Nem kellene orvost hívni?
Ismerős az az érzés, amikor valami hirtelen fájni kezd igen erősen, vagy a gyereknek égbe szökik a láza, esetleg úgy véljük ételmérgezést kaptunk a buggyant kínaitól, de péntek este van, esetleg ünnepnap és legfeljebb az ügyelet érhető el? Mit tesz ilyenkor az okos netező? Igen, praktizálásba kezd!
Ezt az ártatlan kérdést egy hétfő estén, a közösségi oldal egyik zárt csoportjában, egy bejegyzés kommentjei között olvastam: – Nem kéne orvost hívni? A postban ugyanis egy anyuka arról érdeklődött, vajon ételmérgezés vagy vírus okozza a családja rosszullétét, merthogy tejszínes pennét evett a férj és a gyermek előző napon egy étteremben, és bizony nincsenek jól.
Teljesen megértettem a kétségbeesett anyukát, én is voltam hasonló patthelyzetben. Éltem át ijedtséget egyedül eleget, például amikor a gyermekem a lázgörcstől félrebeszélt. Bár tény, hogy nem volt lehetőségem közben facebook segítséget kérni, de még telefonosat sem. Maradt a felezés, már ami a tudásomat illette lázcsillapítás esetére. Szerencsére nem rontottam semmit sem el, túl élte a gyerek. És én is. Megnyertem a játszmát!
Szóval, komolyan, még ha most úgy is tűnik cinikus lennék, valóban megértettem az aggodalmat. Én is tájékozódtam már az interneten, ha itt vagy ott fájt. Bár ne tettem volna! Az ember képes néhány szimptóma alapján halálos ítéletet, de legalábbis 1:100 000 0000-hoz előfordulási arányú betegséget felfedezni magán.
A mai kor embere bizony, ha bármije is fáj, vagy valami szokatlant érez vagy észlel magán, hajlamosabb először az öndiagnosztizálásra és öngyógyításra, ahelyett, hogy megpróbálna megnyugodni és orvoshoz fordulni.
Nem tesszük, mert Piri néninél sem vettek észre ezt vagy azt, és biza’ belehalt, olvastuk valahol. Béla bácsit meg úgy félrekezelték, hogy köszönjük, de abból mi nem kérünk. Ráadásul nem normális időben van rendelés, kinek van ideje elmenni? Vagy hetekkel-hónapokkal előbb kell bejelentkezni (ez mondjuk sajnos igen gyakori, kivéve, ha elég vastag a bukszánk s van olyan magánlehetőségünk ahol, idejében orvosi vizsgálathoz jutunk) vagy tényleg csak az ügyelet lenne.
De az ügyeletet sem meri az ember sokszor felhíni. Mert, nem akar hülyének tűnni. Mert úgy véli, még is csak életben marad, annyira nem nagy a gáz, még el lehet pár órát, egy-két napot hétfőig lavírozni, vagy mert volt, hogy már úgy helyretették, mert telefonálni bátorkodott, hogy többet inkább nem teszi.
Szóval marad a net. Csakhogy, bármennyire is voltunk mindannyian már ilyen-olyan helyzetben, és valóban vannak bizonyos diagnózisok aminek egyértelmű jelei vannak, és amit mindannyian tudunk, mint a náthának, az agyrázkódásnak vagy a napszúrásnak, aki nem orvos, az mégsem doktor és kész. Aggódó sokat tapasztalt anyukák, bajtársak, hasonló diagnózisban szenvedők sem lehetnek valóban mérvadóak.
A nővérke is sok mindent tud, meg az orvosasszisztens, talán még a gazdasági nővér is magába szív ezt vagy azt az évek során, dehogy egyik sem végezte el a doktorit orvosszakon az tuti. S ugye, aki elvégezte, még az is tévedhet. Sajnos!
Éppen ezért a lehető legjobb, amit tehetünk, amikor úgy érezzük baj van, hogy a lehetőségekhez képest megpróbálunk első körben megnyugodni és végiggondolni, hogy mi a kutyát érzünk, hol sajog, és hogyan, mert úgy is ezt kérdezi majd a gyógyász is?!
Szúr, lüktet, nyom, tompán fáj, görcsöl, ég, sugárzik, nyílal vagy éppen hasogat? Mi nem stimmel, mi a más, mint máskor, mik a tünetek?
Nyilván, ha nem tudunk gondolkodni, mert annyira rosszul vagyunk, esetleg olyan életveszélyes csapás történt velünk, hogy már össze is estünk, akkor nem is nekünk, hanem annak, aki körülöttünk van, annak kell valóban azonnal hívnia a 112-es hívószámot, vagy a helyi ügyeletet. Nincs mese! Minden egyéb más helyzetben először gondolkodni és mérlegelni kell, és ha nem szűnő, gyógyszerre, fájdalomcsillapítóra nem múló, vagy visszatérő a probléma, akkor orvoshoz kell fordulni. S ha meg a képünkbe tolnak egy több hónapos várakozási listát, akkor meg muszáj beindítanunk a kapcsolatrendszerünket és mihamarabb kideríteni mi a baj.
Ám addig is, míg nem jutunk el orvoshoz, addig nem kellene önmagunkat (félre) kezelni, sem (félre) diagnosztizálni, főleg nem eltemetni. Vagy még is csak fel kéne hívni az ügyeletet. Inkább röhögjenek ki, vagy bosszankodjanak a vonal túlsó végén egy pillanatra, mintsem, bárminemű bajunk legyen.
Kép: kidscenter.org
Korábbi hasonló témájú írásunk:
arról 
