Tejfölösen elhabart majoránnás tarja, köményes rizzsel tálalva

Igazi magyaros fogás, némi fakanálforgatási tapasztalatot kíván legfeljebb. Nem túl időigényes, csak annyira, amennyire a malachús megkívánja. És amennyire nem tartja fel a család a szakácsot. Közepesen nehéz étel. Nálunk legutóbb vacsorára lett tálalva. Uborkasalátával a könnyebb emészthetőségért.

A tarja szeleteket még karácsony előtt vásároltam, a mélyhűtőben várakozott eddig a sorsára. Mintegy öt szelet. Az a kevés zsíros rész, ami rajta volt, annak a nagyobb részét kivágtam és félretettem, hogy egy vegyes húslevesbe majd jó lesz, plusz íznek. A csirkeaprólék levesnek kimondottan jót tesz majd. Nem ma, már csak holnap. Nincs kedvem az egész csirkét, amit ma vettem, feldolgozni még pluszban. Olyan szép volt a színe és jó áron volt, nem hagytam ott. De azzal nem számoltam, hogy el is kellene készíteni. A tarja mellett, amit még reggel vettem ki a fagyasztóból.

A mellőzött csirkehús

Mielőtt a húshoz nyúltam volna, felkockáztam egy jókora nagy darab vöröshagymát, és rádobtam a forró olajra. Majd a tarját vágtam fel nem túl apró kockákra. A recept csíkokat írt, igaz anélkül, hogy megnevezte volna, a disznó melyik részét is ajánlja. Csíkozni viszont szintén nem volt kedvem. Kockára vágni a tarját szerintem könnyebb, szinte magától hullik darabokra a sertés nyakrésze. Mire végeztem a hússal, a hagyma már közepesen üvegesre párolódott, így követve a receptet már mellé is dobtam a húst. Párszor átkavartam a kettőt.

Jó, ha az embernek van ilyenkor egy gyereke, hogy kellőképpen elfeledkezzen arról, hogy a tűzhely mellett álljon. Jót tesz ennek az ételnek, ha magára hagyjuk. A házi feladatra koncentráltunk, angolul kellett leírni, a hét minden napjára, mikor mit szokott csinálni. A hétvégénél megakadt a fiam, nem emlékezett mivel telt a legutóbbi weekend.

Majd Bibliai idézeteket kellett kigyűjteni egy csokorra valónyit. A csokorról eszembe jutott a hús, így a csokornyi majoránnából, egy maroknyit beletéptem a húsba, amit megsóztam és meg is borsoztam. Majd újra otthagytam. Mármint a húst. Nem a gyereket, miatta hagytam ott a húst.

A hús nálunk újabban gyakrabban marha, borjú vagy sertés, mintsem csirke vagy pulyka. Nincs mit tenni, amikor a fejlődésben lévő tizenegy éves szervezet így kívánja. Mellőznünk kell a csirkét. Vagy vegyítenem némi vörös hússal. És még ritkábban eszünk így húst.

Óvatosan a vízzel, bátran a fűszerekkel

Persze ahhoz, hogy a csirkénél markánsabb sertéshús kellően megpuhuljon, nem árt adni hozzá némi folyadékot. Célszerűen vizet. Így amikor végeztünk a Bibliai idézetekkel, óvatosan felöntöttem a húst némi vízzel. Mennyivel? – na igen, végül is receptet írok, nem ártana, ha nem vezetném félre az olvasót, alig egy decivel. És megint alaposan megfűszereztem. Majoránna, só és bors. De most szárított majoránnát használtam. És újra magára hagytam az ételt, hadd rotyogjon magában.

Tudta? A Bibliából való, egészen pontosan abban is, a Példabeszédekben olvasható az a közmondásunk: Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele (, s aki fölhengeríti, legurul a kövön). De a gyereket leginkább Máté evangéliumából ismerhető sor fogta meg: „Aki kardot ragad, az kard által vész el”

A majoránnás tarja illata egyre jobban betöltötte a konyhát –szagelszívó, és bukóra nyitott konyhaablak ellenére– nem húzhattam tovább az időt, ki kellett találnom most már valami köretet is az húshoz. Hogy időt nyerjek, újra átkavartam az ételt, és hozzádobtam két, vagy inkább három szeletekre vágott fokhagymát. Semmi kedvem nem volt a köretgyártáshoz. Valami egyszerűbb megoldáson törtem a fejem. Közben a húsnak is adtam még egy szűk deci vizet, nem túl sokat, hogy megmaradjon a finom íze, de legyen elég szaftja.

