Nem engedünk be akárkit az otthonunkba, és magunk is érezhetjük, hogy kivételes helyzetben vagyunk, ha bebocsátást nyerünk a másikhoz. Annyira más dimenzióba kerülnek az emberi kapcsolatok, barátságok attól, ha valójában belelátunk a másik magánéletébe.
A kilométerek száma teljesen mindegy. Lehet tízezer kilométer vagy semennyi. A gyerekek száma is lényegtelen. A pénztárcák vastagsága sem fontos. Az sem, hogy ki milyen iskolát végzett. Az meg pláne lényegtelen, hogy szoknya és nadrág, vagy csak éppen szoknya a felállás. Mert csak a szoknya a lényeg. A barátság.
Mindenkivel megesik, hogy meghallgatásra lenne szüksége. Lehet nem egyszer. Sőt, egészen biztos, hogy többször. Egyszerűen csak arra, hogy kiönthesse a szívét. Annak, aki komment nélkül meg is hallgatja. És csak annyit mond legfeljebb, amennyi szükséges.
Megterveztük, elmegyünk hárman levendulát szedni, mi, barátnők. Kriszta, a fotográfus, Helga, az újságíró, és én, a főszerkesztő. Egész nap készültünk a Nagy szedésre, és a még nagyobb fotózásra, ám szakadatlanul esett az eső. A levendulamező persze, zárva volt. Amikor kicsit csillapodni látszódott a zuhé, akkor majd' mindent bedobtunk, hogy mégis kinyissák nekünk a kaput.....
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk. Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg. Tőlünk mindenkinek. Embereknek emberségesen.
