Összezavart algoritmus: Fiam van, nem lányom!

Kár szépíteni azzal a lelkünket, hogy egyediek és megismételhetetlenek lennénk. Különlegesek. Jobb, ha tudjuk, mindannyian csak algoritmusok vagyunk, egyfajta statisztika, mégpedig kívülről változtathatók. Befolyásolhatóbbak, mint valaha. Mert a számok bizony nem hazudnak.

Mindig is tudtam, hogy baj van a matematikával. Nem az én fejemben van zűrzavar: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Betűk, számok….de leginkább a számok. Még hogy nem hazudnak? Igenis, hazudnak! Be is bizonyítom. Megmutatom, hogy a matematika egyenesen veszélyes műfaj. Sőt, felhívom a figyelmet a fenegyerekére, az algoritmusra, amire különösen jó odafigyelnünk a mai világban!

Még hogy a nők!

Ismerik azt a vádat? Bizonyára igen! Miszerint a nő képes már az első jól sikerült randevú után, megtervezni az egész hátralévő életét azzal a cuki jóképű pasival. Melyikkel? Na, nem azzal amelyikkel randizott, mert azzal valami nagyon nem stimmelt, hanem azzal, aki felszolgálta az italt. Na jó, nem esem túlzásokba, persze, hogy azzal, akivel randizott! Na, igen. Most mit mondhatnék erre? Cáfoljam, hogy nem igaz? Persze, hogy nem!

Mindannyian tudjuk, hogy ez így, kicsit sem igaz. Mert nem az első randevú után, hanem már az alatt elkezdődik az álmodozás…bíznak abban, hogy a pasi, már másnap (aznap) küld virágot (az a helyes futár hozza ki, aki….) és bizonyára kitalál valami eredetit a folytatásra. Mert Ő, nem egy pasi, hanem egy igazi férfi, és van humora. Nem unalmas, jó helyet választ. Nem kell rá heteket, hónapokat várni, hogy elvigyen végre valahová. Bárhová. Szóval a nőnek ezen töprengenie sem kell, miért találkoznak olyan ritkán, egyértelmű, hogy az egyik randi után jön a másik, idővel kimozdulnak a négy fal közül is, és megismerik majd egymás barátját és családját.  Lesz fehér ruha, miegyéb és igen, a gyerekek neve sem kérdés….

Na, nem kell elképedni! Higgye el a kedves olvasó, van az álmodozó, szerelembe eső nőnél rosszabb is. Na mi?

Igen, bizony, a matematika, a statisztika, a logika!

Ariel, Alfa Romeo, Luca és Peppa malac

És ez a négy dolog, hogy illik össze? Sehogy! Vagy mégis? Elárulom.

Ott kell kezdnem, hogy van egy fiam. Nem lányom, fiam. Aki, bár igen érzékeny lelkű, és nem kezd el fújozni, ha lányos mese van a tévében, szívesen megnézi a kis hableányt is, de nem kérne karácsonyra Arielt. Ő nem, de Helga barátnőm kislánya igen. Helga, mint gondos anya, mindig folyamatosan nézi a játékboltok kínálatait, és ha meglát valamit, ami nekünk is érdekes lehet, vagy ő maga nem tud, akar egyedül dönteni felőle, hogy azt a dolgot érdemes lenne megvennie, avagy melyik típus, szín, forma vagy funkció szerint válasszon, akkor átküldi nekem a termék online elérhetőségét, véleményezésre. Olyan is van, hogy csak érdekességből oszt meg valamit velem: bútort, függönyt, autót, könyvet, ékszert, táskát vagy éppen tortadíszt, nyaralási helyszínt, egy új izgalmas kávézó helyszínt vagy egy influenszer legújabb posztját. Amiket én gondosan meg is nézek. Az úszó Arielt és a sellő Barbiet is.

Hogy eltévedtem volna? Azt ígértem a matematikáról írok? Valóban! Hogyan jön ide a számok? Úgy, hogy mindenhol ott van. Nemcsak nálam, az olvasónál is! Miután megnéztem az úszó Arielt, napokig újra és újra megjelent a képernyőmön. Hirdetésekben.

Miért? Mert az online algoritmusom szépen formálódott hozzám. Egészen pontosan, Helgához. Ahogy akkor is Helgához igazodott, amikor kaptam tőle egy kecses niuni karkötőt a születésnapomra. Nem ismertem a márkát, így rákerestem az interneten. Másnap a közösségi oldalon megjelent a Niuni reklámja a következő szöveggel: Láttuk, hogy tetszettek ezek a termékek, még mindig gondolkodsz rajtuk?

Gondolkodtam

Gondolkodtam. Nem úgy, mint azon az Alfa Romeon, amiből kipattant az a bizonyos férfi, azon a bizonyos villámrandevún. Elárulom, nálam hagyta a kabátját. Érte jött vissza. A kabátért. Kétségtelen, hogy az autója márkája többször szóba került előtte és utána is köztünk. De chatbeszélgetésünk során olyan letűnt márka is, mint a Rover, abból is a 75-ös, az én álmaim netovábbja. Mégis a Rover soha, ám az Alfa Romeo újra és újra feltűnt az interneten itt-ott váratlanul. Hirdetés formájában. Az algoritmusom elkezdett helyettem gondolkodni. Beleülhettem szürkébe, ezüstbe, feketébe, narancs színűbe és pirosba is. Ez utóbbiba a legtöbbször. A fiam, nem lányom legnagyobb örömére, neki ugyanis a piros autók jönnek be.

