Útmutató az álmok valóra váltásához: Merjünk belevágni!

2020 szeptember 9

Ábrándozás az élet megrontója – intette Vörösmarty a merengőt. És tényleg: álmodozni jó, de még jobb, ha meg is tudjuk élni egy-egy vágyunkat. Sokakat látok magam körül, akiknek remek, eredeti ötleteik vannak, de nem merik valóra váltani őket. Pedig különleges, semmihez nem fogható élménnyel gazdagodhatnának, ha belevágnának.

Mindenkinek van egy álma

Legutóbb januárban váltottam valóra egy álmomat: szerveztem egy könyvklubot.

Gimnazista koromban mindig volt valaki, akivel lehetett könyvekről beszélgetni – olyan könyvekről, amelyek nem szerepeltek a kötelező olvasmányok listáján, egy bizonyos kör számára mégis elengedhetetlen volt az ismeretük. Felnőttként ez rettenetesen hiányzott. Kevesebbet olvastam persze: annak idején körülbelül egy hét alatt faltam fel egy könyvet, aztán, a főiskola alatt, majd mikor dolgozni kezdtem, előfordult, hogy napokig ki sem nyitottam az aktuális olvasmányomat. De a vágy, hogy könyvekről beszélgessek, nem múlt el.

Így aztán kitűztem egy időpontot, szóltam néhány ismerősömnek, és megszületett a könyvklub.

Mostanra azt hiszem, rutinos ötletmegvalósító lettem. És igyekszem arra bátorítani másokat is, hogy amit kitalálnak, ami befészkeli magát a gondolataikba – de főleg, a szívükbe, – azt váltsák valóra. Váljanak valóra azok az álmok. Persze nem a motivációs-tréneri „csak rajtad áll, ha igazán akarsz, már holnap milliomossá válhatsz” típusú álmokról beszélek most. Hanem azokról a vágyakról, amelyek egészen a sajátjaink. Olyan egyediek, hogy néha éppen ezért nem is merünk a megvalósításukra gondolni: talán előttünk még soha senki nem csinált hasonlót.

De én úgy érzem, hogy ha egy ilyen álmot valóra váltunk, az szárnyakat ad. Mert ezek azok a kisebb (vagy nagyobb!) projektek, amelyek révén kibontakoztathatjuk a bennünk rejlő potenciált. A tehetségünk, a világlátásunk, az ötleteink egyedi kombinációját, amelyet éppen ezért, ebben a formában, csak mi birtokolunk a világon. Ezeknek az álmoknak a valóra váltása teszi teljessé az életünket.

Észrevétlenül valóra váltott álmok

Néhány éve egy nyúlfarknyi előadást tartottam egy számomra kedves csapat felkérésére. Nagyon jól esett, hogy rám gondoltak, örültem, hogy hozzátehettem a saját véleményemet a többiekéhez. Emlékszem, mire elérkezett a Nagy Fellépés napja, úgy éreztem, nemcsak én, de a kutyám is megtanulta az előadásom szövegét, olyan sokat gyakoroltam. Szóval, magabiztos voltam, jól éreztem magam, aztán elérkezett a pillanat, amikor én következtem, felkonferáltak.

A szervezők korábban nem kértek tőlem bemutatkozó szöveget, és a többi, neves előadóhoz képest én csak egy átlagos Y-generációs voltam, nem szakértő, nem ismert ember, és nem képviseltem egyetlen szervezetet sem. Nem számítottam arra, ami következett: hosszú perceken keresztül sorolta a rendezvény házigazdája, mi mindent csináltam már életemben. Hogy közgazdász vagyok, és szerveztem egy tudományos-szórakoztató konferenciát a főiskolán. Hogy az én grafikáimmal készült az első esküvőtervező napló a hazai piacon, és évekig rajzoltam egy képnovellát egy kulturális magazinban. Hogy évek óta írok blogot a fenntarthatóságról. Akkor jöttem csak rá, mennyi álmomat váltottam valóra, szinte észrevétlenül. Milyen sok érdekes dolgot csináltam pusztán azért, mert – jó ötletnek tűnt.

Minden álom, jó álom

Az olvasó azt mondja, hogy a fentiek közül egyik sem világmegváltó innováció? Persze, hogy nem azok. De nekem fontos álmok voltak.

Én vágytam arra, hogy a főiskolámon legyen egy rendezvény, ahol megoszthatunk egymással egy-egy izgalmas gondolatot – úgyhogy elkezdtem puhatolózni, hogyan lehetne megszervezni. Nem vártam arra, hogy valaki másnak esetleg majd eszébe jusson, és létrehozza; de ahogy én elkezdtem mocorogni, hamarosan kialakult körülöttem egy támogató csapat, és onnantól nem volt megállás.

Az esküvőtervező napló is apróság, de az én életemben a mai napig az egyik legjobb kaland. Emlékszem, egy könyvesboltban láttam néhány naplót: horgász naplót, kertész naplót, női naplót, de esküvőtervezőt nem. Mivel szeretek rajzolni, magától értetődőnek tűnt, hogy én ezt meg tudnám csinálni. Úgyhogy küldtem egy e-mailt a kiadónak, becsatolva néhány rajzomat.

Fogalmam sincs, mekkora esélyem volt rá, hogy nemcsak elolvassák a levelemet és megnézik a portfóliómat, de még meg is bíznak a rajzok elkészítésével. Valószínűleg nem véletlen, hogy a kedvenc mondásom ez: Nem tudtam, hogy lehetetlen, úgyhogy megcsináltam.

Az apróbetűs rész

Számomra a legkülönösebb dolog egy-egy valóra váltott álomban, hogy egy felfokozott érzelmi állapot, nyüzsgés, szervezés, aggódás, kreatív problémamegoldás majd örömteli megvalósítás után hirtelen egyik napról a másikra csönd lesz. Minél nagyobb a projekt, annál mélyebb csönd. Ez egy nagyon szép, befelé fordulós pár nap, ilyenkor szoktam köszönő leveleket írni – és időnként sírni is, a nekem írt köszönő levelek felett. És aztán, ahogy lassan leülepednek az élmények, át is alakulnak – egy következő álom megvalósításának gazdag táptalajává válnak.

Így, sokéves tapasztalattal, azt mondom, a legjobbak azok az álmok, amelyeknek nem egyetlen konkrét célja van, hanem valamilyen, szívünknek kedves ügyre reflektálnak.

A különbség nagyjából annyi, hogy egy ügyet többféle módon is lehet támogatni, többféle megoldás is elképzelhető, s a folyamat átszövi a mindennapjainkat, nem csak egy-egy kiemelt eseményhez kapcsolódik.

Sokszor érzem úgy, hogy különösen szerencsés helyzetben vagyok, amiért egy-egy dédelgetett álmomat megvalósíthatom. Időnként ráadásul teljesen valószerűtlen „csillagegyüttállások” révén. Remélem, nem vagyok teljesen szerénytelen, ha hozzáteszem, mindig növeli a megvalósulás esélyét, hogy én is a legjobb tudásommal veszek részt a munkában… És az is igaz, hogy visszatekintve mindig az a benyomásom támad, hogy nem is volt olyan nehéz dolgom. Hiszen egyszerre mindig csak egy lépést kellett megtennem.

De összességében, nem hiszem, hogy bármilyen különleges képességem volna. Talán csak az, hogy bátrabban merek belekezdeni dolgokba – ez pedig fejleszthető.