Phubbing – a mobil árnyékában élve

Emlékszik még valaki arra, amikor nem illett, - kivéve vészhelyzetben -, este nyolc óra és reggel nyolc óra között telefonálni? Amikor még minden embernek volt intim szférája? Manapság már szinte nem létezik ilyen. Mert mobillal kelünk és mobillal fekszünk. A párunk mellett (helyett) a mobilunk az első.

Az angol phone, azaz telefon és snubbing, vagyis visszautasítás, leintés szavak mutációjából jött létre a phubbing kifejezés, azokra a helyzetekre, amelyekben a partnerünk úgy kommunikál velünk, hogy közben fel sem néz ránk, mert a mobiltelefonját bámulja, nyomkodja. A phubbing egyben kifejezi azt is, hogy az emberek személyes együttlétét folyamatosan megzavarja a mobilon keresztül áradó mindenféle információ.

e-mail, facebook, messenger, whatsapp, instagram, twitter, pinterest, snapchat, viber, tinder, signal, hangouts, sms, telefonhívás

Mindennapjainkat szövi át a rendszeres mobiltelefon-használat. Az okostelefon órájára ébredünk fel reggelente, sms-ben érkezik a napi bankszámla egyenlegünk.  Telefonról nézzük a közlekedési információkat, dugó és parkolási helyzetet, induló buszok listáját. Mobilon vásárolunk, foglalunk időpontot vizsgára, fodrászhoz, színházba, moziba, helyet az étterembe, orvosi vizsgálatra, taxi hívásra, mindenre. Legalább tízféle csatornán talál egymásra, vált üzenetet férj és feleség, szülő és gyerek, ilyen rokon az olyan rokonnal, barátok egymás közt, orvos és páciens, főnök és beosztott, szülő és pedagógus, szolgáltató és megrendelő, eladó és vásárló, megcsaló és szerető, taxis és utas, s még számtalan variációban az emberek.

Ami az elején még a szabadságot adta és tévesen elhittük, hogy jelentette is nekünk azzal, hogy zsinórok-kábelek és antennák nélkül, helyhez és időhöz való kötöttség nélkül telefonálhattunk egymásnak, az ma már gúzsba köt bennünket. Hiszen nem bírunk már a kis készülék nélkül már egy tapodtat sem.

Bármerre nézünk, mobiljukat vagy tabletjüket néző, bámuló, abba beszélő, azt figyelő, el nem engedő emberekkel vagyunk körülvéve. Míg ez a cikk egy laptopon íródik egy meseszép park kellős közepén, addig az olvasó lehet a Balatonba lógatva a lábát olvassa ezt egy mobilról. Kutatók külön megállapítására sem lenne szükség, bár, persze a témában is tettek különféle vizsgálatokat a szakemberek a phubbing-jelenségről, nem ma, hanem már hónapokkal ezelőtt, de egészen biztos, éppen ebben a pillanatban, a világ másik pontján készül egy újabb kutatás erről.

James A. Roberts és Meredith David, a texas-i Baylor Egyetem professzora arról számolt be, hogy 453 felnőtt emberen elvégzett kísérlet alapján a puhibbingot gyakran átélők gyakran hanyagoltnak érzik magukat a párkapcsolatukban, hiszen elszigetelődnek, kirekesztődnek, ami bizony gyakran konfliktushoz vezet.

A kutatók számokkal is bizonyítani tudták, ami amúgy teljesen szembetűnő, hogy a telefon állandó ellenőrzésére, figyelésére való kényszerünk elvonja a figyelmet a jelenhelyzet megélésétől. Ami bántó lehet azokkal szemben, akik mellett nyomkodjunk a mobilunkat.

Megoldás, – mindannyian tudjuk a szívünk mélyéről – , nem lehet más, mint az, hogy a családdal, barátokkal, szerelmünkkel töltött időben tudatosan mindenki lenémítja és félreteszi ki-ki a maga kütyüjét, hogy a szerettével töltse és élje meg a jelen pillanatait, ne másokkal.

Igenis mindennapira tűzzünk ki, szakítsunk énidőt, miidőt arra, amikor csak mi magunk, vagy mi leszünk együtt, a mobilkészülékünk nélkül.

Vagyis. Tanuljunk jómodort!