Szolidaritás Billy Eliottal

Operabérlettel előnyben voltunk, már egy éve a kezünkben volt a belépő a Billy Elliotra. Egyébként meg harmadszorra láttuk. Egészen pontosan a gyerekem látta ennyiszer, mindig más felnőtt kísérte a színházba. Legutóbb én. És a gyerek még mindig nem ismeri a jelentését a szónak: buzi.

Valóban ez a szó, hogy buzi, elhangzik a darabban, ahogy az is, hogy homoszexuális. És igen, a főszereplő, a tizenegy éves Billy Elliot barátja, Michael valóban az anyja ruháiba bújik, sőt Michael még azt is elárulja, hogy apja is fel szokta venni a felesége holmiait. És Michael boldogan mutatja, a színmű második felében, új szerzeményét, az űrhajós Barbie babát. Itt aztán igazán foghatná a fejét a szülő, hiszen köztudott, hogy az űrhajó pasis, a Barbie meg lányos játék.

Ahogy attól is megrémülhetne a szülő, ha a kislánya szeret autóval is játszani a babája helyett, vagy a fia szeret a star wars figurák összetűzése mellett gyöngyöt is fűzni, hogy jaj, most akkor a lánya, vagy a fia homoszexuális lesz? Nem lesz! Vagy legalábbis nem ettől lesz!

Teljes képzavar. Homoszexualitás, transzvesztitizmus stb. annyi mindentől félhetünk egyesek szerint, ha megnézzük a Billy Elliot című darabot. Bár nem tudom min csodálkozunk, manapság divat a cosplay, amikor fiúk és lányok jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy-egy filmszereplőt, képregényhőst, rajzfilmfigurát megjeleníteni. Nem ritka a cosplayerek között, a crossdressing, crossplay sem, amikor férfiak vagy nők az ellenkező nem ruháit viselik, s az sem összetévesztendő a transzvesztitizmussal.

De valahogy szülőként én egyáltalán nem aggódtam a musical alatt, hogy most a gyermekben homoszexuális hajlamok törnének fel, csupán attól, hogy férfiakat tütüben lát a színpadon táncolni, vagy Michael felhúzza az anyja ruháit.

Ha valamiért nagyon akartam volna aggódni, az számomra inkább az volt, hogy olykor nagyon nem szépen beszélnek a Billy Elliotban. Mert bizony jó pár ocsmány, trágár kifejezés hangzik el benne. De manapság hol nem beszélnek már csúnyán? Sajnos, sehol! És álszent lennék, ha azt állítanám, én soha nem szoktam cifrán káromkodni hirtelen felindulásból sem, amikor például rálépek egy elhagyott LEGO darabra. Viszont a kisfiam, ezeket a csúnya szavakat vagy meg sem hallotta, vagy kis kamaszosan vihogott némelyiken egy jóízűt.

A darab amúgy 14 karikás. Mi, a Gyula névre hallgató bérlettel néztük, amivel négy színmű látható. Ezek különböző korcsoportnak ajánlottak: a Diótörő hatéves kortól, a Varázsfuvola tízéves kortól, a Nabucco, és a Billy Elliot 14 éves kortól.

Az a gyermek, akit a szülei rendszeresen visznek színházba, Operába, az a gyermek valószínűleg kilenc-tíz éves koráig már nem egyszer látta a Diótörőt, a Hófehérke és a 7 törpét, na meg a Parázsfuvolácskát, ami a legkisebbeknek ajánlott. Tehát, érthetően és nyugodtan tovább akar lépni egy kategóriával feljebb. A kisfiam ezeket nemegyszer látta. Az óvodával, iskolával éppúgy, mint a családdal.

A 2018/2019-es Ifjúsági matiné, és a Fiataloknak szóló négyféle bérletből, háromban van a Billy Elliot. Az André Chnier nevű bérlettel a  Denevér, a Parasztbecsület, Bajazzók, és a Hófehérke és a 7 törpe látható. A Denevér 14, míg a Parasztbecsület; Bajazzók előadások 16 karikásak már.

