Te és én, na meg a Hold fénye

A legszebbek a nyári csillagos éjszakák. Varázslatos összebújni alatta. Ősszel és tavasszal sincs ok a panaszra, akkor is gyakran romantikus az égbolt. Ahogy a leghidegebb télen is tud a Hold felejthetetlenül fényesen ragyogni. Jelenleg éppen holdfogyatkozás van.

Az én mellett a te, annyi mindenki lehet. A szerelmünk. Az édesanyánk. A gyermekünk. A testvérünk. A nagymamánk. A nagypapánk. A nagynénénk. Az unokahúgunk vagy unokaöcsénk. Valamelyik jó barátunk. Az, akivel nézni szeretnénk a csillagos égboltot. Na meg a Holdat. Lehet kedves, izgalmas, jópofa, romantikus, tudományos, de még humoros is egy holdfényes éjszaka.

Minden az óvodában kezdődött

Helga barátnőm szerint [Karóczkai-Müllner Helga, a Szoknya és Nadrág Magazin újságírója – a szerk. megj.] az óvodai jelünknek jelentősége van. Szerintem is. Hatással van ránk akkor, és a későbbiekben is.
Az olvasó jól sejti, igen, nekem a Hold volt a jelem az óvodában. Mégpedig a félhold. Nem az az elfekvő DreamWorks féle, amiben ülve egy kisfiú horgászik, hanem az az álló félhold, szemmel és szájjal. Az édesanyám gyönyörűen rajzolta vagy éppen hímezte bele a holmijaimba. Még fénysugarakat is kanyarított hozzá. Ma is különleges érzéssel tölt el, ha meglátom a holdjait az emlékbe megőrzött ruhadarabokon vagy az ovis zsákomon.
Attól, hogy nekem a Hold volt a jelem az óvodában, szépen, lassan fonódott a Hold és közém egy láthatatlan pertli. Hasonlóan az anya és a gyermeke közötti köldökzsinórhoz. Amitől erősebbnek, különlegesebbnek, sebezhetetlenebbnek éreztem magamat. Egyfajta biztonságérzetet adott nekem a Hold – történjék bármi, a Hold aznap és másnap éjszaka is ott lesz fent az égen, ahonnan majd mosolyog rám. Rám. Elsősorban rám.

Majd felnőttem, és persze tudatosult bennem, hogy nem csak rám nevet, és nem csak nekem világít éjszaka, hanem mindenki másnak is. De ettől még a Hold az én barátom. Követem, figyelem. Nézem, ahogy fogyatkozik, sürgetően várom, hogy növekedjen, csodálom, amikor teli pompájában duzzad, elvarázsol midőn vörösben úszik, féltem, ha nem látszik a ködtől, keresem ahogy kilóg egy felhő mögül. És imádom a farkast, mert vonyít neki.

És a farkassal folytatódott

A Hold különleges. Ez nem vitás. Annyi féle arca van. Félhold, teli hold, szuperhold, vérhold, farkas hold és kék hold. Egyik szebb, mint a másik. A Holdnak, hetenként változó, négy fázisát szokták megkülönböztetni.

Az első az újhold, amikor a Hold, a Nap és a Föld között helyezkedik el – az égitest ekkor a Földről nem látható, mivel a túloldalát világítja meg Nap. Egy héttel később már a növekvő, avagy D betűre emlékeztető formája után dagadó holdnak nevezzük.

A körforgás csúcspontját teliholdkor éri el az égitest, ekkor a Föld kerül, a Nap és a Hold közé. Az utolsó, negyedik fázis a fogyó hold, amit C betűt formázó alakja után csökkenő Holdként is emlegetünk.

A szuperhold ritka jelenség. Több tényező együttállásának köszönhető. Akkor beszélünk szuperholdról, amikor a Hold éppen telihold éjjelén, a pályájának azon pontján jár, amelyik a legközelebb esik a Földhöz. S mert igen közel van hozzánk, ezért sokkal nagyobbnak tűnik a szokásosnál. Nincs is jobb szó rá, minthogy szuper.

Na de, mitől lesz vörös olykor a szuperhold, azaz mit jelent a vérhold? Amikor a szuperhold éppen teljes holdfogyatkozással esik egybe, és a Föld éppen a Hold és a Nap között halad el, és a Föld beárnyékolja a Holdat, akkor az árnyék sötétnek tűnik. Ám szuperhold idején a nap fénye a Föld légkörének molekuláiról visszaverődik, vagyis a Holdra vetülő árnyéknak – a naplementére emlékeztető – narancsosvöröses színe lesz, hasonlónak mint a vérnek. Innen az elnevezés: vérhold.

De, hogy jön ide a farkas? Úgy, hogy amikor a fogyatkozó szupervérhold januárra esik, akkor a teliholdat egyszerűen farkas holdnak hívjuk. És miért éppen farkas? Az indián törzsek adták a nevét, mert a januári télben, a mély hótakaróba elbújt farkas falkák éhesen üvöltöttek telihold idején. Az angol nyelvterületeken öreg holdnak is nevezik, és ismert még a jég hold elnevezése is. Január-februárt a farkasok hónapjának is nevezik.

A kék hold kifejezés pedig nem az égitest színére utal, hanem egy ismétlődő szabályszerűségre. Rendszerint, minden évszakban háromszor van újhold, viszont 2,5-2,7 évente négyszer. Amikor ez történik, az egy évszakon belül előforduló négy újhold közül a harmadikat kék holdnak hívjuk. A szakértők szerint az elnevezés egy ősi szóból, a belewe-ből eredhet, melynek jelentése: áruló. Mégpedig azért, mert az efféle telihold átejti az embereket azzal, hogy a megszokotthoz képest korábban tűnik fel az égen, mint a többi estén.

És a vonyítással végződik

Sosem venném a bátorságot arra, hogy az űrbe utazzam. Kivéve akkor, ha a célállomás a Hold lenne. Viszont a mindennapjaimban gyakran szerepel. Vagy egy romantikus helyszín díszlete, vagy az izgalmasan megfigyelhető égitestek egyike, de jó magyarázatként használ arra is, ha éppen valami nem kerek úgy, mint a telihold.

Mert, bár a tudomány a mai napig nem erősíti meg, de nem is cáfolja a Hold emberre gyakorolt hatásait, a legtöbben mégis gyakran érezzük úgy, hogy igenis befolyásolja az alvásunkat, az ébrenlétünket, a hangulatunkat, az éhségünket, az erőnlétünket, a türelmünket, a kreativitásunkat, még a szerelemérzetünket is. Gondoljunk csak arra, mennyivel romantikusabban csattanhat el egy csók a hold ragyogó fénye alatt, mint egy ködös szürke éjszakán. Használjuk ki!

Én nem hagyom ki a ma esti holdfogyatkozást. S hogy kivel nézem meg? Maradjon az én titkom! De együtt leszünk: én, meg ő és a Hold fénye.

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!

Kép: Unsplash