Pénzből élünk a szerelem idején is

Kár kertelni, a pénz kérdése igenis lényeges szempont az életünkben. Bár, ha van mit a tejbe aprítani, az önmagában még nem boldogít, viszont megkeserítheti az életünket, ha szűkölködünk. Éppen ezért nem is értem, miért beszélnek olyan nehezen a párok az anyagiakról?
A pénz szerepe már egészen a kezdeteknél felmerül bennünk, gondoljunk csak arra, amikor végig nézünk valakin és akaratlanul konstatáljuk, hogy a másik milyen ruhát visel, milyen autóból száll ki, milyen óra van a csuklóján? Annak ellenére, hogy nem a ruha teszi, az embert, hogy tudjuk, a külsőségek csalókák lehetnek, még is csak valahol elkönyveljük a másikat valahol. Persze, mondhatjuk, hogy a pénz minket nem érdekel, de biztosan ez így van?
Közös felelősség nélkül
Mindig meglepődőm azokon az embereken, akik arról mesélnek, hogy ők pénzügyi tervezés nélkül élnek, vannak akik a párjukkal a közös számláikat külön kezelik, mindig az fizeti be a csekkeket (vagy nem) akinek éppen a kezébe kerül az (vagy sem). Nem beszélik meg, vagy csak nagyvonalakban, hogy mire költhetnek és mire nem, nem tesznek félre pénzt vagy igen, de egyikük simán elkölti azt, ha úgy látja azt jónak. Vagy nem is tudnak arról, hogy mennyi pénzt keres az egyik és a másik.
A kétgyermekes Krisztián arról mesélt nekem, hogy ő azért nem ossza meg a feleségével egészen pontosan, hogy mennyi a jövedelme, hogy a neje véletlenül se aggódjon a pénz miatt. – Bőven elég neki a gyerekek, nem akarom terhelni, mert pánikolna, ha tudná, hogy egy-egy munkám után nem időben vagy nem annyi pénzt kaptam meg, mint ami a megállapodásban szerepelt. Ha meg kell húzni a nadrágszíjat, akkor csak annyit kérek tőle, hogy most ne költsön annyit – mesélte Krisztián. Arra a kérdésre, hogy a felesége ilyenkor kevesebbet költ-e így válaszolt: – Minimálisan. De megértem, hogy megszokott már egy életszínvonalat, amit mindig is biztosítottam neki.
A harmincötéves Viki arról mesélt, hogy előző párkapcsolatából szó szerint megszökött egy idő után, mert a volt barátja egyáltalán nem fizette a számlákat, nem is adott bele azok rendezésébe, sőt, ha elköltötte a saját fizetését, akkor mindig Vikitől kért pénzt. – Amit esze ágába sem jutott visszaadni nekem, mert bezzeg a bevételről úgy gondolta az közös, nem úgy, mint a kiadások, amiket teljes mértékben rám bízott, míg én el nem hagytam – emlékezik vissza a lány.
A történeteknek vége – hossza nincsen. Elszomorodom az olyan eseten, amikor azért jár egy egészen kicsi gyerek bölcsődébe, mert az anyukája nem azért megy vissza idő előtt dolgozni, mert kenyérre kell a pénz, hanem, mert apuka nem fizeti a számlákat, inkább nagylábbal éli az életet, fontosabbak a márkás holmik, a különféle programok, mint a családja. Vagy, mert a jó pozícióban lévő feleségnek azért kell plusz fordítói munkát elvállalnia, amire az éjszakái mennek rá, mert a férj eljátssza, elissza rendszeresen a saját bevételét, sokszor a gyerekek zsebpénzét is lenyúlva.
Első randevú után
Az át nem beszélt pénzügyi kérdések rejtélye számomra kideríthetetlen, hiszen már az első randin felmerül a fizetés kérdése is, milyen helyre viszi a fiú/férfi a lányt/nőt, ki fizet, és ha a fiú/férfi, akkor hányadik találkozó után merül fel a cech közös rendezése?
