Az élet nem szól másról, mint hogy haladjunk előre. Kisebb-nagyobb lépésekben, olykor előre sietve, szaladva vagy nagyot ugorva. Máskor megtorpanunk, szinte vánszorogni vagyunk csak képesek. Egy helyben viszont sosem maradhatunk sokáig, az valahogy mindig megbosszulja önmagát. Akkor is cselekszünk, amikor elfáradunk, és megpihenünk azért, hogy a lelkünk utolérjen bennünket. Olyankor várakozunk: magunkra.