Szeretettel Itáliából: sosincs késő megbeszélni a múltat

2020 augusztus 22

Attól lesz hiteles egy film, ha a szereplők könnyen bele tudnak helyezkedni a szerepükbe. Átélik, amit játszanak. Végül is ezért színészek, hogy ez ne okozzon problémát. Mégis: jobb lesz attól a film, ha például egy apa-fia párost valóban apa és fia játszik? A Made in Italy a bizonyíték, hogy igen.

Még mindig nem vagyunk elkényeztetve a mozikban újdonságokkal. Egy-egy újabb darab található az ismétlések között. Ezek pedig nem biztos, hogy eltalálják a többség ízlését. Persze, ha olyan témát dolgoz fel a mozgókép, ahol van egy kis szerelem, egy kis dráma, családi viszály, majd kibékülés, az tuti siker.

Lehet. Mert a sikerre sosincs garancia. Nyáron persze jobban kedveljük a könnyedebb darabokat. Amelyek esetleg messze röpítenek minket. Egy másik országba, egy másik földrészre. Így legalább a moziban úgy érezhetjük, hogy nyaralunk, miközben csodás tájakban gyönyörködünk. Ha már ilyen furcsán alakult ez a nyár.

A Made in Italy Toszkána lenyűgöző vidékén játszódik. Szeretettel Itáliából – minden képkockáján ez érződik. És még más is.

Szeretettel Itáliából: garancia a hitelességre

Ez pedig a hitelesség. Amely érdekes kérdés, ha bármilyen művészeti alkotásról beszélünk. Ha most kizárólag azokra koncentrálunk, amelyeket színészek jelenítenek meg, akkor nézőként joggal várhatjuk el, hogy a színész adjon bele mindent a szerepébe. Jelenítse meg a karaktert. Bújjon a bőrébe. Hogy nekünk, a nézőknek átjöjjön valami. Amit aztán átérezhet, átélhet ő is.

Emiatt (is) nehéz lehet a színészmesterség. De persze mi nézők elsősorban élvezni akarjuk, amit látunk. De ha átüt a hitelesség a játékon, attól még jobb lesz az élmény. Hogy mindez miért jutott eszembe a Made in Italy című filmről, az elsőre talán nem kézenfekvő.

A sztori amellett, hogy Itáliában játszódik, egy apa és fia kapcsolatának felélesztéséről szól. A fiú Jack (Micheál Richardson) válófélben van. Nagyon fiatalon házasodott, s azt érzi, hogy csak galériavezetőként sikeres. A galéria azonban a még felesége családjáé, de ők szeretnék azt eladni.

Jacknek pénzt kell szereznie, s a legjobb ötletnek azt tartja, ha megkéri az apját, az egyébként festőművész Robertet (Liam Neeson), hogy adják el a Toszkánában található házukat. Ha már húsz éve a ház felé sem néztek. Ugyanis az autóbalesetben elhunyt édesanyja emléke miatt sem Jack, sem Robert nem bír a házban élni tovább. Innen kezdődik a történet, méghozzá szeretettel Itáliából.

S hogy jön ide a hitelesség? Úgy, hogy az apát és fiát alakító páros a valóságban is apa és fia. Hogy nem egyezik a nevük, az sem véletlen. Micheál Richardson ugyanis felvette a síbalesetben elhunyt édesanyja, Natasha Richardson vezetéknevét.

Sosincs késő megbeszélni a múltat

Így lettek ők a filmen és a valóságban is egy olyan apa-fia páros, akik gyászolnak valakit és valamit. Tehát a hitelesség adott. Ez persze még nem viszi el a hátán a filmet. De ad hozzá egy plusz fűszert. Amely láttán átjön, hogy ez tényleg szeretettel Itáliából.

Itt ugyanis a valóság és a forgatókönyv találkozik. Így a nehézség, hogy ennek a két férfinek, Jacknek és Robertnek vissza kell mennie oda, ahol a filmben tragédia történt a mindkettőjük életében fontos nővel, valóban megtörtént – kicsit máshogyan. De az érzések valódiak lehetnek. Így például, amikor Jack számonkéri az apjától, hogy ugyan miért zárta el tőle a múltját, és anyja emlékét?

Vagy miért nem tud Robert a baleset óta festeni, és miért nem hajlandó a volán mögé ülni, ha a fia is vele van? Miért nem tudnak beszélgetni? Miért hibáztatja magát Robert a felesége halála miatt, amikor baleset történt? Baleset, amely véletlen. Senki nincsen rá hatással. Csak megtörténik. Igazi érzések ezek, és ezt a néző is látja és átérzi.

Ugyan a baleset Jack és Robert közé állt eddig, majdnem két évtizedig. De sosincs késő megbeszélni a múltat. Beszélni az érzésekről. Az a toszkánai ház közvetítő apa és fia között. És ezt jó látni. A táj gyönyörű, s a film egyáltalán nem keserűséget mutat be. Van itt felbukkanó szerelem Natalia személyében. Bizakodást kecsegtető jövő, amely a festészethez köthető. A néző nevethet, még a szomorú múlt ellenére is.

Mert Liam Neeson és a Natasha Richardsonnal közös fiúk, Micheál Richardson jól játszik együtt. Értik egymást. S ez jó. Így tényleg érezhetővé és átélhetővé válik, hogy szeretettel Itáliából. Hogyan máshogyan?