Ha a randevúkat egyre több követi, és mondhatni két emberből egy pár lesz, a pénz kérdése egyre gyakrabban merül fel, vagy legalábbis kellene, hogy szóba jöjjön. Már csak azért is, mert a pénzről gondolkodhatunk másként. Alapvető kérdés, hogy mennyire vagyunk megfontoltak, vagy könnyelműek anyagi kérdésekben? Hogyan szerezzük a pénzt, mit teszünk azért, hogy elegendő legyen? Egy lábon állunk, vagy kettőn? Vagy egyen sem? Ahogy jön a pénz, úgy megy is el? Mire költünk, mire nem? Mi a fontos és mi kevésbé, vagy egyáltalán nem? Takarékoskodunk vagy feléljük a pénzünket? Millió és egy kérdés, amikre választ kell adniuk az embereknek egymásnak.
Ahhoz, hogy két ember ne csak lógjon a levegőben, bizony beszélniük kell a jövőről, arról melyik hogyan képzeli azt. Hol szeretnének élni, milyen körülmények között, lakásban, házban, sajátban avagy bérleményben, szükségük van autóra, egyet vagy kettőt bírnának e fenntartani? Vállalnának-e közös gyereket, a házasságba hozott gyerekek költségét ki fizeti? Szeretnének e nyaralót? Kinek mit jelent a nyaralás? Kinek milyen mindennapos szükségleteik vannak?
Millió és egy kérdés, amit nem beszélnek meg emberek egymással, mert nem mernek azzal előhozakodni, mert nem találják lényegesnek, mert eszükbe sem jut, hogy mindent tervezni kellene.
Vita a pénz körül
A csaknem negyvenéves Gábor a minap tette fel a költői kérdést, hogy tulajdonképpen miért is van együtt azzal a lánnyal csaknem három éve, aki magánvállalkozóként alig dolgozik, az is nehezére esik, hogy reggel elinduljon munkába, míg ő meg folyamatosan gürcöl. – A megoldást abban látja a barátnőm, hogy elveszem őt feleségül, mert az az élet rendje, és minden lánynak bekötik egyszer a fejét. Meg is kapom minden egyes újabb ismerős eljegyzése vagy esküvője után, hogy én még meg sem kértem az ő kezét. Mire kérjem meg, amikor nem látom, hogyan juthatnánk előrébb? – gondolkodik Gábor hangosan. Rendszeres a vita náluk, hogy míg nem saját tulajdonú otthonban élnek, és nem egyenletes a bevételük, addig Gábor szerint nincs mire alapozniuk a jövőjüket. – Ha gyereket szeretnénk, akkor nekem kellene 3-6 évig az egész családot eltartani, én szeretnék két gyereket, de így hogyan, ha most mindent elvisz az albérlet, ami ráadásul sosem biztos, és nincs semmi félretett pénzünk – taglalja a problémát tovább.
Gyuri és Marcsi között is olykor felmerülnek az anyagiak, mert Gyuri korábbi tapasztalata szerint vannak nők, akik a pénzére utaztak, Marcsit viszont szó szerint nem érdekli a pénz. – Már gyerekként megszoktam, hogy a betevőért nagyon meg kell dolgozni, és sosem bővelkedtem benne. Nem mondom, hogy egyik-napról a másikra élek, de a váratlan nagy kiadásokat megéreztem, amikor még egyedül éltem. Gyuri is már szinte gyerekkora óta dolgozik, de valahogy mindig jókor volt jó helyen. Egy alkalommal azt mondtam neki, hogy nem érdekel a pénze, amit ő úgy értelmezett, hogy akkor ő sem érdekel, hiszen a pénze is ő. Napokig tartott békességet hozni közénk, hiszen én nem így értettem. Tény, hogy az ő munkájának eredménye a mi jó életszínvonalunk, de véletlenül sem akartam, hogy azt érezze belőle nekem csak a pénze a fontos – meséli Marcsi.
Szerelmek, házasságok mehetnek tönkre, mert két ember nem beszéli meg egyértelműen a pénzügyi kérdéseket, nem fedik fel egymás előtt a bevételeiket, kiadásaikat és legfőképpen szükségleteiket, vágyaikat. Márpedig anélkül, hogy le ne ülnének egy kockás papír fölé időnként, hogy mindezt átbeszéljék, kiszámolják mire jut és mire nem a közösből, úgy csak egyikük vállát terhelik a financiális gondok, amik komoly egészségügyi terhet is jelenthetnek számára. Márpedig az egészséget, nem lehet pénzért megvásárolni.
Kép: Pixabay