Vekerdy Tamást nem lehet és nem is szeretnénk elfelejteni

Meg merem kockáztatni, nem igazán akad olyan kisgyermekes, aki ne érezte volna magáénak, vagy ne szívlelte volna meg legalább egy jó tanácsát sem. Mindannyian ismerünk és használunk tőle egy vagy több adekvát idézetet, még az is, aki egy könyvét sem olvasta a megjelent ötvenből. Igen, ötvenből. Elképesztő szám.

Megmerem kockáztatni, nem igazán akad olyan kisgyermekes, aki ne érezte volna magáénak, vagy ne szívlelte volna meg legalább egy jó tanácsát sem. Mindannyian ismerünk és használunk tőle egy vagy több adekvát idézetet, még az is, aki egy könyvét sem olvasta a megjelent ötvenből. Igen, ötvenből. Elképesztő szám.

Gondos nagymamák, nagypapák vásárolják szülővé vált gyermeküknek a könyveit ajándékba, hátha a gyerekük majd kevesebb hibát vét az unoka nevelése során, mint önmaga tette, utólag visszatekintve saját szülői éveire. Kerekedő pocakos kismamák, és egymásnak jót akaró barátok is a kosárba teszik megjelent írásait a témában. És azon kívül is. Hangoskönyvek, e-könyvek és papíralapúak egyaránt elérhetőek tőle változatos tematikában.

A sikeres gyermekpszichológust elsősorban az óvodáról, iskoláról, a különféle családi helyzetekből, azaz a gyerekekről írt tanulmányaiból ismerjük. Pedig annyi mindenről is írt még. Valamikor 1976 és 1990 között jegyezte a Széchenyi-könyv-et. A kötet ajánlójában jelzi, reggelenként annak írásával állította helyre úgy-ahogy a lelki egyensúlyát. Igen, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy helyreállítsuk a lelki egyensúlyunkat, még egy pszichológusnak is. Ráadásul mindig őszinte volt és bátor, sosem rejtette véka alá a véleményét, amit mindig a körülményeknek megfelelően, szinte mindenkinek elfogadhatóan tudott tálalni. A regényben egyébként a Döblingbe zárt Széchenyi a Bach-rendszer sajátosságait elemzi, dühöngve. A családpszichológia persze megjelenik benne.

A vesztes ügyekről ír a Zsidó könyv-ben, egészen pontosan arról, hogy milyen a két világháború között (és amikor írta) zsidónak lenni Magyarországon. Például 1956-ban tüntetést szervezni – egészen pontosan: a tüntetésben részt venni – október 23-án; liberálisnak lenni és maradni 1998-ban – és azóta is –, ragaszkodva a magyar szabadelvűség nagy hagyományihoz – csupa vesztes ügy; vagy mégsem – boncolgatja a kérdést. Hiszen a lelkünk túlmutat a családon, nem mindegy milyen közegben élünk.

Nem véletlenül fejtegeti az iskolarendszer kérdéseit sem újra és újra. Gondoljunk az Iskolák?!?! – Gyerekek, szülők és tanárok címűre, amiben felteszi a kérdést, mennyi az élmény mai iskoláinkban, és mennyi az életöröm? Bizony, mindig élesen bírálta az oktatásrendszert. Ír nem egyszer a Waldorfról, például a Másféle iskolák – Talán: a Waldorf? címűben, de kifogással él azokkal a módszert követő iskolákkal szemben, akik félreértelmezik annak a lényegét, hiába 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője.

A Családom történetei szépirodalmi könyvét az Ó, azok a hatvanas évek című novellás kötete követte. A benne megjelent történetek a Kádár korban, főként főiskolások körében játszódnak, de feltűnnek a korszak jellegzetes problémái, a tsz-ek, az 56-os bebörtönzések is. Ma is érdekesek ezek a gondolatai.

Ahogy a Színészi hatás eszközei Zeami mester szerint írása is, ami egy technikai útmutató nemcsak a test, hanem a lélek – és a szellem – gyakorlatainak technikáját is elemzi a színészi játékon keresztül. Igen, még a színházművészetről is érdekfeszítően tudott szólni.

Generációról-generációra száll a gyermekpszichológus biztos tudása, meglátásai, kendőzetlen véleményei, útmutatásai, intelmei, javaslatai megannyi témában. Vekerdy Tamás azt vallotta magáról, hogy “A felnőttekkel szemben tehetségtelen vagyok” – a mi szerencsénkre, a gyerekekkel szemben nagyon nem volt az.

Ami talán a legtöbbünknek hiányzik majd tőle, az a nevét viselő rovat a Nők Lapjában. Amiben többezer olvasói kérdésre, problémára adott józan válaszait olvashattuk hosszú éveken át, akár olyan témában is, ami bár nem érintett bennünket, felfedte mennyi mindennel küszködhet egy szülő, nagyszülő, testvér, nagynéni, nagybácsi, pedagógus. Bárki, akinek a közvetlen közelében gyermek van. Azaz, szinte mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy megszívleljük mindazt, amit javasolt és tovább adjuk, ha szükségét érezzük. Így marad köztünk Vekerdy Tamás. Örökre.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: nlc.hu Hernádi Géza