Papucsban térdig sárosan: így akarjunk egy törpemalac gazdája lenni!

Na kérem! Aki azt meri mondani, hogy unalmas az élete, annak legközelebb én szervezem a programját! Garantáltan megemlegeti! Mert én bármennyire szeretnék, nem tudok unatkozni. A legtöbb esetben valamiféle tanulsággal is szolgálhatok, mint ebben a történetben:

Reggel még semmit nem sejtettem, felkeltem, megállapítottam, hogy rémes idő van, elrendeztem a vendégeimet a Boróka Vendégházban, megetettem a háznál az állatokat, és mindent elvégeztem, ami épp aznapra jutott. Háromkor aztán leültem a tévé elé, és eltökélten hittem, hogy jó filmeket fogok nézni. Tévedtem.. 

Garázdálkodó törpemalac

Csörög a szomszédom, egy munkatársa hívta, hogy készíti a perzselőt, ugyanis a kertek alján, ahol ő lakik, és a vendégház is van, egy törpemalac garázdálkodik. 

Elrebegtem pár finoman nőies káromkodást, és azonnal, úgy ahogy voltam, természetesen papucsban, a legjobb melegítőmben bevágódtam a kocsiba. Útközben felvettem a hasonlóan hólelkű és törékeny virágszál alkatú szomszédasszonyomat, és mentünk malacot fogni. 

Nem tudom, miért gondoltam, hogy a kis drága már zsákban, előre csomagoltan vár engem, mindenesetre igen elcsodálkoztam, mikor a telefonáló messziről, a szántások közepén rámutatott a fekete kis pontra, ami bizony tagadhatatlanul az én malacom volt. 

Nincs mese, el kell kapni! 

Nos, nem tudom kinek volt hasonló élménye, de egy kifejezetten torpedó alakú, elfogásgátlósan formatervezett állatot, amin se szőr, se szarv, de még hosszú láb sincs, amibe bele lehet kapaszkodni. Egy futballpálya nagyságú területen elkapni egyszerűen lehetetlenség. Pláne két nőnek…pláne papucsban…pláne esőben..pláne puha szántáson. 

De itt nem maradhat, kárt tesz az emberek munkájában a szántások közepén, hát megkezdtük a mérkőzést. 

A második félidőre megváltozott a játék

Az első félidőben a két ellenfél csak ismerkedett a másik technikájával. 

Öt perc alatt sikerült a kerítéshez szorítani a játékost, de nem számítottunk az áramvonalas alakjára, és ki is csúszott a kezünkből. Utána persze esze ágában nem volt odamenni. Arra is rájött, hogy mi sokkal lassabban futunk mint ő, ezért körbe körbe szaladgált a nehezített pályán. Mi még a veteményesekre is odafigyeltünk, ne taroljuk már le, amit a kis disznó kegyeskedett megkímélni, ezért, mint egy egy szerencsétlen barázdabillegető, úgy inogtunk a sáros ágyások között. Néha meg is kellett állni, és a több kiló sárréteget le kellett rugdosni a papucsról. 

Sok sok kör után becsatlakozott egy szomszéd is a játékba, így már hárman voltunk egy ellen. 

Be is szorítottuk egy sarokba a malacot, de a kis mocsok szembe fordult velünk, és egy csel után simán kitört mellőlünk. 

Ekkor kezdődött a második félidő. Ez már egész más sportra hasonlított, konkrétan iszapbirkózás volt. Már a külalak rég nem számított, gondolkodás nélkül vetődtünk az állat után, akár volt esélye az elfogásnak, akár nem.  

A „játék” már két órája tartott, halálosan fáradtak voltunk mindannyian, mikor aztán a főhősünk meglódult, és egy távoli hátsó kertbe fölszaladt, és igyekezett elbújni egy kivágott fűzfa odahalmozott ágai között. Ott aztán elkaptuk, begyömöszöltük egy zsákba, hazahoztuk, és beraktuk az ólba. 

Papucsban sárosan

Tokától-bokáig sárosan, szakadt papucsban, villódzó tekintettel léptem be a konyhába, a hűtőhöz mentem, és megittam egy pohár pálinkát.  

A lányom, aki semmiről nem tudott, óvatosan a telefonjáért nyúlt, hátha segítséget kell hívnia félőrült anyjához. 

– Hentest! Most! – közöltem vele, aztán elmentem fürödni. Persze, ahogy a sár távozott rólam, úgy párolgott a haragom is.  

Hogy mindez ne következzen be még egyszer, azóta új gazdája van a malacnak. (Nyugalom, él és virul, az új gazda és a malac is) 

Mi ebből a tanulság? Több is van, de a legfőbb a következő. Ne felejtsük el, minden állatnak van egy alaptermészete, és hiába próbáljuk Noé bárkáját összehozni a portánkon, vannak dolgok, amit nem tudunk befolyásolni. Például a kecske szökik, a malac túr. Ezek figyelembevételével annyit vállaljunk csak, amennyit bírunk..és nem utolsósorban ne álljunk neki virtuskodni papucsban!  

Ja, és ne lepődjünk meg, ha ezek után három napig izomlázunk van! 

Szerző: Nagyné Banadics Anikó
Kép: Pexels