Szaunakultúra: Csak a textilmentes az igazi!

Ismerős a kép, ahogy a pucér finnek a szaunából egyenesen a jeges vizű tóba ugranak? Na igen, az északiak hőfürdő kultúrája igen kifinomult, hiszen van mire alapozniuk. A szauna-kultúráról magyarként sem tilos tanulni, mi töb elsajátítani különösen hasznos. Lenne.

Azon szerencsés országok közé tartozunk, ahol bőven gazdálkodhatunk a jó mélyről érkező vízzel. A magyar termál- és gyógyvíz valódi kincs. Van mire és hová különféle fürdőket, wellness-eket, spa-kat építeni a hozzájuk tartozó szolgáltatásokkal. Szaunával, gőzfürdővel, egyéb hőkabinnal egyetemben. Amikben tudni kell viselkedni ahhoz, hogy mindannyian jól érezhessük magunkat a jó nagy forróságban. A szaunázásnak éppen úgy van kultúrája, mint az étkezésnek.

A kamra, amiben izzadunk

Bár szeretünk a skandinávokkal példálózni, amikor a szaunázás világáról beszélünk, valójában évezredekkel ezelőtt már az inkák, maják és a közép amerikai indiánok is használták betegségek legyőzésére, testedzésre a különféle hőkamrákat. Hazánkban a törököknek köszönhetjük elsősorban az elterjedését. Lényegét tekintve mindegyik szauna fajta egy izzasztó-kamra. A különbség főleg abban rejlik, mivel termelik a hőt, amiben jó melegünk lehet.

A legismertebb és legelterjedtebb hőkamra a hagyományos finn szauna. Ebben a szaunában a felmelegített kövek hőleadása adja a meleget. A páratartalmat a kövek hűtésével, locsolással állíthatjuk be. A finn szaunában a testünk kívülről befelé folyamatosan melegszik fel, forrósodik át, így keltve mesterséges lázat a teljes testfelületünkön.

A fatüzelésű szaunák kontinensünkön az egyik legnépszerűbbek. A recsegve égő fa kellemes, nyugtató hangja segíti az ellazulást. A hő terméséhez a fát kályhában égetik, amely folyamatosan fűti a köveket. Az égés mértékét ellenőrizve lehet beállítani a megfelelő hőmérsékletet. Mivel a fatüzelésű szauna működéséhez nincs szükség elektromos áramra, így bárhol felállítható, akár a kertben is. Amennyiben nem locsoljuk a köveket, úgy száraz szaunát kapunk, amiben a száraz hatású levegő, nagyon forró és nehezebben belélegezhető.

A füstszauna kevésbé elterjedt, ámde nagyon izgalmas módja a szaunázásnak. A XX. század elejéig a füstszauna volt az egyetlen szaunafajta. Hátránya az, hogy a befűtéshez sok idő kell, a tisztán tartása nehéz és tűzveszélyesebb is. Ez a megoldás abban különbözik a hagyományos fatüzelésű szaunától, hogy nincs benne kémény. Így pedig a füst ahelyett, hogy távozna, betölti a szauna kabint, ami egy különleges és autentikus élményt kínál. A kabinban rengeteg követ halmoznak fel, t jó néhány órán át fűtik és kiszellőztetik, mielőtt a szaunázók átadhatnák magukat az élménynek. Az égő fa parazsa és füstje közvetlenül fűti a kőtömeget, a szellőztetés ellenére természetesen a füst szaga erőteljesen áthatja a kabint (de pont annyira élvezhetően, amennyire kell). Egy jó füstös szauna nagyon különleges és nagyon autentikus élményt kínál, amihez (azonban) az is hozzájárul, hogy előkészítése igen időrabló és szakértelmet igényel.

Az elektromos szauna az egyik legkönnyebben és legegyszerűbben – akár otthon is – megvalósítható forma. A legújabb típusú, falba vagy padlóba épített elektromos fűtésű hatékony, stílusos és biztonságos.

A gőzkabin az ókori görögökig vezethető vissza, amikor már előszeretettel használták pihenésre, felfrissülésre. Megtévesztő tulajdonsága, hogy a klasszikus finn szaunánál alacsonyabb hőfokon működik, és ezáltal elviselhetőbbnek tűnik, mégis nagyon óvatosnak kell lennünk, mert a levegő relatív páratartalma a gőzkabinban 80-100 százalék között van.

