Vizsgákra fel, készüljünk úgy, hogy ne csak görbüljön a jegyünk!
Már a vizsgaidőpontok lefoglalása, beosztása, variálása nagy kaland az internetes tanulmányi rendszerekben. A tét nagy, ha kimaradunk egy vizsgáról, lemaradhatunk egy, vagy akár két félévről is. Az őrület decemberben elkezdődik, a beugró vizsgákkal, jegyajánló házi dolgozatokkal. Nagyágyúra van szükségünk januárig.
Nem arra gondolunk, hogy írjunk puskát, bár az sem rossz ötlet, aki valóban írja, az nagyjából meg is jegyzi, ha még hangosan fel is olvassa pláne, és akinek a szeme fotózza is a szöveget, ábrákat annak garantált a siker.
És persze nyugtató is a szoknya alá combra ragasztott képletek, évszámok, ábrák sora, a kis betűkkel szedett és oszlopban nyomtatott, majd harmonikába hajtott puska, amit marokban, farzsebben, ingzsebben, zokniba rejtve ad biztonságot, a felhasznált géppapírok közé berejtett előre megírt esszékidolgozás, a bokára ragasztott,dekoltázsba rejtett, körömre, tenyérbe írt összefüggések léte. Ha bármi gáz van, elérhető közelségben vannak.
De mi senkit nem buzdítunk puskázásra, az internet így is tele van leleményesebbnél leleményesebb ötletekkel. Azt viszont mindenképpen, hogy tervezzük diákként a vizsga-időszakunkat.
Ha nem tervezünk, – a kezdeti nagy lelkesedében, miszerint simán meg lesz minden vizsgánk-, teljesen elcsúszhatunk azzal, hogy úgy véljük nem kell felkészülni a tanulásra, bírunk egyhuzamban négy nap alatt mindent bedarálni, még belefér az időbe egy buli vagy kettő, de akár három is, és ráér majd a szilveszteri mámor után nekiveselkedni, viszont amikor leülünk tanulni, és hirtelen ránk nehezedik a tanulnivaló súlya, akkor összezuhanunk és kétségbeesünk.
Ugye, milyen ismerős kép? Nekilendültünk íróasztalnál, konyhapultnál, ebédlőasztalnál, kávézóban, szőnyegen ülve, kádban elmerülve, tollakkal, filcekkel, színes jegyzettömbökkel, vonalzóval, sok színű kiemelővel, kis és nagy alakú jegyzetfüzettel. Odakészítünk vizet, kávét, üdítőt, teát, csokit.
Ám egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nézünk körbe a lakáson, nyomkodjuk a mobilunkat, bámuljuk az eget. Minden más hirtelen sürgéssé válik. Port törölni, porszívózni, bejglit sütni, motort szerelni, mélyhűtőt kipakolni vagy nagyszülőt látogatni is. Bármit csak tanulni ne kelljen!
Hamar elszáll a kezdeti lendületünk, és inkább fontosnak tűnő feladatokat intézünk el, vagy le is mondunk a jó jegyről, ahelyett, hogy tudatosan állnák a tanulás elébe. Aki félősebb, az be sem megy a vizsgára vagy halaszt egy félévet.
Pedig csak tervezni kellett volna, annak függvényében, hogy mennyi tantárgy, hány nap múlva, milyen jellegű vizsgával, mekkora mennyiségű tananyaggal vár ránk, továbbá miben vagyunk a legjobbak és miben a leggyengébbek. Na, ez utóbbival kell kezdeni. Meghatározni mennyi idő kell rá. Szünnapokkal, pihenési idővel számítva. Sőt, beiktatva azt az időt is, amikor felállunk a könyvek mellöl és kimegyünk a levegőre, dumálunk egyet másokkal, veszünk egy forró fürdőt vagy frissítő zuhanyt, akár alszunk is egy órát.