Majoránnás tokány receptje úgy, ahogy mintegy 20-22 évvel ezelőtt, nem emlékszem honnan, kiírtam

Kömény és zöld boszorka

A fiamnak mindig a sült krumpli az egyszerű. Nem sokat téved, a forró levegős fritőzben valóban egyszerű sütni. De nem volt kedvem krumplit se pucolni. Pár napja ettünk sült paszternákot, így a többi zöldséget, mint köretlehetőséget elvetettem. Huzigáltam a fiókokat és a stelázsit kémleltem, amikor megláttam a köményt. És eszembe jutott a köményes rizs illata. Amihez jól illett volna a sárgarépa, de már ráöntöttem az átöblített pohárnyi rizst a vastag falú kis lábosban melegedő olajra, amikor bevillant, hogy a sárgarépát végül kihagytam. A lereszelt zöldséget szoktam előbb átfuttatni az olajon, és ahhoz szoktam a fehér hosszúkás rizsszemeket önteni.

Nem baj. Így a rizst miután jól átkavartam az olajon, felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel alaposan megszórtam sóval és még inkább megszórtam köménnyel, és most egy kis zöld boszorkát is adtam hozzá. Mi az a zöld boszorka? Hát a vegeta házilag készítve. Így:

Ehhez a szorgos házi asszonyok felaprítanak robotgépben 1-1 kilogramm sárgarépát, petrezselyemgyökeret és színes paprikákat, 40-40 dekagramm vöröshagymát és zellert, 20 dekagramm karalábét, 1 fej fokhagymát, 2 csokor petrezselyemzöldet és 1 csokor zellerzöldet is. Amit aztán szétterítve egy nagy tepsin vagy tüll alá téve négy-öt nap alatt kiszárítanak, vagy egy éjszaka alatt a sütőben 50-60 Celsius fokon megaszalnak. Végül 3 evőkanálnyi sóval összekeverik és jól záródó üveg fűszertartókba elteszik.

Bár a köret kérdés megoldódott a majoránnás tarja mellé, csak nem hagyott nyugodni, hogy a sárgarépát kihagytam a mai menüből. Kattogott az agyam, hogy kellene valami savanyúság is. A leggyorsabbnak most az uborkasaláta tűnt. Nagyjából megpucoltam egy kígyó uborkát, amit egy négy oldalú reszelőn felszeleteltem, a reszelő sajtreszelő oldalán rázúztam egy kövér gerezd fokhagymát, majd alaposan besóztam a fokhagymás uborkát. És állni hagytam addig míg az ecetes lét elkészítettem hozzá.

Ehhez fogtam egy üvegtálat, amiben elkevertem 2 evőkanál porcukrot 2 evőkanál 10 százalékos ecettel és felöntöttem nagyjából 2 deciliter hideg vízzel. És már a rizshez kellett fordulnom.

Tejfölösen elhabart majoránnás tarja, köményes rizzsel tálalva

Merthogy a vízzel elkevert rizs ezalatt felforrt. Újra megszórtam köménnyel, jól elkevertem, és elzártam alatta a tűzhelyet, és a lábost lefedtem egy négyre hajtott tiszta konyharuhával, hogy a rizs saját gőzében puhuljon meg. Mivel vastag falú a lábos amiben főztem a rizst, vagyis jól tartja a hőt, hogy a rizs ne tapadjon le az aljára, inkább lehúztam az edényt a kerámialapról.

És visszatértem a húshoz, ami eddigre puhára főtt. Hogy befejezzem a tokányt, bögrében elkevertem egy evőkanálnyi kukoricakeményítőt két evőkanálnyi tejföllel, és végezetül behabartam a húst. Itt először szóltam a gyereknek: vacsora, kézmosás!

Tálalás előtt még leöntöttem az uborkáról a sótól kifolyt levét, majd beletettem az ecetes salátalébe. Mikor a tányérokat kezdtem előszedni, megint intettem a gyereknek: vacsora, kézmosás!

Az uborkasalátához külön tálakat tettem ki, elővettem villákat és késeket, tejfölt a hűtőből, és ehhez egy újabb kanalat. Mire a szalvétára rátettem az evőeszközöket, a gyerek már az asztali áldást hadarta.

A tejfölösen elhabart majoránnás tarja, köményes rizzsel tálalva negyedóra alatt fogyott el. A fiam elsőre két tányérral evett belőle. Pótvacsorára kérte a harmadikat. Holnap kezdhetem elölről az egészet. Mármint a főzést.

Remélem, több kedvem lesz holnap bármihez is. Csak tudnám mi a csudát főzzek? A fiam szerint annyi füzetbe kiírt receptből, és szakácskönyvből, ami nekem van, nem is tehetném fel ezt a kérdést.

Forrás: ITT
Kép: Home Town Seeds
Szerző: Polgár Ágnes