Nyaralásból hazatérni fájdalommentesen

Ahogy a gyerekeknek fel kell készülniük az óvoda-, iskolakezdésre, úgy a felnőtteknek is el kell engedniük a nyaralást, a szabadságot, a kötetlenebb napokat, ahhoz, hogy ne fájjon annyira visszatérniük a munka világába, sem hétfő reggel rohanásra fogniuk magukat és az egész családot.

Ha már a nyár utolsó napjaiban esténként a gyerekeket hamarabb ágyba kezdjük parancsolni – amihez hozzásegít az egyre hamarabb lenyugvó nap – úgy zavarjuk magunkat is ágyba korábban, még akkor is, ha nem vagyunk álmosak. Vízszintesben lenni, beszélgetni, olvasni, keresztrejtvényt fejteni, vagy valami kellemes filmet megnézni is már pihentető.

Persze vannak, akik még csak most térnek haza a nyaralásból, és szinte beesnek hétvégén az otthonuk ajtaján, még is igyekeznünk kell saját magunknak nem túl nagy fejtörést okozni. Ha elég ügyesek voltunk, és a szabadságra úgy indultunk el, hogy rendben és tisztaságban hagytuk az otthonunkat – én mániákusan csak így vagyok hajlandó elindulni – akkor csak a csomagok okozta rendetlenségből kell kihámoznunk magunkat. Mehet minden a mosásba, és a helyére azonnal a bőröndből. Utána viszont szigorúan csak pihenni szabad és tervezni előre.

Például az első hétre a gyerekek tízóraiját és otthonra a vacsora menüt, hogy ezekre céltudatosan vásároljunk be, ne kelljen fogni a fejünket, hogy nincs vaj a szendvicshez, vagy élesztő egy pizzavacsora megsütéséhez. A tervezésbe és a vásárlásba a gyerekeket is be lehet vonni, bár a szabadság az étkezésre is jellemző volt, egészen biztos, hogy a kicsik nem tudnak csak főtt kukoricában, gyümölcssalátában, fagylaltban és sült csirkében vagy hamburgerben gondolkodni.

Átnézhetjük a teendőket is, a befizetésre váró számlákat, a lakás zegzugát, hogy minden rendben van-e, de semmiképpen se kezdjünk nagytakarításba vagy lakás átrendezésbe, hagyjuk ezt szeptember végére, amikor már visszazökkenünk a hétköznapokba.

Helyette inkább, ha van kedvünk nézzük át a nyaralás során készült képeket, hívassuk elő őket és készítsünk közösen egy emlékkönyvet belőle. Nem kell tökéletes vintage hatású scrapbookban gondolkodnunk, a lényeg, hogy kerüljenek a képek mellé, a pénztárcában maradt – akár gyűrött – strandbelépők, múzeumi látogatójegyek, a gyerek szedte kavicsok, kagylók és egyéb fontos számukra csecsebecsék. Rajzolhatnak, hajtogathatnak is a kicsik kedvükre valóan hozzá.

A lelkes munka előcsalja az emlékeket, akár olyat is, amit nem együtt éltünk át, de most elmesélhetjük egymásnak. Ha kissé szomorúak lennénk az nem baj, természetes, hogy bánt, vége a nyárnak.

Amennyiben viszont a gyerek ennél sokkal fájdalmasabban, már-már depressziósan élné meg az óvoda-, iskolakezdést, vagy felnőtt a munkába való visszatérést, akkor érdemes lenne a dolgok mögé nézni, mi okozza a nagy csalódást, egészen biztosan, hogy jó közösségbe jár a gyerek, vagy mi megfelelő munkahellyel bírunk, számunkra érdekes munkát végzünk-e?

Ahogy nyaralás előtt szükségünk volt arra, hogy fokozatosan átadjuk magunkat a lazításnak, most fordítva szükségünk van arra, hogy lépcsőről -lépcsőre haladva terheljük vissza magunkat. Éppen ezért az első dolgos napokon az óvoda, iskola, munka után inkább csak lóbáljuk a lábunkat otthon, ha jó az idő menjünk ki még a szabadba, akár a strandra is lemehetünk pár órára. Fogyasszunk egyszerű ételeket, hogy se a főzés, se mosogatás miatt ne kelljen a konyhában időt töltenünk. Hétvégenként mini nyaralásokat csapjunk, kiránduljunk, menjünk vízpartra, mezőre.

Legyünk türelmesek magunkkal, és munkaidőben is szakítsunk időt a nyugalomra. Ha van lehetőségünk akkor a szabadban fogyasszuk el a kávénkat, beszéljünk pár szót a kollégákkal, vagy hívjuk fel röviden egy családtagunkat telefonon a nap folyamán. Összpontosítsunk mindig arra amit teszünk, az evésre mindig hagyjunk elég időt, ne rohanjunk, ha nem muszáj. A munkanapon akár 10-15 percnyi szünet is hozzájárul a mindenkori helyreálláshoz, nyugalomhoz.

Ne feledjük, azért mert vége a nyári szabadságnak, nekünk még nem kell sem megfeszülnünk, sem lemondanunk az élet szépségeiről. Csempésszük be a hétköznapokba, és a hétvégékbe is a lazítást, hogy ne messiásként várjuk már idő előtt a jövő nyarat.

Kép: www.myphotobook.fr