Tisztelgés a filmművészet előtt: Volt egyszer egy… Hollywood

Ha Quentin Tarantino csinál valamit, arra általában érdemes odafigyelni. A legendás rendező megadja a módját a filmkészítésnek. Még a pályája elején kijelentette, hogy tíz filmet készít. Se többet, se kevesebbet. A legújabb alkotása a Volt egyszer egy… Hollywood, amely most debütált a mozikban, már a kilencedik a sorban.

Mi történik Hollywoodban?

Az álomgyár mindig is vonzotta azokat az embereket, akik ki akarnak törni a mindennapok szürkeségéből. Gazdagságra, de legfőképpen hírnévre vágynak. Akik bekerülnek a Hollywood-i körbe, azokra tényleg mondhatjuk, hogy ők sztárok. Egy teljesen más világba csöppennek. Az emberek csodálják, esetleg irigylik is őket. De az biztos, hogy megváltozik az életük. A nézők azt kapják, amit a vásznon látnak, de Hollywood valódi arca megmarad azoknak, akik az álomgyárat működtetik. Pedig igazán izgalmas lehet bepillantani a kulisszák mögé. Mert láthatnánk, hogy a pompa és csillogás mögött a Hollywood-iak is csak emberek. Nem csak a csillogás jut nekik, keményen meg kell dolgozni azért, hogy aki egyszer bejutott a körbe, azt ott is maradjon.

A Volt egyszer egy… Hollywood ebből az alaphelyzetből indul. Megismerjük Rick Dalton filmsztárt (őt alakítja DiCaprio) és barátját, egyben kaszkadőrét, Cliff Booth-t (Brad Pitt). Rick már elég rutinos róka a filmiparban, leginkább rosszfiúkat alakít. Néhány éve dolgozik együtt Cliffel, aki, amikor megkérdezik, hogy mi az ő munkája, szemrebbenés nélkül kimondja, hogy a sztár helyett dolgozik. Valójában ő a mindenese: egyszerre sofőr, szerelő, gondnok. De hogy valójában ki függ a másiktól jobban, azt nem is lehet eldönteni. Hollywoodban azonban úgy néz ki, hogy változás készülődik, ezért Ricknek is el kell vállalnia olyan munkát, amihez nem igazán fűlik a foga.

Nehéz a sztárok élete

A Volt egyszer egy… Hollywood által a nézők is beleshetnek a kulisszák mögé. Itt a színész játszik színészt, ami sután is elsülhet, de DiCaprio mégis jól hozza a filmiparból lassan kihátrálni kényszerülő sztárt, akinek talán már nem sok szerepet szánnak Hollywoodban. Rick Dalton bőrébe bújva keserűen kimondja, hogy öt év szükséges, amíg egy színész felküzdi magát valahova. Jut neki talán tíz jó év, majd mélyrepülés. Itt tart a film idejében Rick, és vele együtt mi nézők is érezzük azt a kilátástalanságot, amelyet a várható mellőzés előszele okoz a főhősben. Mint egy kisfiú, úgy sír, amikor Olaszországban ajánlanak neki újabb munkát. A barátja nem is érzi az elkeseredés okát, hiszen álláspontja szerint csak a munkavégzés helye változik meg. De Rick szempontjából Hollywood az Hollywood. Nem egyenlő kizárólag a munkával. Maga az élet, amelyben DiCaprio karaktere fürdőzik, így érhető, hogy nem akarja veszni hagyni. Vele ellentétben Clif Booth már jobban élvezi és kiélvezi az életet. Nem szorong azon, hogy tulajdonképpen kaszkadőrként már nem tartanak igényt rá. Semmit nem tesz azért, hogy a magas épületekről való fel-le ugrálásért kapjon pénzt. Sőt, amikor Rick beprotezsálja új filmje kaszkadőrcsapatába, a forgatáson verekedésbe keveredik egy neves színésszel, ezért azonnal kirúgják. Cliff nem elveszett figura. Egyaránt magabiztos Rick Cadillacjét vezetve, és a saját rozoga autója volánja mögött is. Brad Pittnek igazán jól áll ez a lazaság.

Mi lett volna, ha…

A Volt egyszer egy… Hollywood egy olyan korszaknak állít emléket, amely ma már nem létezik. Azokat a pillanatokat látjuk megelevenedni, amikor eltűnik a régi Hollywood, és egy új korszak veszi kezdetét. Nem más ez, mint tisztelgés a filmművészet aranykora előtt. Nehéz a pillanatot megfogni, Tarantino azonban atmoszférát teremt. A filmet nézve érezzük a Hollywood-i hangulatot. A szereplők sokszor ülnek autóba, és csak kocsikáznak, s ilyenkor mindig szól a zene. Akkor is, amikor Rick először pillantja meg amúgy hónapokkal azelőtt beköltözött új szomszédait a legendás Cielo Drive-i háza előtt. A kocsiban Sharon Tate (Margot Robbie), és neves filmrendező férje, Roman Polanski ül, akiért a DiCaprio által megformált színész láthatóan meglehetősen rajong. Látjuk a legendás párt, ahogyan boldogan és gondtalanul élvezik már-már ijesztően tökéletesnek tűnő életüket. Jelentős háttérinformációt nem tudunk meg róluk. Tarantino valószínűleg készpénznek veszi, hogy mindenki tudja kik ők, és miért kerültek bele a filmjébe. Ahogyan egy fura társaság tagjai is fel-felbukkannak néha, akik kommunában élnek egy korábban filmes helyszínként működtetett farmon. Csak úgy Harry Potteresen ők Tudjukki bandája. Legalábbis a társaság vezérének a teljes neve egyszer sem hangzott el, őt magát csak pár képkockányi időre láttuk. Mégis fontos szerepet töltenek be a filmben – és persze Hollywoodban is. Még ha nem is nevezzük őket nevükön, fekete felhőként takarták el a napot Hollywood felett. De Hollywoodban minden lehetséges. A forgatókönyv bármikor változhat. S mi feltehetjük magunkban a kérdést: mi lett volna, ha…

Kép: Sony képek

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!