Ünnepi készülődés: Talán a kislányok másképpen vannak beprogramozva?

A karácsony az karácsony. Mindannyiunknak. De talán a kislányok másképp vannak a természet által beprogramozva, a lányomnak már egészen pici korától az ünnepvárás másról szólt, mint a fiaimnak. Ahogy nőtt a lányom úgy lett, szinte észrevétlenül részese a karácsonyi feladatoknak.

Korán lettem fiatalasszony és édesanya, alig húsz évesen. Két fiam született egymás után. A karácsonyt így hamar, mint munkát, feladatot éltem meg. Igyekeztem a tőlem telhető módon széppé varázsolni a családnak. Ragyogó lakás, díszes fa, terített asztal, ajándékok…ennyi volt az ünnep. És amennyire vártuk, olyan hirtelen elillant.

Aztán kilenc év után érkezett egy nem várt csoda, egy kislány. Ha újra kisgyermek van a háznál, újra megéljük az ünnepet vele együtt. Csakhogy ez más volt…

Talán a kislányok másképp vannak a természet által beprogramozva, de pici korától az ünnepvárás neki másról szólt. Ahogy nőtt, szinte észrevétlenül részese lett a karácsonyi feladatoknak. Vele beszéltük meg, mit süsünk-főzzünk. Segített bevásárló listát „írni”. Szerintem én voltam az egyetlen, akinek a listáján színes rajzokkal volt ábrázolva a kenyér, a gyertya, és a többi tétel. (Na jó, a savanyú káposztát kicsit nehezen fejtettem meg). Ő díszítette a fát. Lehet, hogy kicsit féloldalas volt, egy kicsit kusza, de jobban sugárzott a szeretet rajta, mint a legfényesebb égő.

Szokásom volt, hogy 25-én hajnalban felkeltem, fonott kalácsot sütöttem a családnak, és hagyományos kakaót készítettem hozzá reggelire. Mire felébredtek, már ott illatozott az asztalon, a karácsonyfás kistányéron és csészében. Nem ébresztettem fel őt sem, mégis, egyszer csak húzza mellém a széket, rááll, felveszi a tarka kötényét, és a kis kezével gyúrja, fonja a tésztát. Szólnunk sem kellett egymáshoz. Csak tettük a dolgunkat.

A reggelinél büszkén, csillogó szemekkel biztatta álmos bátyjait, hogy egyenek csak, mert lám, milyen finom, és mennyivel másabb íze van a kakaónak a karácsonyi bögrében!

Így teltek az ünnepek. A fiúk már kirepültek, a leány is tizennyolc éves. Egyszer beszélgettünk, éppen az adventről. Kérdeztem mi a legszebb karácsonyi emléke. Azt mondta: – Nem nagyon emlékszem, mikor milyen ajándékot kaptam. De a hajnali karácsonyi kalács sütése mindig bennem marad, és alig várom, hogy legyen egy kislányom, hogy átadjam neki ezt az érzést.

No lám…ez lenne az ünnep?  Talán a kislányok tényleg másképpen lennének beprogramozva?

Szerző: Nagyné Banadics Anikó

Kép: Pixabay