig volt. Olykor fel-felbuzdulunk, igyekszünk tenni valamit kicsiben. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, kulacsot vásárolunk, kicseréljük a hagyományos égőket takarékosra. Ám az elán hamar elszáll, úgy érezzük kicsiben csak az árral szemben úszunk. Pedig tényleg minden kicsiben kezdődik. A mosoly is ragadós.

Ember vagyok én is ugyanúgy, mint az olvasó. Velem is megesett már, hogy a hosszú hetek óta gyűjtött szelektív végül mégis a háztartási hulladék közös kukájában landolt. Volt, hogy a fiam egy mozdulattal rossz helyre hajította, elfelejtette, hogy ami nála van szemét, azt tovább kellene vinnünk, volt, hogy nekem nem volt erőm tovább sétálni a nagy szatyornyi műanyaggal a csúnya téli időben. Vagy nem volt erőm egyszerre több tejes doboz és joghurtos poharak kimosására, az amúgy is felhalmozódott mosogatni való mellett, és bizony kihajítottam őket a szemétbe.

Mindannyian csinálunk ilyet. Mindannyian ártunk a környezetünknek. Amit többnyire meg is bánunk. Én legalábbis rosszul érzem magamat utána. Annyira, hogy a mosogatás után inkább belenyúltam a konyhai szemétbe, és kivettem a tejes dobozokat és joghurtos poharakat,  hogy mégis kiöblítve a szelektívbe vigyem azokat. Tényleg elvigyem azokat. Azért, hogy a fiam szemébe tudjak nézni…

Zölden élni a mindennapokban

Szerintem, az egyik legfontosabb az, hogy beismerjük: mi emberek lusták vagyunk. Nem véletlenül vesszük magunkat körbe gépekkel, amik ebben vagy abban megkönnyítik a rohanós mindennapjainkat. Amiben, folyamatosan tudatosnak kell maradnunk. És ez megterhelő. Annyi mindenre kell odafigyelnünk, annyi mindenben kell jól teljesítenünk, eredményesnek lennünk, hogy egyre inkább nem kívánunk magunknak újabb feladatokat, a már meglévők mellé. Vagyis, joggal érezhetjük úgy, hogy zölden, környezettudatosan élni, az már külön megterhelő feladat a számunkra.

Az is. Legalábbis addig mindenképpen az, míg nem alakítjuk át az életünket úgy, hogy ne feladatnak, hanem természetesnek vegyük, hogy figyelnünk kell a környezetünkre. Amibe olykor bele-belecsúszhatnak olyan vétkezések, mint, hogy a szelektíven összegyűjtött kartonok vagy alumíniumok végül a háztartási szemétben landolnak. Egy jó nagy adag lelkiismeret-furdalás mellett. De a lehető legtöbb területen, mégis meg kell próbálunk a fenntarthatóság felé venni az irányt.

Azaz úgy szervezni, élni a mindennapjainkat, úgy kielégíteni szükségleteinket, hogy folyamatosan szemünk előtt tartsuk, hogy bármit teszünk, vásárolunk, készítünk, eszünk, használunk, azzal ne ártsunk, ne vegyünk el, ne csökkentsünk a jövő generációjának életlehetőségeiből. Ne vegyük el a saját gyerekeinktől, unokáinktól, dédunokáinktól az életteret. Vagyis megőrizzük nekik a Földet.

A gyerekeinkért cselekedni szükséges

Az embernek a cselekvéshez motivációra van szüksége. A legjobban akkor tud teljesíteni, amikor a cél, amit elszeretne érni, az közvetlenül köthető az életben maradásához, az életminőségének javításához. Vagy valamelyik szerettéhez kapcsolódik. A legtöbben, amikor gyermekünk születik, szülők leszünk, akkor átértékelődni kezd bennünk mindaz, ami a jövővel kapcsolatos. Hiszen az utódaink a jövőben lesznek felnőttek.

