Sakk-matt: Ne játszmázz velem!

A szerelmi kapcsolatok, nem természetes velejárója: a játszmázás. Felesleges, olykor ostoba, viszont mindkét félnek fájó küzdelem, a semmiért. Egészen pontosan a kicsikart szerelemért, aminek viszont természetesen kellene magától jelen lennie, amennyiben valóban, két ember, tiszta érzelméről van szó. A többi csak kínlódás.

Bori és Szilárd egy építőipari továbbképzésen találtak egymásra. Egyidősek voltak, mindketten építészmérnökök voltak, hasonló közegből jöttek, mindketten szinglik voltak, néhány, említésre nem méltó, futó kapcsolattal a hátuk mögött. Alig töltötték be a huszonnyolcat. Mindketten vágytak: A kapcsolatra. Bori talán tovább is futott olykor a gondolataiban, hiába a női hormonok már jócskán dolgoztak benne. Néha napján elképzelte két gyermekét, két kisfiúra vágyott. Bori vagány csaj volt. Farmert és polót hordott, mégis szuper nőies volt. Smink, körömlakk és ékszer nélkül, lapos sarkú cipőben. Könnyen teremtett kapcsolatot, sokan szerették, kedves volt, hamar idomult minden váratlan helyzethez, gyorsan tanult. Nő maradt abban a férfias szakmában, amit magának választott.

Szilárd, a lányokkal mindig korrektül bánt, de nem volt még igazán komoly kapcsolata, mégpedig azért nem, mert a lányok, akikkel randevúzott, helyesek voltak, ám valahogy egyik sem mozgatta meg annál jobban a szívét, hogy bármelyikkel nagyobbat lépjen előre, mint a járás, és összebútorozzon. Még csak haza sem vitt senkit, a szülei egy lányt sem ismertek még meg.

Ám, amikor ők ketten megismeredtek, minden olyan természetesen ment. Már másnap délutánra randevút beszéltek meg, amiben minimális romantika volt csak. Szilárd nem vitt virágot, pedig ez volt a módszere, növénnyel ment a tutira. Viszonylag forgalmas helyen találkoztak, a Retek utcai delikátesz előtt, ahol úgy vásároltak be a közös vacsorához, mintha évek óta tennék együtt. Itt vásárolt Szilárd egy marcipán rózsát Borinak. Kérdés nélkül a lány otthonában kötöttek ki, ahol együtt megfőztek, megvacsoráztak a teraszon, ahol hosszan elbeszélgettek, majd Szilárd haazment. Egy csók nélkül.

Egy hét múlva viszont már mindenütt egy párt alkottak. A baráti körben, a közösségi oldalakon, mi több, a hétvégi családi ebédre Szilárd, már Borival érkezett. Büszkék voltak egymásra, szerelmesek, kedvesek és figyelmesek egymáshoz. Vidámságuk, életszeretetük mindenkire átragadt.

Mindaddig míg egyik délután Bori mobilja le nem merült, – egész nap a készüléken lógott, az új projekt miatt -, és Szilárd nem érte el őt telefonon. Ekkor kezdődött a mélyrepülés. A bizonytalanság annyira megrémítette Szilárdot, hogy semmimást nem látott a szeme előtt, mint a zöldszemű szörnyet. Féltékeny lett. Mindenre és mindenkire.

Miért? Mert pontosan tudta, hogy amikor ő elérhetetlen lett az előző barátnőinek, az pont azt jelentette, hogy megkezdte a leépítő hadműveletet. Ugyan sosem bántott meg senkit direkt, mindig úgy alakította, hogy a lányok szeressenek ki belőle. S mivel magából indult ki, Bori szabadkozhatott bárhogyan, nem hitt neki igazán. Amivel megkezdődött a játék. Pár nap múlva, napközben Szilárd is elérhetetlenné tette magát pár órára, csakhogy Bori ezen nem borult ki, mert egyrészt maga is végezte a dolgát, másrészt úgy vélte, Szilárd is elfoglalt, bizonyára dolgozik. S mivel nem reagált arra, hogy Szilárd egy ideig nem volt a chaten elérhető, hazaérve szimplán csak örült a fúnak éppen úgy, mint máskor is mindig, így Szilárd még jobban kiborult.

Annyira, hogy másnap este nem is ment haza. Időben. És Bori aggódott, amikor nem érte el a fiút, aki órákkal később amikor végül hazaért, úgy tett, mintha mi sem történt volna. De Bori nem veszekedett, csak szomorú volt, mert azt hitte, még  annyit sem ér a fiúnak, hogy az hazaszóljon: – Kincsem, később érkezem. Mert Szilárd egy szóval nem mondta el, hogy ő bizony féltékeny, és ő megijedt, és ő most csak azt akarja, hogy a lány fejezze ki, hogy aggódott érte, kezdjen el hisztizni és féltékenykedni, mint a többi nő, ez eddig. De Bori nem tette. Mert Bori nem akart hisztizni, mert nem akart veszekedni, így csak annyit mondott: – Máskor kérlek, szólj, hogy ne aggódjak!

De Szilárd ebből sem értette, hogy a lány éppen úgy féltette őt, a szerelmüket, mint ahogy ő a lányt és a szerelmüket. Hogy Bori már azt hitte, Szilárdnak van valaki más. Így folytatódott a játszma. A sarokbaszorító lépések egyre gyakrabban követték egymást. S ők egyre jobban szenvedtek ettől. Mindketten. Külön-külön. Egyikük sem értette mi történik igazán. Ha próbálkozott is az egyikük, hogy előrébb jussanak, valahogy sosem jutottak közös nevezőre. Egymást érték a külön töltött elszámolatlan órák, míg Bori a párnájába sírt éjszakánként, addig Szilárd ökölbe szorított kézzel aludt el.

Míg vége nem lett a játéknak: sakk-matt. És Bori elhagyta Szilárdot.

Kép: Luiz Hanfilaque az Unsplash-ról