Nem csak egy kattintás: lehet élmény a fotózás a gyerekeknek is

Egy fotó a családról, a házi kedvencről, a szerelmünkkel emlék. A pillanat emléke. Néha olyan jó lenne egyes pillanatokat, állapotokat, az életünk egy-egy állomását konzerválni. Megőrizni. A jó fotó erre is képes. Sokan nem szeretnek a fényképezőgép előtt lenni. Feszengenek, rosszul érzik magukat. Családtag se, egy fotós pedig pláne ne fotózza őket! Pedig a képi emlékek fontosak. Egy fotózás pedig lehet élmény. Még a gyerekeknek is. Min múlik?

Nem csak egy kattintás. A fotózás művészet, munka, hobbi, önkifejezés annak, akinek a fényképezőgép a kezében van. Ő minden bizonnyal azért készít fotókat, mert szereti csinálni. A fotózás az a tevékenység, amely örömet szerez. Annak is, aki végzi a tevékenységet, tehát a fotósnak, és a megrendelőnek is. Legalábbis, így kellene lennie.

Fotózás: legyen tudatos tevékenység

Ma már fotózunk mindent. A kávénkat. Az ebédünket. Azt, ahogyan készült az ebéd. Az újonnan vásárolt ruhánkat. De a ruhapróbálgatást is a kedvenc üzletünkben. A napon sütkérező macskánkat. Egy falevelet. A lábunkat, ahogyan állunk a falevélhalmok közepén.

A legtöbbször mi magunk is megkomponáljuk a fotózandó témát. Mi legyen a kész fotón, mi ne. Ha Instagramra szánjuk a felvételt, már négyzetes elrendezésben gondolkodunk. Elképesztő mennyiségű digitális szemetet termelhetünk azzal, ha nem szelektálunk a fotóink között, vagy túl sokat posztolunk a közösségi felületeken. (Erről ITT írtunk)

A fotózás, a pillanat megörökítése mégsem rossz. Jogos, ha erre időnként igényünk van. Ki ne szeretne szép képeket nézegetni? Pláne, ha ezeken a fotókon az emlékeink vannak. A pillanataink.

A fotózás is lehet tudatos tevékenység. Néha jó, sőt, kell, hogy fotó készüljön rólunk. Kell, vagyis jó, ha van. Az emlékek miatt elsősorban. Egyszerűen jó érzés nézegetni: ilyenek voltunk. S ilyenkor nem mindegy, hogy mit nézegetünk. Amikor nem csak úgy elkattintjuk a mobilunkat. Vagy megkérjük a barátnőnket, hogy fotózzon le a kávénkkal a Duna-parton. És aztán egy másik háttérrel. Ezekből a fotókból ritkán lesz falikép. A fotózás nem csak egy kattintás. De a pillanatot mégis olyan jó lenne megőrizni. Életünk egyes állomásait konzerválni.

Szabadtéri fotózáson bármire fel lehet mászni. Még a farönkre is

Nem csak egy kattintás

Ilyenkor mehetünk fotóshoz, ha megtehetjük. Ha már gyerekek is vannak a családban, akkor különösen vonzó ez a lehetőség. Miért is? Egyrészt a gyerekek gyorsan nőnek. Csak kapkodjuk a fejünket, és a földön kúszó-mászó csöppségből már iskolás lett.

Itt is képbe jön a pillanat. Amelyet a gyerekeink esetében még inkább szeretnénk megőrizni. Szép felvételeken. Amelyek nem homályosak, nem látszik rajta a rumlis lakás, nem mobillal készültek. Akinek gyermeke van az tudja, hogy nem egyszerű őket fotózni. Ha kicsik, akkor azért, mert elszaladnak. Ha nagyobbak, elfordítják a fejüket. Mi szülők hiába igyekszünk.

Egy kívülállóval ez is egyszerűbb. Szülőként mi sem vagyunk feszültek, így a hangulat is jobb egy családi fotózáson. Másrészt így mi sem maradunk le a fotóról. Tudatosság szempontjából is jó választás a fotózás, hiszen a legtöbb fotós fix csomagokkal dolgozik, amelyek maximalizálják az elkészített felvételek számát.

Ha ötven fotót is kapunk kézhez, az még mindig jóval kevesebb, mint amennyit egy átlagos születésnapi zsúron mi készítenénk (ez saját tapasztalatom). Hogy élmény legyen a fotózás, ahhoz nem kell sok minden. Ha már a szülők felszabadultak, az fél siker. Min múlik még?

A fotósok sokszor stúdióban fotóznak. Mi is jártunk már ilyen helyszínen. A stúdiók ma már igyekeznek változatosan kialakítani az enteriőrt. Ezek a stúdiók általában olyanok, mint egy tágas lakás. Kanapéval, fotelekkel, akár konyhával. Hogy a kattintás után valóban otthonos felvételek készülhessenek, viszonylag változatosan. Olyanok, mintha csak otthon lennénk. Mégis úgy érzem, hogy itt is viselkedni kell. Mármint a gyerekeknek.

Lehet élmény a fotózás

Mert az ilyen helyszíneken sok a tárgy, amely lehet törékeny is. A nagyon eleven gyerekek felmászhatnak erre, arra. Ami felborulhat, összetörhet. Így nem biztos, hogy minden családi fotózáshoz ez a megfelelő választás. Valamilyen szinten egy stúdió is korlátoz. Nem lehet olyan felszabadultnak lenni, mint szabadtéren.

A szabadtéri fotózás éppen ezt adja meg. Szabadtéren nem lehet másképp, mint felszabadultnak lenni. Itt a környezet adja a hátteret. Mi nemrégiben egy ilyen fotózáson jártunk. Igaz, már november van, mégis ez volt a legjobb választás számunkra háromgyermekes családként.

Egy erdős részen fotózott minket a fényképész. Ahol fák vannak, farönkök, amire fel lehet állni. Volt farakás, ami szintén természetes mászókaként funkcionálhat. Függőágy, amit ki lehet próbálni. Egy ilyen helyen a gyerek gyerek lehet. Futhat, mászhat, ugrálhat. Nem tör össze semmit.

A fotósnak csak az a dolga, hogy kövesse őt a masinájával. Így születhetnek igazán valódi felvételek. A boldog gyerekarcokról és az elégedett szülőkről. Szabadtéren fotózni nem csak nyáron lehet. Az ősz és a tél is ad lehetőséget. A pulóver, a sapka, a bakancs a fotókon is jól mutató ruházat.

A szabadtéri fotózás nem csak egy kattintás a gyerekeknek. Élmény is. Amelyet jó fotókon is megörökíteni.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga
Kép:Natural Sentiments