Naponta újra és újra: – Engedje meg, hogy köszöntsem!

Naponta többször nyújtja felém a kezét és kér meg arra, hogy engedjem meg: újra köszönthessen engem. Ilyenkor többnyire nem tudja ki vagyok. Ami nem is csoda, hiszen alig egy hete találkoztunk először, és gyakran még a saját lányát sem ismeri meg azonnal. Ugyanakkor több oldalas verseket szaval anélkül, hogy egy másodpercre is megakadna. Kilencvenegy éves a bácsi, aki rendkívül büszke arra, hogy bajor.