Sápadt arcok a neon nyers fényében

Az élet tele van elviselni valóval. A kötelező vizsgálatok is ilyenek. A férfiaknak éppúgy jut belőle, mint a nőknek, ám a hölgyek általában lelkiismeretesebben járnak orvoshoz. Pedig a mellrák nem csak a nők betegsége. Polgár Ágnes jegyzete az őrjítő várakozásról.

A különböző orvosi vizsgálatok szükségesek. Jó esetben csak prevencióról van szó. És akkor valamivel kevesebb az izgalom várakozás közben. Nem úgy mint egy korábbi betegség utáni kontroll alkalmával, avagy célirányosan okot kutatva a fájdalomra, egyéb tünetekre.

A félsz mértéke persze egyénfüggő is. Egy kis tartás a legkeményebb figurában is van ilyenkor. Az arcra kiülő sápadtság különféle árnyalatai tükrözik a vizsgálatra várakozó lelkiállapotát. A neonvilágítás felerősíti a látszatot. Ami nem csal.

Mindenki igyekszik elfoglalni valahogyan magát az őrjítő várakozásban, ki a telefonért nyúl és szerettével beszél vagy nyomkodja az okoskészüléket, ilyenkor születnek a lájkok sokasága szinte bármire, szórakozottságból vagy optimista előretekintésből. Ritkább a könyv avagy az újság a kezekben. Többen laptopon dolgoznak. Van aki nézelődik. Lehet csak a fejéből tekint ki vagy elgondolkodik, mélyen, és van aki mustrál. A többi sorstársat, vajon ő miért van itt kérdéssel a szemében. A bátrabb beszédet is kezdeményez azzal, akire kíváncsi. Szó szót követ, el is jutnak a lényeges ponthoz, mi a diagnózis, a probléma, a tünet, az ok a vizsgálatra?

A rák kifejezés minden esetben rökönyödést, csodálkozást vált ki, minél fiatalabb az, aki kimondja, annál inkább. Pedig a ráksejtek nem válogatnak, nincsenek tekintettel korra, nemre, családi állapotra, társadalmi státuszra sem, se nem időre. Alkalmas vagy sem működésbe lépniük, ők azt nem latolgatják. Egyszerűen végzik a (rossz) dolgukat. Ha kérdeznék, akkor sosem kapnának senkitől sem szabadjelzést. Senki nem adná meg!

Ha így lenne, akkor kevesebben ülnének a rendelőintézetekben, egészségházakban, kórházakban sápadt arccal, könnyes szemmel, összezuhanva. De jó lenne, ha nem kellene, a korban érett vagy anamnézisben érintett nőknek félévente, évente, kétévente átesniük a mammográfián. Főleg nem egy beavatkozás után.

S jó lenne, ha a férfiakat sem érintené. Sem a mellrák sem semmilyen tumor. Ha kívánhatnék, én ezt kívánnám a világnak, ne legyen rákbetegség. Se. De van, így marad a szükséges rossz, a kellemetlen, olykor fájó, lelket megtépázó vizsgálatok. A szükséges rossz. Ami után a szabad levegőre kilépve, kézben az egészséget igazoló lelettel, még a szakadó esőben is vár az élet tovább. A maga szükséges elviselni valóival.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Unsplash