Női nátha, férfi nátha és a mutáns vírusok

Nem kergetek illúziókat. Egészen biztos vagyok benne, hogy gyerekként a tesómmal együtt mi is edzésben tartottuk anyukámék immun -, és idegrendszerét az oda-vissza passzolgatott betegségekkel, én azonban semmire nem emlékszem belőlük. Szülőként viszont egy életre megemlegetjük a téli (nek nevezett, de amúgy egész évben felbukkanó) nyavalyákat!

Soha jobbkor!

Úgy vettem észre, hogy a vírusok kiválóan tudnak időzíteni. Mindegy, hogy a hét melyik napján hatolnak be a gyerekek kis testébe, többnyire péntek estére tartogatják a láz, a masszív orrdugulás vagy a szűnni nem akaró köhögés felbukkanását. Ha valami csoda folytán mégis hétköznap történne ilyesmi, akkor az nagy valószínűséggel karácsony, újév vagy valamilyen nemzeti ünnep napjára esik. Ha pedig olyan hétköznapon esne ágynak az aprónép, ami amúgy nem munkaszüneti nap, nagy az esély arra, hogy a gyerekorvosunk épp akkor van szabadságon.

Te tehetsz róla!

Az első pár kórság után megtanultam, hogy semmi értelme azon törni a fejemet, hogy vajon hol szedhette össze, kitől kaphatta el a betegséget a kisfiam, rendre akadnak azonban olyanok, akik – enyhe vádaskodással a hangjukban – tudni vélik, hogy azért köhög ilyen csúnyán ez a szegény gyerek, mert:

– már megint nem adtál rá sálat ebben a szeles időben

– már megint úgy be van öltöztetve szegény, biztos megizzadt ebben a szeles időben

– már megint nem szárítottad meg rendesen a haját, és úgy vitted ki ebben a szeles időben

– már megint bekapcsoltátok a légkondit a kocsiban, biztos huzatot kapott szegény …

Zsepi helyett mami

Az átvirrasztott éjszakák megteszik a hatásukat, pár nap leforgása alatt úgy érzem, még egy mosogatórongy energiaszintje is magasabb az enyémnél – ezt bizonyára a gyerek is rögtön leveszi, a csöpögő orrocskáját (miután a saját ruhája ujját már kellően átnedvesítette) előszeretettel törli az én pólómba. Emiatt mindketten naponta többször is átöltözünk, így egy sima nátha végére csaknem a plafonig ér a szennyes.

Az orrfújás szívás!

Amikor véget ér a patakzó orrfolyás, kezdetét veszi az orrdugulás fázisa, amikor az orrfújás lenne a legnagyobb megváltás. A kicsik azonban eleinte hadilábon állnak ezzel, de nincs mese, nem szívhatjuk az idők végezetéig az orrukat… Amikor azt mondom a kisfiamnak, hogy fújja az orrát a zsebkendőbe, azzal a lendülettel, aminél nagyobbat álmodni sem merünk a tökéletes orrfújáshoz, befelé szívja a …. igen, a taknyot… Semmi kétség, lesz még alkalmunk gyakorolni!

Drága nátha

Hiába nem vagyunk a(z indokolatlan) gyógyszerszedés hívei, ha bizonyossá válik, hogy a méz, a meleg tea és a C-vitamin nem segít, a patikából kérünk erősítést. Egy szimpla megfázásra (főleg, ha az engem is hatalmába kerített) otthagyom a gyógyszertárban egy leértékelt tavaszi cipő árát, közben pedig arra gondolok, hogy milyen mesés ajándékok közül válogathatnánk, ha az elhasznált papír zsebkendőkért hűségpontokat gyűjthetnénk.

Ami bement, ki is jön

Ha nem voltam elég szemfüles, és a köhögésre való kanalas orvosságot csak késve kezdtem el alkalmazni (vagy véletlenül azt adtam hurutos köhögésre, ami szárazra való), megesik, hogy a köhögés hányásig fajul. Szigorúan gyógyszerbevétel után két perccel, így rághatjuk a körmünket, hogy adjunk-e újabb adagot belőle vagy sem. Ha nem adunk, akkor attól félek, hogy útját álljuk a gyógyulásnak és a fájdalom sem csillapodik, ha viszont adunk, akkor meg azon izgulok, hogy nem történik-e túladagolás. (A gyógyszer kihányására is többnyire este/éjszaka kerül sor, amikor nem lehet gyorsan rácsörögni a gyerekorvosra.)

Ami bement, ki is jön 2.

Ha a köhögés valamilyen kivételes okból nem a gyógyszerbevétel után torkollna hányásba, biztosra vehetjük, hogy a frissen húzott ágyneműn vagy a pár órája megmosott hajunkon landol, ami visszajön.

Mami, te jössz!

Ha nincs szerencsém, és pár napos fáziskéséssel én is elkapom a kórt, borítékolható, hogy a köhögős rész nálam akkor üti fel a fejét, mire a kisfiam végre kilábalt belőle – persze, volt már példa arra is, hogy kórusban köhögtünk. A gyakoribb mégis az, hogy mire ő túl van rajta, és a pocsék alvással töltött éjszakák után végre pihenhetne, engem ragad magával a köhögés, szigorúan akkor, amikor lehunyta a szemét.

Újra itthon

Elég egy pár napos megfázás ahhoz, hogy a lakást birtokba vegyék a „gyógyulás kellékei”. Vészhelyzet esetén nálunk egyszerre több lázmérő is közkézen forog, az orrszívót ugyanolyan lelkesen hurcoljuk egyik szobából a másikba, mint a legmenőbb matchboxot, ügyelünk arra, hogy minden helyiségben lehessen a kezünk ügyében papír zsebkendő, de a vitaminok és gyógyszerek is elől maradnak (szigorúan felnőtt magasságban!) Amikor végre győzedelmeskedünk a megfázás felett, elpakoljuk a náthakészletet és próbáljuk utolérni magunkat az elmaradt házimunkával (amiből amúgy a férjem hősiesen megpróbálja kivenni a részét, de nem mindig jár sikerrel). Visszakapjuk hát a „régi” otthonunkat!

Vagy mégsem?

A mi családi forgatókönyvünk legizgalmasabb része ilyenkor következik: a férjem általában ebben az időszakban dől ki, ha úgy alakul, hogy nem ússza meg a kórokozók támadását. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy (az orrszívó kivételével) újra előkerül az összes gyógyholmi és folyton láb alatt van, hanem a földöntúli szenvedés. Nem számít, hogy épp most estünk át a kisfiammal ugyanazon a betegségen, a férjem váltig állítja, hogy az övé egy sokkal súlyosabb és veszélyesebb változat, aminek az oka – fejti ki teljes meggyőződéssel – hogy ő már mutáns vírusok formájában kapta el tőlünk a fertőzést…

Kép: Pixabay