És mit tettek még a számok? Annyira tetszett az algoritmusomnak a gondolat, hogy összekalibráljon engem az alfaromeos férfivel, hogy egyszercsak – szintén hirdetés formájában felajánlotta a lehetőséget – vásároljak vasalható címkét gyermekruhába. Viszont nem fiú nevet hozott fel, hanem lány nevet, és kérem, az alfaromeós férfi vezetéknevével összekötve. Így került elő a Luca név.

Bevallom őszintén, ezt a nevet, utoljára akkor mondtam ki, amikor tavaly Helga írt a 200 első randi Lucájáról ide a Szoknya és Nadrágba! ITT lehet elolvasni. Azóta sosem. Egészen mostanáig.

Ugye, milyen romantikus az algoritmusom? Ami szerint nekem már van, vagy lesz egy ………. Luca nevű lányom? És hogy lehetett ez? Úgy, hogy Helga a napokban küldött ceruzákra ragasztható névmatricákat, a számok meg addig álltak sorba, míg hasonlóval nem tudtak előrukkolni. Az a bizonyos vezetéknév meg amúgy is mindenhol felbukkan. Már kértem is az alfaromeost, hogy most már hagyja abba az önreklámozást.

Még hogy a nők vetítenek mindent előre? Na ugye!

Megoldás: Ne hagyjunk nyomot!

A Peppa malacot majdnem lehagytam a sorból. Kérem szépen, történt a következő: Helgával elindultunk egy szombati csajos estére, de az autó feladta a szolgálatot. Erről is írtunk ITT. Egy héttel később, az a bizonyos Alfa Romeo is lerobbant, autómentőt kellett akkor is hívni, és még Peppa malac autója is elromlott az aznap este nézett mesében. Ettől fogva természetesen, a legtöbb hirdetés az interneten már autószervízelésről szólt. Ami azért izgalmas, mert nekem nincs is autóm!

Igen, igen az algoritmusom kicsit kiszínez engem. Vélhetően unalmas vagyok a szemében. Egyébiránt nehezen tudja eldönteni mennyi idős is lehetek. Mintegy 35-36 évesnek vél, elárulom, 43 vagyok. Szerinte, van egy lányom egy bizonyos ……. Luca. Aki úszó Arielt szeretne. Karácsonyra. Sokszor jelzi is a monitoron, hogy éppen mennyi nap van még hátra az ünnepig. De téved, nincs Lucám. Persze még lehet. Azt egyébként jól tudja, hogy van egy fiam is, de a korával és az aktuális méreteivel éppen nincs tisztában. Kicsit megkavarodott attól, hogy újabban ugyanabban a méretben nézek női és gyerek fiú cipőt is. Az olvasó egyből érti, a fiam lába akkora jelenleg, mint az enyém.

Mi lenne, ha az algoritmusom látná a sárfogón sorakozó 35-ös magas sarkút, a fehér tornacipővel, dinoszauruszos gumicsizmával, bézs balerina cipővel, és Star Warsos sportcipővel? Bele sem akarok gondolni, mit kínálna másnap, félek a birkenstock papucs miatt még gyógytornára küldene!

A statisztikám egyébként nemcsak lány nevekkel, hanem babacuccokkal is próbálkozik olykor, na meg terhesség alatti vizsgálatokkal is. A babacuccokat Helgának köszönhetem, a terhesség alatti vizsgálatokat meg a Down-szindrómás, Kamilláról szóló írásunknak. Amit, ha még nem olvasott ITT érhet el az olvasó.

Összezavarás

Tehát az algoritmusunk összezavarható. Jó, ha ezt tudjuk. Egyébként, mindent készpénznek vesz rólunk, és nem akarom az üldözési mániámat az olvasóra ráterhelni, sem kihangsúlyozni, hogy igen a Nagy Testvér valóban figyel bennünket, de jó, ha elgondolkodunk rajta. Mert mindent lehet rólunk tudni, azokból, amit az interneten művelünk. Az ételérzékenységünkről, a családi állapotunkról, a szexuális vonzódásunkról, az elromlott mosógépünkről, a fogfájásunkról, az őszi utazási terveinkről, a filmnézési szokásunkról, a műveltségünkről, arról, hogy a konyhánkban molyok vannak és nem tudjunk, hogyan kellene kiirtani őket és arról is, hogy bizony a férjünk szülinapi tortájára ehető virágot keresünk. Mindenről.

A molyokról amúgy mi is írtunk ITT.  Ahogy az ehető virágokról is ITT. Még arra is ügyelnünk kell, miről olvasunk. Mert ha rákeresünk arra, hogy mit csináljunk szakítás után, hogy segítsünk a barátnőnknek/haverunknak akkor még aznap tele lesz a böngészőnk online társkeresési oldallal, és akkor magyarázkodhatunk odahaza….

Egy szónak is száz a vége: Jól vigyázzon az olvasó, merre szörfözik, mert az algoritmusa, a számok, a statisztika éberen, logikusan figyelik!

Kép: Pixabay

Szerző: Polgár Ágnes