Összeillenek?

Vannak párok, akik már ránézésre összeillenek, szinte már egyformának tűnnek, mintha testvérek lennének, míg mások külső megjelenésük alapján teljesen mások, más stílusban öltözködnek, más személyiségnek tűnnek. Vajon számít a külsőség egy kapcsolatban?

A pároknak általában van egy-két, egyénként is igen fontos, közös érdeklődési körük, hobbijuk. Az irodalom, a tánc, egy sportág, a zene vagy más szeretete. Ők a lakodalmukon egymásnak szavalnak az eskütételkor, vagy játszanak el egy vicces ismerkedési történetet az őket ünneplő násznépnek, előadhatnak egy különleges koreográfiát a táncparketten, levetítenek egy kisfilmet a legutóbbi hegycsúcsok megmászásáról vagy eljátsszák a kedvenc Beatles számukat gitáron vagy zongorán.

Az is lehet, hogy látszólag egyöntetűen hisznek abban, hogy nem kell nekik nagy cécó és bizony titokban házasodnak össze, viszont ezt vagy egy lakatlan szigeten több ezer kilométerre, vagy a tenger huszonöt méteres mélységében, esetleg egy hőlégballonon szállva, vagy éppen tandem ugrásban zuhanva mondják ki a boldogító igent. Másoknak, akik hűen a hagyományokhoz, nem is volt semmi flanc vagy kiugróan szokatlan az esküvőjükön, azok meghökkentően más képeket készítettnek a nagy napon magukról, majd posztolnak a közösségi oldalukon, amitől leesik az álla az ismerősöknek. Így láthatunk fürdőruhás, mesehősös, filmszereplős, gumicsizmás, de kiskosztümős menyasszonyokat és vőlegényeket a strandon, a kukoricásban, a vonatsíneken, elhagyatott gyártelepeken, romos kórházak falai előtt vagy éppen barlangokban. Legyen bármi szokatlanabb az esküvőn vagy a fotózáson, esetleg a nászúton, mindenki örül, de’ mókás, kedves egy házaspár, milyen jól indulnak! Ám, hogy valóban mindketten akarták azt úgy, és később sem bánták meg, az talán sosem, legfeljebb csak váláskor derül ki.

Mert látszólag mindannyiuknál nagy az egyetértés, ránézésre ketten tökéletesen összeillenek.

Az évek előre haladtával már a reggeli kávéjukat is ugyanúgy fogyasztják, stílusban tökéletesen összeöltözködnek és ugyanabban a hanglejtésben nevetnek fel, mikor rájönnek arra, hogy megint ugyanarra gondoltak és azt ugyanúgy is fejezték ki. Ugyanazokat a szavakat használják.

A kérdés viszont ebben a tökéletesnek látszódó egyetértésben az, hogy ebből mennyi az, amelyben valóban összeillik ez a két ember, valóban jól is érzik külön-külön, úgy mint individuum magukat, s úgy kettesben is? Teljesek, boldogak, olyan a páros életük ahogyan azt egykor megálmodták? Vajon mindketten önmagukhoz hűek maradtak az út során?

Vagy csak nemes egyszerűséggel túlidomultak egymáshoz?

Tényleg tetszik-e még a férjnek, hogy a korábban dögös nőből egy szende szűz lett még úgy is, hogy ő maga kérte a feleségét, hogy az idővel konszolidálódjon hozzá? Vagy éppen fordítva, a korábban hosszú loboncost viselő férj rendes családapaként tökéletesre nyírt frizurát visel csak azért, hogy a feleséget övező elitbe beleilljen, de vajon így is még annak a vonzó machonak tartja a feleség a férjét, aki hosszú hajjal volt? A férjnek csak a külseje változott meg tán, vagy az értékrendje is?

Vajon számít e a külső abban, hogy két ember összeillik-e? Vajon milyen mértékben előnyös, kell és szabad két embernek idomulnia egymáshoz ahhoz, hogy ne veszítsék el önmagukat, de mégis legyen, ami összekösse őket?

Vannak olyan online társkereső oldalak amelyek a párkeresés sikerét nagyrészt abban látják, hogy a partnerjelöltek mennyire illenek egymás személyiségéhez. Szerintük, minél inkább megfelelnek egymás személyes elvárásainak és beállítottságának, annál nagyobb az esély, hogy megtalálják egymásban az igazit.

Ehhez egy matematikai modellen alapuló módszert vesznek, amely a potenciális partnerek összeillőségét demográfiai adatok, személyes preferenciák és egy pszichológiai személyiségteszt alapján határozza meg. A számításokat a felhasználók személyiségtesztre adott válaszai alapján végzik. Ez a modell, a modern pszichológia központi koncepciójához tartozik és a személyiség azon különböző dimenzióit elemzi, amelyek a társas kapcsolatokra hatnak, azokat befolyásolják.

Az, hogy a társat kereső személy vajon jól mérte-e fel saját személyiségjegyeit és kompetenciáit, az már más kérdés. Mert, ha saját magával nincs tisztában az ember, esetleg tévesen ítéli meg önmagát, ha nem is tudja milyen ember illene hozzá vagy másnak akar látszódni, mint amilyen valójában, akkor bizony nehéz megtalálnunk a másik felünket e szerint a módszer szerint.

Ha pusztán a számokra koncentrálunk, akkor bizony a törtek sehogy sem jutnak közös nevezőre. Akkor előfordulhat, hogy nem megfelelő partnert dob ki a gép?

Vagy mégis? Mi van akkor, ha azt sem tudjuk megállapítani magunkról, hogy inkább extrovertált vagy inkább introvertált személyiségűek vagyunk? Lehet, hogy a fene nagy önérzetünk nem bírja el, ha bárki megmondója akar lenni a mi életüknek, mégis egy olyan határozott emberre van szükségünk, akire felnézve vezetni tud bennünket, mert tulajdonképpen arra lenne szükségünk? Vagy éppen nem, és jobb, ha olyan ember van mellettünk, aki pusztán az állandó megértésével és meghallgatásával tesz jót nekünk? Mi több az is előfordulhat, hogy teljesen mások vagyunk, de pontosan ez a másság hoz össze bennünket minden egyes nap? Egy újabb rácsodálkozást, ihletett, jóérzést mindkettőnknek? És fel sem merül bennünk, hogy nem illenénk össze csak azért, mert egyikünk éjszaka él, a másik meg nappal? Az egyikünk konzervatívan öltözködik a másik meg extravagánsan? Az egyikünk húst hússal eszik, a másikunk meg vega? Egyikünk a komolyzenének él, a másik a rocknak.

Szerintem, erre sincs szabály. Igen, nagy kérdésekben nem árt hasonlóan gondolkodnia két embernek, az életcéljaiknak nagyrészt egyezniük kell. Igen, egyszerűbb együtt élni egy hasonló társadalmi helyzetben élő, politikai nézetű, vallású és életcélú emberrel, mint mással. Ám ehhez szükség van arra, hogy ne csak egy-egy dolog tartsa össze őket.

Ehhez jól kell ismernünk önmagukat, képesnek kell lennünk szükség esetén fejlődni, igent vagy nemet mondani, szeretettel lenni a másik felé.

Azaz alkalmasnak lennie mindkét félnek egy jó párkapcsolat kialakítására, megélésére, és legfőképpen megtartására ahhoz, hogy az ásó, kapa, nagyharang után valóban szép életünk lehessen. Ne kívülről nézve, hanem belülről megélve.

Kép: Pixabay