Fontos vizsgára készüléskor érdemes a táplálkozásunkra is külön odafigyelni. Tudatosan olyan ételt fogyasztani, ami az agyunkat serkenti. Fogyasszunk, teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményeket, halat, zöldségeket és olajos magvakat.
Az agy hatékonyságához elengedhetetlen a glükóz bevitele. A legjobb, ha egy összetett szénhidrátot tartalmazó élelmiszert választunk: gabonaféléket, részben teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret vagy tésztát. Egy jó paradicsomos-húsos spagettit, sajttal és zöldséggel. Vagy csirkét szendvicsbe téve. Sok salátával. Mert az hosszabb ideig kielégíti az agy glükóz iránti igényét. A vércukor hirtelen csökkenését elkerülhetjük, ha rendszeresen étkezünk, mintegy 3-4 óránként, továbbá figyelünk a napi legalább 2,5 liter víz fogyasztása. És limitáljuk a kávéfogyasztást is, megállunk napi négy presszókávénál, bárhogyan is hígítjuk tejjel, tejszínnel, mert afelett már ellenkező hatást vált ki.
Az idegrendszerünk hatékony működését nagyban meghatározzák a B-vitaminok bevitele is. Hiányuk, az új információ tárolása, az információfeldolgozás és a koncentrálás romlásához vezet. A B csoportból származó vitaminok többek között a teljes kiőrlésű kenyérben, a tejtermékekben, a hüvelyesekben, a tojásokban, a baromfihúsban és a diófélékben találhatóak meg.
Az agy másik elengedhetetlen erőforrása a lecitin. A lecitin gazdag forrásai közé tartoznak tojás, hús, diófélék és az avokádó. A kálium és a cink is előnyös az agy működéséhez. Ezek az anyagok többek között: hüvelyesek, diófélék, petrezselyem és a tenger gyümölcseiben van jelen. Az Omega-3 és omega-6 savak, elsősorban a húsban és a hidegen sajtolt halolajokban, például a lenmagolajban találhatóak. Helyes arányuk határozza meg a tudást, a tények társítását és a figyelem erősségét. Érdemes akár kiegészíteni is a táplálkozásunkat plusz vitaminok bevitelével is.
A táplálkozás mellett nagyon fontos az is, hogy aludjunk, pihenjünk eleget. Persze vannak, akiknek éjszaka fog jobban az agyuk, de azoknak is legalább nappal le kell dőlniük pár órára egy-egy éjszakai biflázás után.
A sport is elengedhetetlen. Úszás, kocogás, futás, tekerés,lovaglás vagy valamilyen intenzív sport után a test ugyan lefárad, de az adrenalin termelésnek köszönhetően felpörög az agy. Éppen ezért érdemesebb előbb sportolni, hosszan nyújtani, zuhanyozni, enni pár falatot és úgy leülni a könyvek, jegyzetek, füzetek fölé.
Azt is érdemes átgondolni, hogy hol tudunk a legjobban tanulni. Valakinek csend kell és magány, ezért elvonul a saját szobájába, a hálószobába, vagy a lakás olyan zugába, ahol hagyja őt a család. Vagy könyvtárba, múzeumba, csendes helyre vonul. Másoknak kell a zsivaj, otthon is rádiót kapcsolnak, megy a spotify vagy direkt egy népszerű, zajosabb helyre ülnek be, mert a síri csendtől elalszanak.
Szűrjünk ki minden olyan zavaró tényezőt, ami eltereli a gondolatainkat, legyen az zaj, éhség, fáradtság, szomjúság, fájdalom, hőmérsékleti tényező, fényviszonyok. Használjunk olyan módszert a tanulásra, ami nekünk bejött. És amikor úgy érezzük már ezerszer olvastuk le, írtuk le, néztük át és egy mukkot sem tudnánk a témában mondani, akkor hagyjuk abba, tartsunk szünetet, ne kínozzuk magunkat. Ha már tudjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk, az már félsiker.
Kép: Annie Spratt az Unsplash- on
Korábban megjelent, hasonló témájú írásunk:
arról 