Gondolkodni kezdünk azon, amire eddig nem biztos, hogy valóban figyeltünk, amin nem gondolkodtunk valójában el: vajon a gyermekünk milyen jövőre számíthat, ha minden úgy marad tovább, ahogy eddig volt? Min kellene változtatnunk ahhoz, hogy legyen hol lehajtania a fejét, legyen tiszta víz, amit ihat, legyen élelmiszer, amit megehet, amiről elsősorban a Föld gondoskodik, a természet?

Ennél erősebb motiváció, mint az utódaink jóléte, szerintem nincs. Én legalábbis szeretném a fiamnak bizton állítani, hogy a lehető legtöbbet megtettem azért, hogy védjem a jövője esélyét.

A gyermekeink azok, akik megerősítik bennünk a felelősségvállalás szükségességét, akik miatt változásokat kezdünk hozni, és igyekszünk megtartani azokat akkor is, ha az a mindennapokban nehéz. Miattuk kezdünk igazából cselekedni.

És már nem csak magunkat neveljük át, hanem már nekik is jó példát tanítunk: lekapcsolni abban a szobában a villanyt, ahol nem tartózkodunk, pohárból és nem folyó vízzel fogat mosni, fürdés helyett gyorsan zuhanyozni, kütyümentes órákat, napokat tartani, újrahasznosítani az eldobható poharakat, leszokni a szívószálról.

Fenntarthatóság kicsiben kezdve

Millió helyről olvashatjuk, mit kellene még tennünk. Az első lépés tényleg az, hogy az életkörülményeinkhez mérten szelektíven kezeljük a hulladékot, például külön gyűjtjük a papírt, az újrahasznosítható műanyagot, a konzerv-és italos fémhulladékokat. Illetve, a lehető legkevesebb olyan dolgot vásárolunk, ami még több hulladékot termel.

Tartós bevásárlótáskákat, textilzsákokat használunk,  ha tehetjük nagyobb kiszerelésben vásárolunk a mindennapos dolgokból, hogy kevesebb csomagolt árut használjunk. Gondolkodunk minden vásárlás előtt, hogy valóban van-e szükségünk az adott holmira, mennyire lényeges a tulajdonlása, valóban szükséges újat beszereznünk a régi helyett, illetve annyira van-e szükségünk, amennyit vásárolni szándékozunk belőle.

Az élelmiszerek esetében például kezdjünk előre gondolkodni: mit szeretnénk enni az elkövetkező napokban. Tervezzünk előre, de közben engedjük meg magunknak azt is, ha olykor nincs kedvünk főzni, elmenni bevásárolni, vagy mást ennénk, mint terveztünk. Jó megoldás lehet az idő és pénzspórolásra is az, ha nem menüt tervezünk előre, hanem különféle ételnapokat iktatunk be.

Nálam évek óta bevett szokás, hogy kétfogásos menü csak hétvégén van, a leves után van második is. Ilyenkor általában húsos ételt eszünk. Hétfőn édes tészta van ebédre, estére pedig valamilyen leves. Kedd a főzeléknap: hús- vagy zöldségfeltéttel. Szerdán ragus vagy egytálételt főzök. Csütörtökön sós tésztaételt tálalok. Pénteken általában hal, vagy zöldséges étel van nálunk.

A fenntarthatóság feltételeihez a tudatos étkezés, a vásárlás, a hulladékkezelés mellett a közlekedés az, amin javítanunk kell. Nekünk nincs autónk, rengeteget gyalogolunk vagy tömegközlekedünk. Az autósoknak a környezetvédelmi szakemberek ajánlják, hogy iktassanak be gyalogos, kerékpározós napokat, új autó vásárlásnál ne csak a műszaki és megjelenési tulajdonságra, hanem a környezetbarát működtetésének lehetőségére is figyeljenek.

Ezek a legalapvetőbb megoldások. Amik a saját életünkben további megfontoltságot, fegyelmezettséget, és akár lemondást is jelenthetnek. Ami nem könnyű. Amiről érezhetjük úgy, mit számít, ha most nem vagyok környezettudatos? Zölden élni, főleg eleinte tényleg nehezebb, de megéri a gyermekeinkért cselekedni. Szerintem. Legalább kicsiben. Sok kicsi, sokra megy alapon. Én megteszem. A fiamért. És ön?

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Pixabay