A Billy Ellit musicalt, szerintem, csak egyetlen egy szempontból szabad, és lehet is nézni, az pedig a tánc. A fél művészvilágot ki lehetne tiltani, mert homoszexualitás van benne. Már a római császárokról tilos lenne beszélni, tanulni, mennyi szobrot kellene összetörni, festményt széttépni, könyvet elégetni, filmeket a mozivászonról levenni, és a többi, ha szabadulni akarnánk a témától?!

A Billy Elliot, nem a homoszexualitásról, hanem a táncról és a kitartásról szól, és pont az ítélkezés „butaságáról”.

Az ítélkezés butaságát, a kisfiammal együtt mi is gyakran érzékeljük. Az iskolában az osztálytársai olykor kinevetik, sőt a baletten azok a kislányok, akikkel együtt táncol, is néha kuncognak rajta. Persze, ez még rendben van, hiszen gyerekek, és a kislányok között akad olyan is, aki odavan a fiamért, és kérem, ebben a korban a vonzalmat még így fejezik ki az ember.

De az, hogy intelligens és tanult felnőttek mondanak olyat, hogy a gyerek a balettől homoszexuális lesz, vagy, hogy nem lesz elég férfias, meg vegyük észre, hogy ettől túlérzékeny, azt nem tudom hová tenni. A gyerekem mindig is szociálisan érzékeny volt, balett nélkül is. Már onnantól kezdve, hogy korábban érkezett a világra. Ezek a beszólások számunkra, hasonlóan antihumanista, kirekesztő hozzáállást mutat, mint ahogy az is, hogy melegpropagandát jelentene a Billy Elliot. A színdarab, ami egyébként arról szól, hogy egy hátrányos helyzetű, szegény, bányász családból származó kisfiú is megvalósíthatja az álmait. Egy kisfiú, akinek az édesanyja meghalt, és akinek az édesapja és testvére sztrájkol a bányamunka emberségesebb feltételeiért.

Nálunk azt is nehezen értik meg az emberek, hogy nem mi szülők találtuk ki, hogy a gyermekünk balettozzon. Soha egy szóval nem mondtuk neki.  Négyéves volt, amikor éppen úgy hallgattunk zenét, hogy nem cd-t tettem be, nem rádiót kapcsoltam, hanem a youtube-ról indítottam el a Diótörőt, ő meg egyszer csak a laptop elé ült, és tátott szájjal nézni kezdte a balettet, majd közölte velem ő is táncolni szeretne…én meg nem mondtam nemet, a nem egyszeri, hanem a vissza-visszatérő kérésére. Ahogy nem mondtam nemet akkor sem, amikor úszni vagy éppen judozni akart.

És a fiamat, nagyon halkan súgom meg, a lányok érdeklik, és pont annyira „férfias” amennyire egy kilencévesnek lennie kell. Pedig most vasárnap harmadszorra nézte meg a Billy Elliotot. És nem, még mindig nem lett tőle meleg. Pláne nem figyelt fel a buzi szóra, holott már elsősként egyszer azzal tért haza az iskolából, hogy bent hallotta, mit jelent? Emlékszem, bőven megelégedett azzal a válasszal, hogy ez egy csúnya szó, és majd amikor nagyobb lesz, elmondom neki a jelentését. A kisfiamat, kilencévesen, csak egy dolog érdekelte az egész darabból: a tánc. Az, hogy Billy elérte az álmát és bejutott a Királyi Balettbe.

Illetve elnézést, még valami. Az érdekelte még, mit takar az, hogy szolidaritás. Mert ezt a szó elég sokszor megjelent. A fogalom, amit mi emberek mostanában valahogy kezdünk elfelejteni. A jelentése mellett sajnos azt is, hogyan kellene azt gyakorolnunk a mindennapokban, egymással.

Kép: Opera