Az infraszauna az egyetlen szaunamód, ahol testünk nem kívülről befelé, hanem ellentétesen, belülről kifelé melegszik fel. A hőt itt az infravörös sugárzás adja, ami méregteleníti a szervezetünket. A bőr gyengéden felmelegszik, a pórusok kitágulnak és az infrasugarak 4-5 cm mélyen a bőr alá hatolnak mélyen az izmokba, ízületekbe, szövetekbe ott kifejtve áldásos hatásukat, meggyorsítva az oxigénáramlást és vérkeringést. A szövetek mélyén felgyorsul az anyagcsere, így sokkal hatékonyabban méregtelenít, mint a hagyományos szauna. Az 50-60 C fokos környezetben nem éget a levegő, nem gyorsul a légzés, nem gyorsul a szívverés és a keringés. A kisebb hőhatás ellenére az infrafény sokkal nagyobb hatásban izzaszt és méregtelenít, szabadítja meg a szervezetet a lerakódott salakanyagoktól, mint a hagyományos szaunák. A kiadós félórás szauna után nincs szükség ismétlésre, és lehűtésre sem. Ezt a fajta élményt és edzést átélhetik azok is, akik számára a hagyományos szauna túl megerőltető lenne fizikai vagy egészségi állapotuk következtében. Az infrakabin használatával a szívünk és érrendszerünk kiadós edzésben vesz részt, melyben beindulnak a szervezet öngyógyító folyamatai.

Időseknek, gyerekeknek, azoknak, akik nehezen viselik a magas páratartalmat, vagy egészségüknél fogva nem használhatják a hagyományos szaunákat, azoknak javaslott a bio-soft szaunák használata. A kabin hőmérséklete ezekben a szaunákban 45-60 fok körüli, az eltérés a finn szaunához képest a levegő páratartalmában keresendő, ami általában mindössze csak 20 százalékos. Ezen a hőmérsékleten és párán is megnyílnak a bőr pórusai és elkezdődik salaktalanítás, méregtelenítés, anélkül, hogy nagyon megterhelné a szívünket. Gyakran kombinálják ezeket a szaunákat például illóolajokkal, hogy aromaterápiával is segítsenek a testnek, zeneterápiával, ami kellemes relaxációt ígér, avagy a mennyezetre kirajzolódó csillagos égboltú fényterápiával.

Segít a szaunamester

Ahogy egyre népszerűbbé válik hazánkban a rendszeres szaunázás utáni igény, úgy lesz egyre fontosabb egy általános érvényűnek mondható szaunakultúra kialakulása, ami elvárja a szauna etika betartását. Hogyan? Ha egy számunkra új szaunában nem tudjuk, mit hogyan illik és biztonságos, akkor a legszerencsésebb, ha a szaunamesterek, vagy annak hiányában, a fürdőmesterek útbaigazítását kérjük. Mondhatni ahány szauna, annyi szokás, de azért vannak a szaunaetikának olyan pontjai, amelyek nagyjából mindenhová érvényesek.

A szaunakódex egyik legvitatottabb tétele hazánkban a ruha kérdése, miszerint mit viseljünk szaunázáskor? Az illemkódex szerint a válasz: semmit.

Hasonlóan az északi népek szokásaihoz. Egészen pontosan használjunk úgynevezett szaunatörülközőt, amit az adott helyen kapunk, vagy magunkkal viszünk. A fehér, pamut, nem műszálas szaunalepedők pontosan olyan nagyok, amelyek míg az öltözőből eljutunk a kabinig, magunkat körbe csavarva eltakarnak, ha úgy érezzük komfortosnak. Továbbá, bent a szaunában, úgy tudunk ráülni vagy ráfeküdni, hogy arról sehol ne lógjunk le, ne érintkezzen a bőrünk közvetlenül a szaunabútorral, még a támaszkodó kézfejünk, vagy a padlón a lábfejünk sem. Használhatunk egy kisebb textilt is ehhez. Erre a maximális higiéniai biztonság miatt van szempont.

Miért nem illik, szabad, érdemes, biztonságos fürdőruhában szaunázni?  Mert a fürdőruhából kipárolgó klóros medencevíz közvetlenül belélegezve nem egészséges, illetve mert a fürdőruhák nagyrésze olyan anyagból készülnek, ami a nagy hőfokon káros anyagokat bocsátanak ki magukból. A szaunázás lényege egyébként pont az (lenne), hogy a teljes testfelületünket érje a közvetlen meleg, és mindenhonnan ki tudjuk izzadni magunkból a felhalmozódott méreganyagot. A nagy szaunalepedőkre azért is van szükség, hogy azzal eltakarhassuk magunkat, de viselhetünk úgynevezett szaunaruhát is, ha kényelmetlenül éreznénk magunkat, ami pont csak ott takar, ahol kell.  Vagy egy kisméretű szaunatörölközővel is könnyen leteríthetjük magunkat az intim pontokon, ha nagyon nem éreznénk jól magunkat, bár igazán nem kell ügyet csinálni a dologból, a szaunában mindenki saját magával van elsősorban elfoglalva. Azzal, hogy relaxáljon, feltöltődjön. Általános érvényű szabály az is, hogy minden papucs és szandál a kabin ajtón kívül marad!

