Vajon mennyi házasság kell a boldogsághoz?

Kimozdulni arról a mélypontról, amikor egy házasság a pokol mély bugyrában jár embert próbáló. A válás, mint megoldás kúszik a fejekbe ekkor. Abban az állapotban kevesen tudnak józanul dönteni: Maradni és küzdeni, vagy válni és hinni egy jobb, új kapcsolatban? Amiben, ekkor nem hisszük, szintén lesznek hullámvölgyek.

Talán ez a kérdés csak azt foglalkoztatja, aki már elvált, vagy már éppen a második, sokadik házasságának indul neki, de lehet azt is, aki éppen egy válságot él meg a párkapcsolatában, abban a választásában amit egykoron életre szólónak gondolt, de most megingott a döntésében. Mert visszasírni egy régebbi párkapcsolatot, kifelé nézegetni és vágyni valaki más ölelésére sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint megtartani és jól megélni egy házasságot.

A házasság és a boldogság nem járnak feltétlenül együtt, ezt mindannyian tudjuk. dr. Meskó Norbert evoluciós pszichológus úgy fogalmaz, a házasság önmagában nem kulcs a boldog jövőhöz, hiszen csak annyit ér az „eskü”, amennyit sikerül belőle megvalósítani. Az elköteleződés összefügg a boldogság átélésével, ami önmagában egy fontos momentum lehet: – Arról szól, hogy megtaláltam a páromat, akivel most már egyek vagyunk, közös céljaink, közös reménybeli jövőnk van az életben. Egyébiránt meg „csak” egy jogi szerződés a a közös vagyon, a közös gyerekek jogi helyzetéről.

Hiszen egy házasság számos nehézséget is hoz az ember életében, amelyeket vagy sikerül megoldani, és ez fokozhatja egy pár boldogságérzetét, vagy nem sikerül, és akkor előbb vagy utóbb válás, betegség és egyéb negatív kimenetelű dolog következhet be – sorolja a szakértő.

A harmadik kapcsolat a tuti

Számunkra a harmadik nagy kapcsolat lett sikeres – állítja a házaspár, nyolc hónapos kisfiúkkal a kezükben – ennyi idő és partner kellett ahhoz, hogy megismerjék saját magukat, és, hogy milyen partnerre és párkapcsolatra vágynak, ahhoz, hogy valóban jó döntéseket tudjanak hozni. Az ember ezután racionálisabban méri fel a lehetősségeit és alakítja elvárásait. Nem vár a szőke hercegre és Csipkerózsikára.

De vajon elgondolkodnak azon az emberek egy szakítás, válás után, hogy mit rontottak el, vagy sem, tesszük fel a kérdést, amire természetesen nincs válasz, hiszen egyikünk így, másikunk amúgy válaszolna erre. – Az optimális az lenne, ha az ember egy ilyen párválasztási kudarc után higgadtan le tudná vonni a konzekvenciákat és okulna a történtekből – a pszichológus  javasolja – hogy ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tegyenek fel maguknak:

– Miért történhetett ez velem?
– Hogyan választottam olyan valakit, aki valójában nem volt hozzám való?
– Vajon legközelebb felismerem, ha nem hozzám valóval találkozom?
– Mi volt az én szerepem abban, hogy idáig jutottunk?
– Egy másik fajta ember mellett másként tudok/tudnék működni?
– Mit kéne nekem még változtatnom, mibe kéne megváltoznom?

Az elbukott párkapcsolaton való okulás hajlandósága személyiségfüggő: aki hajlamos az önreflexióra, az elemez és okul belőle, aki nem, az inkább a másikat hibáztatja a kudarca miatt. Aki pedig túlzottan önmarcangoló, rágódó típus, az magát hibáztatja a történtekért.

Dr. Meskó Norbert szerint sokat segít a helyzeten, ha az embernek nincsenek illúziói a házassággal kapcsolatban, hanem reálisan tudja látni azt. Valójában az összeillést tartja nagy kérdésnek: – Ha valakinek magas szintű a párkapcsolati önismerete, akkor tisztában van a saját értékességével és tudja „mennyit ér a párválasztás piacán”. Így könnyebb elkerülnie a csalódást. Ha valaki nem reálisan látja magát és másokat nagyobb eséllyel csalódhat. Ha a párkapcsolataink alakulását egy (önmagunkról és másokról való) tanulási folyamatnak fogjuk fel, akkor gazdagodhatunk a tudásban és minden kapcsolatunk bölcsebbé tehet bennünket.

