Segítség, suli! Ja, és tanár is vagyok!

Elkezdődött ez a fránya tanév, lepergett az első hét, a masszív idegeskedés remélhetőleg enyhült és újra nyugtató nélkül ihatjuk a reggeli kakaónkat. Na, de hogy milyen ez az időszak az iskola falának másik oldaláról? Nézzünk egy pár percig pedagógus szemmel!

Teljesnyárszabadságvége

Tévhit: A tanárnak a teljes nyár, szóval kettő- vagy három hónap szabad. Szinte látom magam előtt, hogy mint a madár, úgy repül és incselkedve kacsingat a máshol gürizőkre, hogy ide skubizzatok! Ti rendes dolgozók bezzeg még melóztattok, mi tanárok meg már a nyár elején robogtunk is le vonattal a Balcsira a láblógatásra!

Ugyan adtam egy nagy segítséget azzal, hogy fent leírtam, hogy „tévhit”, de azért erősítsünk rá: a nyár sokkal, de sokkal később kezdődik egy pedagógusnak, mint egy diáknak. Adminisztráció, értekezletek és egy csomó iskolai teendő, amit a nagy publikum nem láthat, mire befejeződik a tényleges tanév. Ez a helyzet az év kezdetével is: már augusztusban bizony bejárnak a pedagógusok és kiokoskodják, hogy hogyan is kéne elkezdeni az újabb derbit, min változtassanak, mi maradjon, na meg a szokásos dolgok.

Tollfogdosás, papírtaperolás

Ha megnyomjuk képzeletben a kis plusz jeles nagyítót a személyi számítógépünkön és rázoomolunk az asztalánál ülő tanár egyedre, akkor láthatjuk, hogy hatalmas felelőssége van az esőerdők pusztulásáért. Hiszen annyi papírral veszi körül magát, hogyha a XVI. században ilyen erődrendszereink lettek volna, az tuti biztos, hogy a török csak szomorúan legyintett volna erre az országra és meg se kísérli elfoglalni.

Mi ebből a tanulság? Az, hogy nyugodtan lehetne egy titkárnő is minden kolléga mellett, aki ezt a rengeteg adminisztrációt megcsinálja. Éves terv, tématerv, óraterv, mindenterv, aztán legyen egy kis ez meg az a portfólióba is.  Mert, hogy a pedagógusnak portfóliója is van. Kötelező jelleggel. Az értekezletek is hoznak mindig valami nyalánkságot: új e-napló, pár termet felújítás miatt nem lehet használni, nincs rendszergazda, nincs elég kolléga vagy az új órarendtervező miatt órarend se. Ha valaki osztályfőnök, akkor meg ne is kezdjünk bele, mennyi munkaórával toldja ez meg nem csak az év elejét, de ősztől nyárig minden percét.

Továbbá a pedagógus is emberből van, neki is fel kell készülnie lelkileg, meg kell küzdenie a saját démonjaival és lehetőleg minél kiegyensúlyozottabb, zökkenőmentesebb évkezdetet produkálnia. Erre mindenkinek megvan a saját technikája, ismerek olyat, aki nyáron mindig újrafesti saját kezűleg a házát. Zárójelben megjegyzem, mindenkinek érdemes lenne valami technikát kitalálnia erre, dolgozzon az élet bármely területén.

Stresszmentesített gyerkőcök

Bizony, a gyermekeknek is fontos lenne megtanulniuk leküzdeni a stresszt. Sokszor látni és hallani félelemtől remegő, este szorongással lefekvő diákokról. Év elején! Teljes káosz, hiszen ilyenkor még a világon semmiféle felmérő, röpdolgozat vagy felelés réme nem fenyegetheti őket, mégis úgy érzik, van okuk félni az elkövetkezendő időszaktól.

Ehhez hozzájárulhatnak az eddigi tapasztalatok, de a szülői idegeskedést is könnyen átvehetik. Egyértelmű, hogy mindenkinek nehéz a saját életében is az átmenet, az meg aztán pláne nem segíti a teljes zent és a megvilágosodást, hogy a porontyunk ügyeit is intézni kell. Ennek ellenére próbáljunk úgy végigmenni ezen a hullámvasúton, hogy minél kevesebb csapódjon le abból másokra.

Vannak stresszmentesítő technikák, nyugodtan keressünk rá és próbáljuk ki, hátha nem is akkora hülyeség! Sokat tud segíteni, ha sportolunk vagy meditálunk, de a felesleges aggódást is megpróbálhatjuk kiszűrni az életünkből. Az első héten ugyanis a pedagógusok is elnézőbbek, nincs egyáltalán gond abból, ha valamilyen felszerelés hiányzik, vagy nincs rögtön bekötve a tankönyv.

Ahogy egyre nagyobb a gyerekünk, egyre több feladatot oszthatunk ki neki is egyébként, nem kell mindig mindent megcsinálni helyettük. Sokszor többre képesek, mint amit gondolnánk. Már az ókori görögök is úgy gondolták, hogy a következő generáció mihaszna és vége a világnak, ha ők felnőnek és nekik kell intézniük a mindenféle dolgokat. Aztán még mindig itt vagyunk. Szóval, csak nyugodtan! Csodafegyverként pedig bátran vessük be a humor nevű képződményt, hatalmas belső szörnyeket lehet ezzel egy suhintással semlegesíteni.

Kép: Unsplash