Az egészség kérdésnél maradva, jó ügyelnünk arra is, hogy tiszta és száraz bőrrel érkezzünk a szaunakabinba. Mossunk le magunkról minden krémet, parfümöt, a nőknek a sminket is illik eltávolítani az arcukról. Ne maradjon rajtunk semmilyen vegyszer, hiszen az párologni kezd rólunk, és nem csak magunkat a szaunapartnereinket is mérgezzük vele. A bőrünk szárazra törlésére azért van szükség, mert a nedves bőr nehezebben kezd el izzadni, márpedig a cél az lenne, hogy a lehető legtöbb méreganyag távozzon belőlünk, amit felfogunk a szaunatextillel.

Sarkalatos pont a szaunakultúrában a ráöntés kérdése. Erre minden helyen kitér a házirend. Sok helyen a szaunamester figyeli a kabin páratartamát, amennyiben kérésünk lenne párásítással vagy illóolaj használatával akkor forduljunk hozzá. A modern szaunákban a ráöntést és párásítást már automatika végzi, erről a figyelmeztető lámpa világítása jelez. Ha nincs szaunamester, és párásítani szeretnénk, vagy illóolajos vizet ráönteni a szaunakövekre, akkor előtte illik a kabinban mindenkit megkérdeznünk arról, hogy nem zavarja-e. Nagyon kínos helyzetet teremthetünk azzal, ha túlpárásítunk, vagy olyan illóolajat használunk, ami másnak nem kellemes aromájú.

A háborítatlan szaunázásért

Íratlan szabály az is, hogy a szaunázás háborítatlan élményét megadjuk önmagunknak és másoknak is. Mielőtt belépnénk egy szaunába érdemes ellenőrizni kintről, hogy mennyien vannak odabent, van- e hely a számunkra, esetleg nem valamilyen szervezett szaunaprogram van odabent, ez utóbbit általában egy égő ledlámpa jelzi az ajtó felett. Ha úgy látjuk kényelmesen el tudunk helyezkedni bent úgy, hogy senkit nem zavarnánk, belépéskor (mint bárhol máshol az életben) illik köszönni, de nem kell engedélyt kérnünk a csatlakozáshoz, hogy azzal se zavarjuk meg a csendet. A be és kilépésnél igyekezzünk gyorsak lenni, mert az ajtón bizony a meleg kiszökik.

Beszélgetni legfeljebb halkan illik akkor, ha már egy összeszokott baráti társaságban vagyunk, idegenek jelenlétében jobb tartózkodni tőle. Egyébiránt azért is, mert beszélgetés terheli a szervezetet, és hamarabb elfáradhatunk, még azelőtt, hogy a méregtelenítés végére eljutnánk. Élvezzük a csendet és hagyjuk, hogy más is ezt tegye.

Tárgyak nélkül. A szaunába a törölközőnkön kívül ne vigyünk semmit! Sem újságot, sem könyvet, főleg nem ételt vagy italt. A szaunában nem illik sem enni, sem inni. A saját egészségünk szempontjából sem jó emésztéssel terhelni a szervezetünket. Sohane menjünk jóllakottan vagy éhesen szaunázni, nehogy rosszul legyünk! Teli hassal való hőfürdőzés szédülést, hányingert akár hányást is okozhat. Ha éhgyomorral szaunázunk, vérnyomásunk és vércukrunk leeshet, ami szédülést, ájulást is okozhat. Érdemes egy-két órával szaunázás előtt étkezni. Utána viszont igyunk vizet vagy sűrű gyümölcslevet, de a folyadékpótlással jó várni fél- egy órát, az izzadás okozta vérhígulás miatt.

A szaunázás maximális ideje negyedóra. Ami után lehűthetve és újra szárazra törölve magunkat, még visszatérhetünk újabb negyedórára. Naponta legfeljebb 4-5 kört alkalmas tenni, de ez függ attól is, hogy a szaunázásnak milyen típusát választjuk. Irritáló, tonizáló, relaxáló vagy tonizáló fajtáját. Az úgynevezett irritáló hőfürdőzést a leggyakrabban sportolók vagy magas szellemi munkát végzők választják reggel, edzés vagy munka előtt közvetlenül. Célja, hogy az egykörös szaunázás után intenzíven, gyorsan hűtsék le magukat, így serkentve az agyat, az izmokat. Tonizáló szaunázás általában többkörös, nyugodt, lassú lehűtéssel a szakaszok között. A relaxáló szaunázásra általában egy megterhelő nap vagy időszak végén van igény, hosszan, 3-4 szakaszban. A kimerítő szaunázás 4-5 körös, intenzív hűtésekkel. Azoknak ajánlott, akik alvászavarral küszködnek.

