Végre vasárnap! – Mi lenne, ha tényleg pihennénk?

Egymást követik a hetek, a vasárnapok alig másabbak, mint a többi nap. Főleg télen, amikor beszorulunk a négy fal közé. Vagy legalábbis épületekbe. Viszont, amikor itt a tavasz, és kimehetünk a napsütésbe, vagy akár otthon is henyélhetünk, valahogy más íze lesz a hét utolsó napjának.

Nyitva az erkély ajtaja, vasárnapi sültek illata érkezik már kora délelőtt. A függöny csendesen lebeg, messziről hallani a vonatot, az autópálya halk duruzsolását és időnként a város sajátosságát, a magánrepülőgépek zaját. Beindultak a hétvégi sétarepülések.

Vasárnap van. Feladatok így is vannak a naptárban, érdeklődő üzenet érkezik, bár a határidő csak órákkal később telik le. Nincs mit tenni, folytatni kell az éjszaka félbehagyott munkát, míg a gyerek alszik van idő. Persze kávé nélkül nem indul el a vasárnap sem.  Kapszula a gépbe, mandulatej a mikróba, melegen jó habot verni a tetejére és már csoroghat is rá a fekete. Kardamum a hab tetejére.

Gépet kinyit, és nincs mit tenni, segítséget kell kérni a feladat befejezéséhez, ki lehet ebben vajon okos, lapozni kell a szívességbankban és a szóba jöhető ismerősök között. Ugyanaz a név jut a barátnő eszébe is. A rövid üzenet őszinte, de nem túl sűrű mentegetőzéssel kezdődik, majd ráfordul a kérésre és már előre meg is köszöni a várt segítséget. A nap ellenére hamar jön a felelet. Hálás köszönet. Részmegoldással a kézben még egy üzenetküldés, onnan is érkezik a segítség, hozzá ugyanaz a kérdés többször, na igen, vasárnap van, mentegetőzik a másik fél, holott ő tesz szívességet: fáradt.

És vasárnap van. Na igen, fáradtság, ez egy közös érzés, de valahogy a munkát be kell így is fejezni. Még egy köszönet, de a folytatás előtt muszáj kicsit felállni és tenni pár tornamozgást, mert minden tag gémberedik. Géphez vissza, de a nehéz agymozgás a testtartása főleg. Nem jó ez így.

Újabb repülő hangja.

Igen, el kell engedni. 11.00 óra van a határidő 15.00. Fel kell állni. Gyerek reggelizett, a szomszéd kortárssal játszanak, nincs most szükség az anyára, ki is ülhet az erkélyre.

Süt a nap, mezítelen lábra, arcra. Nem árt egy kis krém és napszemüveg. Friss, jó citromos limonádé és a vasárnap csendje. Így félóra, nem is kell több. A nap sugarai, a vasárnap csendje megteszi a hatását, közeledik egy újabb sétamadár, ennyi pihenő hirtelen pont elég volt. Másfél óra sűrű munka még, és kész a feladat. E-mailbe beágyaz és küldés.

Visszatérés az üzenetekre, a barátok vegyesen töltik a hétvégét. Egyiküktől takarítós kép, a másikuktól kirándulós érkezik, van, aki nagyszülőhöz készül vasárnapi ebédre. Tényleg, az ebéd! A szombati maradék bőven elég lesz, talán egy jó sütemény nem ártana. Búzamentes briósra esik a választás. Újabb adag tej a mikróba, vaj és tojás ez a nedves rész, liszt, porélesztő, vanília és cukor ez a száraz tartalom. Gyors gyúrás, lefedés, kelesztés.

Ebéd melegít, a gyerekek vidáman esznek, ízlik nekik a hurka, kolbász. Nem egy tipikus tavaszi étek, de a piacon ez tetszett meg a kölöknek, és a szomszéd lurkónak is bejön. Övéké az erkély, sakkoznak.

A tészta a duplája, gyors nyújtás, csigázás, tekerés, a briósok már csücsülnek a tepsin a sütőben 180 Celsius fokon. A kávéfőző újra dolgozik, utána meg kap egy vízkőtelenítést. Végtére erre is most jut idő. Nyugalom van. Ráérős vasárnapi.

Míg a gép tisztítja önmagát, a kávéval és újságokkal megint a felnőtté az erkély és a napsütés, a gyerekek a kertbe mennek inkább ki. Komoly dinoszaurusz kutatás folyik. A társasház lakói nem is tudják, hogy tulajdonképpen egy aranybánya felett laknak, mármint paleontológiai értelemben.

A sütemény illata finoman szállingózni kezd a lakásban, kint is érződik az erkélyen. A nap töretlenül süt. Innen- onnan elkapni egy-egy beszélgetés foszlányt, vagy éppen egy motor bőg fel, de egyébként tökéletes a csend. A vasárnap csendje. Kutyasétáltató, babakocsit toló nagyszülők, bicajozó család és egy olasz cabrio halad el. Fekete. A napfénytető leeresztve. Megáll a társasház előtt. Megérkezett. Tökéletes a vasárnap.

Minden elengedve. A pornak is szabad csücsülnie a polcon még egy napot, nem árt senkinek. A vasalni való sem simítja ki önmagát. Jobb összebújni. Friss, langyos süteményt enni. Majd sétálni egyet a vasárnap délutánban. Mindjárt itt a hétfő, amikor úgysincs menekvés. Így kellene. Mindenkinek. Nem fáradtan túlélnie, hanem feltöltődnie ezen a hetedik napon.

Kép: https://www.schaer.com

Szerző: Polgár Ágnes