Tudsz titkot tartani?

Karácsonykor lényeges kérdés, hogy tudunk-e titkot tartani. A fa alá tervezett meglepetésekért – szigorúan a Jézuska megbízásából – mi vagyunk felelősek. Ha kitudódik a titok, oda az ámulat. Most viszont nem erről lesz szó. A fenti kérdés egy újonnan bemutatott film címe is, amely remekül példázza azt, hogy milyen filmeket ne nézzünk meg. Hogy miért?

Tudsz titkot tartani? – így szól egy újonnan bemutatott film címe, amelyet véletlenül néztem meg a moziban. Kár volt. Másfél óra, amely semmiről sem szólt. Nem tetszett egyáltalán. Hogy mégis miért ültem be rá? Éppen volt egy kis szabadidőm a bevásárlóközpontban, s mivel szeretek mozizni, a nézelődést pedig untam, egyértelmű volt a filmnézés.

Ennek a filmnek a bemutatóját korábban már láttam. Nem tűnt rossznak. Most már tudom, hogy az a két perc a teljes film lényegi mondanivalóját összefoglalta. Tipikusan rossz film. Sajnos létező fogalom. És én most újra belefutottam.

Tudsz titkot tartani?

Na jó, a bemutató alapján is várható volt, hogy a romantikus vígjáték kategória nem ad többet, mint amelyet maga a besorolása sugall. De azért ebben a műfajban is léteznek kiemelkedőbb darabok. Amit most a vásznon láttam, az a klisék kliséje, mellőzve bármiféle egyedit. Ennél kiszámíthatóbb még csak nem is lehetne.

A történetet szerintem nem tartalmaz spoilert, mert annyira kiszámítható és unalmas, hogy aki elolvassa a film leírását, annak már nem is érdemes megnéznie. Emma Corrigan (Alexandra Daddario) marketinges egy egészséges nassolnivalókat kínáló startup vállalatnál. Az élete szerencsétlenebb már nem is lehetne. Kezdőként kap egy lehetőséget, de elszúrja. A szerelmi élete csapnivaló.

Egy szörnyű, jelentéktelen fazonnal jár, aki ráadásul a jazzt szereti, és még a munkatársa is. A balul elsült céges útról hazatérve túl nagy szerencséje lesz: első osztályon utazhat, ahol legalább vedelheti a pezsgőt. A mellette lévő ülésre egy baseball sapkás fickó pattan le. A gép – már a levegőben – légörvénybe keveredik.

Emma halálra rémül, és a teljes életét elmeséli a mellette ülő – mellesleg naná, hogy jóképű – fickónak. De olyan részletesen, hogy mit nem szeret a munkájában, milyen a viszonya a szobatársával, és hogy még soha nem volt szerelmes. Másnap a munkahelyén a cég alapítóját várják, akiről annyit tudnak, hogy elvesztette a cégtársát, ezért nagyon szomorú.

Természetesen nyugdíjas korúnak tippelik. Majd besétál a baseball sapkás fickó a repülőről. Ő maga Jack Harper (Tyler Hoechlin). Emma szeretne elbújni, Jack pedig akkora érdeklődést tanúsít iránta már az első napon, hogy Emma szakít a jazz-rajongó, uncsi pasijával. Jack azonnal randira hívja. Természetesen ők egy pár lesznek. És természetesen ezt titokban kell tartani a cégnél.

Sablon lányt inkább ne!

De van itt más titok is. Mert Emma, aki hozza a lökött, nem cicababa nőtípust minden titkát megosztja Jackkel (például melyik zenétől fakad azonnal sírva). Jack persze titkolózik. Jelentős játékidő megy el azzal, hogy Jack titkát próbáljuk megfejteni. A végén kiderül, és leesik az állunk. De nem a döbbenettől, hanem a kíntól. Tényleg ez volt a nagy titok?

És van itt más is. A szörnyű karakterek. Ha azon morfondírozunk, hogy mitől lehet rossz egy film, akkor a karakterábrázolás az, amely azonnal feltűnik. Az oda nem illő, vagy netalán túl sablonos szereplők. Emma tipikus sablon-lány. Hogy az milyen? Támogatom, ha valaki nem idomul a mai trendekhez, és mer kitűnni. De ahogyan manapság ezt filmeken bemutatják, az egyáltalán nem tetszik. 

Emma csetlő-botló. Nem szőke (tehát barna). Nem hord kivágott ruhákat. De pontosan olyan öltözékbe bújtatták, ahogyan a vásznon minden olyan lányt, akiről azt akarják elhitetni, hogy különleges. Színes és virágos ruhák. Lapos talpú cipők. Esetleg bakancs. Egy az egyben, mint Emilia Clarke a Mielőtt megismertelek Louisa-jaként, vagy az idei karácsonyi Múlt karácsony Kate-jeként.   

Emma karaktere önmagában is csupa közhely. Ha ehhez hozzáadjuk a tökéletes, de sikeres Jacket, aki persze pont a virágos ruhás, bolondos lányokra bukik (a többi nőtípusban csalódott, ugyebár) akkor az már túl sablonos. Ez a film, amelyen se mosolyogni (nevetni pláne), se sírni nem lehet.

Az egyedi mellőzése

Ja, hogy itt rossz a forgatókönyv is? Több, mint valószínű. A film alapja egyébként Sophie Kinsella azonos című regénye, amelyet ugyan nem olvastam, de a leírások alapján kedves, vidám, édesen bugyuta történet. Ha legalább a film ilyen lenne. De nem az. A bugyutasággal nincsen probléma. Néha ilyet is kell látnunk, olvasnunk. A Tudsz titkot tartani? esetében nem igazán sikerülhetett visszaadni a könyv báját filmen. 

Az egyedi mellőzése, amely legjobban zavart ebben az alkotásban. Semmi fantázia. Nincs miért kedvelnünk a szereplőket. Olyan semmilyenek. Közhelyesek. Mi, hétköznapi emberek nem ilyenek vagyunk. Egyedibbek, különbözők, de semmiképpen sem sablonosak, mint a Tudsz titkot tartani?  szereplői.

Nem szeretem, ha egy film lenézi a nézőit. A boldog befejezés teljesen rendben van. De az általánosítást hagyjuk már!

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: IMDb