Amikor általánosságban a szaunázásról beszélünk, akkor a legelterjedtebb, tonizáló, relaxáló hőfürdőzésről beszélünk. Ekkor  a pihenőidő két szaunázási szakasz között legalább annyi idő legyen, mint amennyit a hőkabinban töltöttünk. Mindig várjuk meg, hogy a testünk visszahűljön. Fontos, hogy a szervezetünk tudjon regenerálódni, hiszen minden szervünk mozgása felgyorsul, ahogy a szervezett egy mesterséges lázas állapoton megy keresztül.

Fontos, hogy a szaunában mindig lassan mozogjunk, ha fekvésből felülünk, ülésből felállunk, mindig átgondolt mozdulattal tegyük azt. Két szaunaszakasz között az úgynevezett pihenőszobákban, lehűtés után csendben pihenjünk, készítsük fel magunkat a következő etapra. Hetente 3-4 alkalmanként elég szaunázni, a mindennapos szaunázás nem javasolt.

Ügyelve az egészségre

A lehűlés többféle lehet, tegyünk úgy, ahogy nekünk a legkellemesebb. A merülő medencét zuhanyozás után használjuk. A 16-18 °C-os vízben nem szabad mozdulatlanul lebegnünk, kezünk, lábunk lassan mozogjon. Választhatjuk csak a lassú zuhanyozást is a testünk visszahűtésére, a szívtől legtávolabbi ponton, a lábunkon langyos vízzel kezdjük a zuhanyozást a szív felé haladva, majd térjünk vissza a lábra és a víz hőmérsékletét csökkentve folytassuk a zuhanyozást a szív felé haladva, míg le nem hűl a testünk. Ezt főleg a nem rendszeresen szaunázóknak, a hatvan év felettieknek, nem krónikus szív-, és érrendszeri problémákkal küszködőknek javasolt. A szabad levegőn való lehűlés is lehet megoldás, ilyenkor zuhanyozást követően szárazra törölt testtel menjünk ki a friss levegőre vagy zárt helyiségben is leülve lassan hűtsük le magunkat. Ez a legkíméletesebb hűtési módszer. Azoknak ajánljuk, akik nem szeretnék magukat nagyon kimeríteni. Ha van frigidárium, azaz jégszoba oda is beülhetünk. A 3-6 fokos szobában ücsörögve is kímélve hűthetjük le magunkat. Hűsítésünkhöz a jégkútról kikészített jégkockákkal is vgigradírozhatjuk a testünket. Vagy, ahol van, az üdítően hideg Kneipp-taposómedencében sétálhatunk körbe-körbe a kavicsokon, köveken masszírozva a lábunkat.

Az íratlan szaunakódex szabálya kitér az egészségi állapotunkra is. Lázasan, fertőző betegséggel, baktériumok okozta gyulladással, friss műtét után, izom-, ízületi és tüdőgyulladással nem szabad szaunázni, magunk és mások miatt sem. Súlyos magas vérnyomással, keringési zavarokkal küszködőknek vese-, és szívbetegeknek nem ajánlott egyáltalán. Amennyiben rosszul lennénk, kérjünk segítséget, ha másról úgy látnánk nincs jól, azonnal hívjunk szakértői segítséget. Annak, aki nem érzi jó magát, lassú mozdulatokkal érdemes elhagynia a kabint, leülnie, lefeküdnie az első helyen, ahol lehet.

A szauna mindannyiunkra hatással van, ám változó kire hogyan. Van, aki rögtön szerelmese lesz a műfajnak, más egy próba után egy életre elköszön tőle, vagy jó esetben újra próbálkozik, hogy kitapasztalja számára inkább frissítő vagy ellentétesen fárasztó a szaunázás? Annak, akit frissít a hőfürdőzés, bátran kezdheti vele a reggelét, vagy a nap bármely szakaszában lehet rá regeneráló, megújító hatással. Annak, akinek inkább fárasztó annak sem kell lemondania a szaunázásról, csak üljön be az esti órákban inkább, nem csak az egészségének kedvez vele, hanem a jó alvásban is a segítségére lesz.

Forrás: www.szaunaclub.hu

Kép: unsplash

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkolja. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan kifejezheti, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményét!