Nem jelentkezik a pasi/csaj az első randi után? Lehet elrabolták!

Humor. Az egyik legjobb szó. Már az artikulálása közben jókedvűek leszünk. Hiszen azonnal társítunk hozzá valami emlékezetes poént. A humor az, ami nélkül kár élni. Általa lehet a legjobban megbirkózni a mindennapokkal. Azzal is, ha a pasi/csaj nem jelentkezik az első randi után. Mert nyilván: elrabolták!

Ügyes-bajos gondjaink közé tartozik a társkeresés is. Ritkán lehet megúszni fájdalommentesen. A szerencséseket, óvodás vagy kisiskolás korában éri csak legfeljebb a kikosarazás. A legtöbbünket viszont arcul csap egy-két komolyabb csalódás. Korral, tapasztalattal és persze vérmérséklettel is jár, hogyan reagálunk egy-egy nemleges válaszra. És persze a körülöttünk lévők reakciója is hozzátesz vagy elvesz a fájdalmunkból.

Állítom, hogy nincs rosszabb annál, mintha a megoldást abban látjuk, hogy véleményt, tanácsot kérünk másoktól pasizás vagy csajozás ügyben. Kivéve, ha egy valódi férfi/női suttogóval állunk szemben. És még ő is tévedhet.

Az a jóravaló ….

Adott egy lány és egy fiú. Csaj vagy pasi. Nő vagy férfi. Gondoljuk úgy, képzeljük el őket magunkban úgy, és szólítsuk őket abban a formában, ahogy nekünk tetszik. Bár, zárójelen kívül megjegyezném – egyes párkapcsolati szakértők szerint – már az meghatározó, hogy minek szólítjuk magunkat, mert más egy lány, csaj vagy nő, mint egy fiú, pasi, férfi.  Míg mások szerint ez csak vagányság, szóhasználat, esetleg kor függvénye. Bár a 80 éves Feri bácsi, ha a vele egykorú barátairól és önmagáról beszél, még mindig fiúknak mondja magukat, ahogy a 76 éves Ica néni is lányozza a vele egyidős szomszédasszonyait. Elnézést, elkalandoztam! Szóval, ott tartottam, hogy képzeljünk el egy nőnemű és hímnemű egyént, a korukat is az olvasóra bízom! (Az én képzeletemben a nő 39, a férfi 43 éves) És randiznak. Egyszer. Na jó, legyen kétszer. Majd az egyikük eltűnik.

Oly mindegy melyik, a másiknak rosszul esik, ezen van a hangsúly. Csak úgy, se szó se beszéd eltűnik, azaz divatos szóhasználattal élve ghostingol, magyarul leírva, szellemé válik a lelkem. Nem az én lelkem. Na, az a jóravaló gazember aranypofa lelkem. Most elszóltam magam, a gazember csakis férfi lehet. De nem, módosítom magam: eltűnik az a jóravaló hölgyemény. És mi marad utána? Értetlenség. Megválaszolatlan kérdések garmada. Vagy annyi nem, mert tegyük fel a pofára ejtett egyén, hála az égnek, nem annyira kiborulós fajta….vagy igen? Oh, jaj ne! Na, most ezt hallgathatjuk hetekig…..

és mit csinálunk mi jó barátok, barátnők? Nyugtatgatunk, sajnálatunkat fejezzük ki, feltételezéseket gyártunk a miértekre, de leginkább szidjuk a megbokrosodott pokolfajzatot, aki ezt tette, ami, szemünk fényével, jó barátunkkal, kedves húgunkkal, legjobb haverunkkal, cuki munkatársunkkal. Vele. Aki teljesen ártatlan ebben az ügyben. Elszenvedő, áldozat.

És ezt tesszük akkor is, amikor szó sem volt eltűnésről, hanem egyszerűen csak kaptunk egy nemet, valahogy így: Te nagyon értékes vagy, de …./nem tartunk ugyanott/szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd/teljesen más mozit nézünk stb.

Miért, miért, miért?

Lehet, hogy a mi szerettünk valóban semmi rossz fát nem tett a tűzre. Csak szegényem, túl jó nő, vagy túl jó pasi. A másik fél fel sem ér hozzá. Nem is értjük mit evett azon az ostoba, pipogya, szürke, savanyú, idétlen, butácska, nagyképű, kétbalkezes, szánalmas, egoista, hisztis, csapodár öntelt, gyáva alakon. (Osszuk be elképzelésünk szerint)

Nem kapott a drága lelkem semmi magyarázatot. Nincs a miértre szó! Bizonyára, mert nincs miért! Vagy van? Na, de ki akar azzal szembenézni?

Senki!

Pedig talán jó lenne!

Nem mintha számítana annak a véleménye, aki lelépett anélkül, hogy egy szót szólt volna. Vagy ha nemleges választ kaptunk, akkor kellene több annál a pár mondatnál több, mint ami kaptunk.

De mégis a legtöbbünknek konkrétumok kellenek, hogy a lelkünk meg tudjon nyugodni. Vagy azt hisszük, hogy meg tudna nyugodni.

Akik a ghostingot választják, pontosan, hogy a magyarázkodást akarják megúszni. Félnek attól, hogy nem tudnak kioldalazni egy-két mondat után, és akár tartanak attól, hogy még jobban megbántják a másikat. Lehet jelzőket használni: gerinctelen, jellemtelen, gyenge, bunkó, tisztességtelen, megbízhatatlan stb. De semmi értelme, ettől még legfeljebb csak átmenetileg érezheti magát az, akit kikosaraztak.

Humorfaktor

Lehetne az egészet persze a humor oldaláról is megfogni. Nem történt mást, mint szegény ghostolót elrabolták és most nem tud jelentkezni. Összetörten, bezárva azon gyötrődik, hogy nem tudott elmenni a randevúra. Nem is magért izgul! Hanem a másikért! Teljesen összeaszalódik, fogva tartói is már szörnyen megijedtek, pont azt beszélik, hogy a váltságdíj tárgyalása még sehogy sem áll, valamit csinálniuk kellene, még a végén éhen hal itt ez a szemét! Most komolyan? – nem sajnáljuk szerencsétlent? Na ugye!

Gyártsunk különféle vicces forgatókönyvet arra, mi oka lehetett a másiknak a cselekvésére. Ebbe persze keverhetünk némi cinikusságot, pikírtséget, kajánságot, gúnyt is, de csak óvatosan!

Az elképzelt közös jövőt is tehetjük humorossá, elővéve a másik kevésbé jó tulajdonságait. Ha őszinték vagyunk és képesek vagyunk viccet csinálni abból, hogy miért nem lett volna jó a kapcsolat, úgy könnyebben elengedhetjük a másikat, a kapcsolathoz elképzelt közös jövőt, az esélyt a romantikára, miközben már gyógyítjuk is a szívünket egy-egy jóízű kacajjal.

A humor elüti az élét a dolgoknak, hogy kevésbé fájjon a szív. A poén mellett jóval könnyebb megpróbálni beleképzelni önmagát a másik, az eltűnő, a kikosarazó, azaz a senkiházi szemét helyébe, és nem indokot gyártani, hanem megérteni őt. Hiszen ő is egy ember. Azzal, hogy nem szítjuk tovább a harag tűzét, hanem inkább a feldolgozás, belenyugvás, elengedés folyamatába kísérjük az elszenvedőt, jóval többet segítünk.

Kép: Unsplash

Szerző: Bolgar Klara

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!