Szívem, mi volt ma bent? – a kérdés, amire a férj szinte sosem válaszol

Hazaér hullafáradtan a fejében millió adattal, útközben persze beszerezte a listáról lefelejtett fahéjat és az ablaklemosót az asszony autójába, na meg a két nagyobbat sem felejtette el összeszedni a különórákról. Végre minden gyerek már az ágyban, amikor érkezik a szokásos kérdés.

A válasz erre vagy egy banális semmi különös vagy bővebben ma szörnyű napom volt, ne is kérdezd válasz érkezik. Jobb híján. De a legtöbbször semmi.

Folyton mindenhol azt javasolják a pároknak pszichológiai, önfejlesztő, kommunikációs oldalak és újságok, hogy rendszeresen kommunikáljanak, kommunikáljanak és kommunikáljanak a párok. Mi is ezt mondjuk itt a szoknya&nadrág magazinban.

De hogyan kommunikáljunk egyáltalán, ha a másik nem válaszol?

Míg egy kapcsolat elején az egész napos sms és üzenetváltás a nő és férfi közt a másik hiányáról és a vágyakról szóltak, addig a gyermekes házaspárok már a leszakadt redőny, a legkisebb kinőtte a cipőt, és szombaton melyikünk anyjához menjünk típusú párbeszédről szól.

A legnehezebb helyzetbe akkor kerül a pár, amikor a feleség otthon marad, és a világképe természetesen egyre jobban szűkül be a gyermek vagy gyermekeik köré, míg a férjé meg egyre jobban a munka témájára korlátozódik. A nő alig várja, hogy hazaérjen az ura, aki mutathat valamit arról ami történik odakinn, míg a férfi alig várja, hogy hazaérhessen és kizárhassa a külvilágot végre odabent. Gyakran a feleségét és a gyerekeit is kizárva a körből. Legalábbis egy ideig.

A legtöbb férj erről úgy számol be, hogy csak átállási szünetre lenne szüksége, míg az agya újratervezést végez. Ám arról, hogy ehhez mennyi időt venne igénybe, és addig még is mit csináljon nélküle a családja, arra már nehezen tudnak választ adni. Mert tudják, a kérésük valahol abnormális elvárás lenne.

Mert igen, a férfi is tudja, nehezen várhatná el a gyermekeitől hogy ne akarjanak azonnal ráugrani és róla nem tágítani, ahogy a feleségtől is, hogy végre ne ölelhesse meg őt. Azt, akiért a feleség egész nap hasonlóan küzd, mint a másik őértük. Mert a háztartás, az otthon melege és a kicsik összes nyűgje többségben a nő vállán hever.

A férjek többsége arra vágyik ilyenkor, hogy a gyors puszi és ölelés után lehetőleg mindenki maradjon csendben és hagyja, hogy nyugodtan lezuhanyozhasson, átöltözhessen és a meccs vagy valami izgalmas tesztoszteronos film(sorozat) mellett megvacsorázhasson. Idegesítő kérdések nélkül.

Mi több, a hétvége elérkeztével is kérne énidőt, amikor a haverokkal elmenne rúgni egyet a bőrt, gurítani egy bowlingot, vagy nyerni egy pakli pókert. És teljesen őszintén gondolja úgy, hogy ezt a felesége is megteheti. Elmehetne nyugodtan a barátnőivel egy cukrászdába, egy moziba vagy egy színházba. Főleg egy olyan darabra, amit ő maga úgysem igazán nézne meg.

S ezután teljesen úgy érezné a férj, hogy most mindenki jól járt, hiszen kikapcsolódott, mindenki kizárhatta a családot, a gondot és a felelősséget. Ám a feleség nem így érzi. Számára a kikapcsolódást a közös élmények jelentenék együtt a gyerekekkel és a férjjel. Sőt, olykor a gyerekek nélkül csak kettesben, ahogy annak előtt volt, hogy család lettek.

S minden egyes este, amikor felteszi a rutin kérdést: Szívem, mi volt ma bent?  arra a feleség valóban várja a választ. De nem kap.

A szakemberek szerint, ha valamiben változást szeretnénk elérni, akkor először nekünk kell változtatnunk.  Így azt javasolják első lépésként a párterapeuták, hogy próbálják meg a párok a kommunikációjukat megváltoztatni. Például a feleség fogalmazza másként meg a kérdéseit. Hasonlóan ahhoz, hogy a gyerekektől sem azt kell kérdezni a szülőnek, hogy mi volt aznap az iskolában, hanem inkább azt, hogy mi nem volt, Ma sem volt csokoládéosztás? – amire mosoly és megeredt nyelv lesz a válasz.

Kérdések a férjhez:

• Ma miért rúgtad volna seggbe azt a szerencsétlen flótást a kereskedelmi osztályon?
• Dugó volt befelé?
• Elkészültettek a reklámbüdzsével, elég lenne egy síútra februárban?
• El tudtad olvasni ebédkor a sporthíreket?
• Felidegesített ma valaki?
• Ma ki kért fizetésemelést?
• Sokat ültél a monitor előtt, fáj, megmasszírozzam a hátad?
• Hol ebédeltél?
• Na, eldőlt hol lesz az új csapatépítő?
• Nagyon golyózik már a szemed, vagy megnéznéd rajtam az új ruhámat?
• Most is másfél órás volt a megbeszélés?
• Van még bent csokid, vagy tegyek be reggel?
• Rábólintott végre mindenki a szuper javaslatodra?
• Ma is ment a vita a nyitott vagy a csukott ablakról?
• Mennyi kávét ittál ma?
• Nem volt meleged hosszú ujjú ingben?

Kérdések a feleséghez:

• Már reggel eljutottál a zuhanyig vagy csak később?
• Megérkezett a kedvenc újságod?
• Ma legalább sikerült a levest nyugodtan megenned?
• Időben hozták ki az online bevásárlást?
• Mitől ilyen finom ez a leves, új fűszert tettél bele?
• Könnyen elaludt a kicsi délután, vagy sokat kellett ringatni?
• Még a virágok átültetésre is maradt időd?
• Melyik játszótérre mentettek?
• Mennyiszer kellett ma újramelegítened a kávédat?
• Sokan álltak sorban a postán, amikor feladtad a leveleket?
• Ma mit építettek a legóból?
• Most nem dobott ki az online bank utaláskor?
• Melyik mesét választották neked a gyerekek?
• Mi volt az uzsonna kakaó kaláccsal vagy inkább pogácsa almalével?
• Hányszor kellett ma elővenned a porszívót?
• Ma miért tartott sokáig a leckeírás?

Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk, hogy legyen miről beszélgetnünk. S ha eleinte döcögős a válasz, akkor jó példaként meséljünk magunk.

Kép: Pixabay