Két házasság közti különbség

Detti első házassága egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. 18 évesen ismerkedett meg a gazdasági informatikussal, aki előtt nem volt komoly kapcsolata, mert valahogy mindenkire ráunt egy hónap után. Egyikőjükben sem találta meg az önmagához hasonló, erős egyéniségű párt. Akkor még nem tudta, ő sem a legjobb választás. Ahogy viszont csapodár lett mellette, kezdte sejteni, hogy miért: – Az első megcsalást elég paradox módon éltem meg. Természetesen sírtam és szántam-bántam bűnömet, ám ő a megcsalást tudomásul vette, s pont ezért, hogy ennyire nem számított neki a tettem, folytatódott minden tovább, mert tudtam bárhányszor teszem meg, úgysem lesz különösebb következménye. Pont emiatt nem is érdekelt már a végén, hogy tudomást szerez róla vagy sem.

Amiért Detti nehezen lépett ki ebből a kapcsolatból, az a kényelem volt, nehezen adta fel, hogy jó körülmények között élnek, és a kislányuknak Annának, bármit, de bármit megvehet.

– A második férjemmel tíz éve ismerkedtem meg egy online társkeresőn, akkor, amikor az első férjemmel már sokadszorra éltünk külön. A második férjemet, Gábort sosem csaltam meg. Azt hiszem, alapból ez a két házasságom közti különbség. De ezt nem tudtam azonnal megfogalmazni – folytatja a történetét Detti – szerintem, már két éve együtt lehettünk Gáborral, amikor felismertem, hogy az exférjemet tulajdonképpen azért is csaltam meg, mert nem igazán tudtam rá férfiként felnézni. Mert vele szemben Gábor már az első randin kijelentette nekem, hogy nála a megcsalás szakító/válóok. Ezért tudok felnézni rá, benne találtam meg azt, amit kerestem mindenkiben: tartása van, következetes, önazonos, amit mond, ahhoz tartja magát.

Detti 27 éves volt akkor, amikor Gáborral megismerkedett, vagyis több, mint tíz éve volt az első férjével hol együtt, hol külön akkor már. Gábor a korábbi sok béna lúzer után az első srác volt, akivel hajnalig dumált Detti. Arról az estéről azzal az érzéssel ment haza, hogy hozzá Gábor túl komoly, úgyhogy biztos, hogy nem lesz abból a kapcsolatból semmi. Ezen a nem lesz semmi alapon a következő hétvégén elhívta Gábort egy névnapi bulira. Detti csodálkozott is, hogy elment, mert egyértelmű volt, hogy ő nem egy bulizós fajta. Az est végén Gábor hazakísérte őt, és hogy ne kelljen a fiúnak az éjszakai járattal hazamennie, felajánlotta Detti neki, hogy aludjon nála, annak ellenére, hogy Gábor amúgy nem lakott messze, félóra alatt hazaért volna. Azóta vannak együtt.

Dettiben egészen Gáborig sosem merült fel a válás gondolata. De mivel előtte egyik pasi sem tudta a kislányát elfogadni és viszont, nem úgy mint Gábort, így ez nem volt kérdés. – Egy hónapja voltunk együtt, amikor felvetettem, hogy szeretnék majd két-három év múlva egy kis tesót a lányának, Annának, mire Gábor megkérdezte miért csak akkor, miért nem előbb? Detti érvként azt hozta fel, hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy megismerjék egymás és kiderüljön tudnak-e együtt élni. Amire Gábor közölte vele, hogy az ő szülei 15 éves kertvárosi idillikus házasság után váltak el három gyerekkel, nincs garancia semmire. S különben is akkor már egy hónapja mély vízben voltak, mert Detti munkája miatt minden este ő volt Annával, tehát már úgy funkcionáltak jól, mint egy család.
Gábor szerinte ennyi idő alatt már elő kellett volna jönnie a cukormáz alatti dolgoknak is, mert ennyire nem lehet mindig csak a szebbik énjüket mutatniuk.
Detti és Gábor egészen a külföldre költözésükig nem is töltöttek külön egyetlen egy estét sem, kivéve amikor Detti kórházba ment szülni. Összesen hat alkalommal. A legkisebb, vagyis a hetedik gyermek alig háromhetes.

Összegzés

Az ember olyan lény, aki bizonyos határok között, de élete végéig képes a tapasztalatok megszerzésére, elemzésére és összegzésére, a saját magáról megszerzett információk integrálására, ami végső soron a társismeret és az önismeret növekedését is jelenti. Miért pont a párkapcsolatok terén ne lennénk képesek ilyen fajta öregedéssel együtt járó bölcsesség megszerzésére? – teszi fel a kérdést, dr. Meskó Norbert majd hozzáteszi: –  ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy bizonyos életszakaszokban eltérő párkapcsolati igényeket támasztunk az aktuális partnereinkkel szemben, mint más életszakaszokban. Ami azt is jelenti, hogy egy adott (lehetséges vagy meglévő) partner különböző tulajdonságai közül is más-más vonások lehetnek preferáltak életkortól és érettségtől függően.