Pepita kódex: Gyere Fiam „elverlek” sakkban! Vagy te engem?

Hétvégén elengedhetetlen a játék. Hosszabban, mint hétköznap. A sakk elkerülhetetlen. Nem én írom elő, hanem a fia. Valószínűleg úgy érzi, hogy a név kötelez erre. Nem az övé, az enyém. Polgár a vezetéknevem. Nem, sajnos nem vagyunk csak névrokonságban a sakk királyaival. De kicsiben nálunk is szoros a küzdelem. Nem is akármilyen. Durván hangzik, de így mondjuk: elverjük egymást sakkban.

A sakkőrület nagyjából ötévesen kezdődött. Az nem volt kérdés, hogy a gyereknek meg kell tanulnia sakkozni. Vásároltam is ehhez egy könyvet. Peksa Kamilla és Fehér Zsuzsanna 2013-ban megjelent kötetét. A címe: A Pepita kódex. Alcíme: Sakkmese és tankönyv gyerekeknek.

Az én fiam ebből a könyvből, és úgy tanult meg sakkozni, hogy a családból többünkkel is újra és újra leült játszani. Az egyik legerősebb ellenfélnek nem engem, hanem az édesanyámat tartja. Az osztálytársaival is szívesen leül játszani.

Könyvajánló

A borító nyelvén Karizsány László többszörös magyar bajnok, sakk nemzetközi mester, szakíró, szakedző, nemzetközi versenybírótól olvashatunk ajánlót.

Ebben elmondja, hogy a Pepita Kódex fejleszti a kreativitást, és a problémaérzékenységet, segítségével a gyerekek felfedező módon juthatnak el különbözi ismeretekhez, elméleti megállapításokhoz. Az izgalmas kiegészítő játékok monotóniatűrése, a tartós figyelem képességére, valamint körültekintésre nevelnek. Ez a könyv minden tekintetben eltér a témában eddig megjelent művektől. Sikeresen használható az óvodákban, az iskolai szakkörön valamint az alapszintű egyesületi oktatásban is. Képes arra, hogy tömegeket mozgasson meg, változtasson azon a tévhiten, hogy a sakk egy bonyolult játék.

A fiam szerint a sakk egy bonyolult játék, de szerinte pont ez a jó benne, mert arra tanít, hogy furfangosak legyünk.

A Pepita tábla

A sakk olyan táblajáték, amelyet hagyományosan két játékos játszik egy négyszet alakú táblán. A sakktáblán hatvannégy mező található, ebből harminckettő fehér, harminckettő pedig sötét színű. A mezők felváltva világos-sötét párban követik egymást. A figurák színe szintén világos és sötét színű – a hagyományokat követve ez fehér és fekete.

Kezdéskor mindkét játékosnak tizenhat-tizenhat bábuja van. Hatféle sakkfigurát különböztetünk meg egymástól: király, vezér, bástya, futó, huszár és gyalog.

Az alapállás így néz ki: bástyák a sarokban, mellettük a huszárok, majd a futók, középen saját színén a vezér, majd a király, az előttük lévő soron a gyalogok helyezkednek el.

A játékot mindig a világos kezdi, ezért a fiam nálunk mindig a fekete sakkfigurákkal szeret játszani, mert úgy érzi, könnyebben tud reagálni az én helyzetemre, mintha ő maga kezdene. Passzolni meg ugye nem lehet, lépni mindig muszáj. A világos után jön a sötét, majd újra a világos és így tovább egészen a mérkőzés befejeztéig.

Gyere Fiam elverlek sakkban! 

Míg a fiam tanulta a játékot, gyakran úgy könnyítettünk a helyzeten, hogy nem hagyományos, hanem Francia (vagy másnéven Bolond) sakkot játszottunk. Ez a módszer akkor is bevált, ha már több játékot elvesztett, vagy eleve fáradt volt, de mindenáron szeretett volna játszani. A változtatás mindig kizökkentette őt. Időnként ma is szoktunk még így bolondozni.

A tábla alapfelállítása itt is ugyanaz, mint a hagyományos verziónál. Itt viszont az a fél nyer, akinek hamarabb elfogy az összes bábuja. Ebben a változatban ugyanis a királyt is le lehet ütni. Nem lehet a királynak sakkor adni a Francia sakkban, és az sem számít, ha olyan mezőre lépünk vele, ahol egyébként sakkban lenne. A fordított logika szerint, ebben a játékban nem jó, ha leütjük az ellenfél figuráit. Itt a cél azon van, hogy próbáljunk úgy lépni, hogy a másiknak le kelljen ütnie a bábunkat.

Vagyis, ha az ellenfél összes bábuját levertük, akkor tulajdonképpen nem vertük el a Francia sakkban, hanem ő nyert!

Forrás: Peksa-Fehér: A Pepita kódex

Szerző:Polgár Ágnes
Kép: Pixabay