Nélkülözés, a csendes gyilkos

Alapvető szükségleteink elengedhetetlenek a létfenntartásunkhoz. Nemcsak biológiai, hanem társadalmi és kulturális értelemben is. Abban, hogy mik tartoznak ide, ugyan képezhetik vita tárgyát, ám a leggyakrabban csak addig, míg nem nélkülözzük valamelyiket hosszútávon. Míg nem készülünk ki a hiánytalanságtól.

Nélkülözés. Tudjuk mit jelent? Mit jelent valójában nélkülözni valami olyat, ami másnak van, de nekünk nincs, ugyanakkor szükségünk lenne rá?  Valami, ami nélkül idővel megszűnnénk létezni?

Bizonyára van ilyen mindannyiunknak. Annak is, aki égig-érő palotában élhet, vagy hangsúlyos titulusok előzik meg a családi nevét, avagy mindig is kicsattant az egészségtől. Annak is hiányozhat más, életéhez szükségesnek vélt feltétel.

Lehet csak ideig-óráig, de mindannyian nélkülözünk valamit vagy valakit. Olykor hosszabb távon, mint amilyet elfogadhatónak tartanánk. Ami hiányában úgy érezzük, nem bírjuk sokáig tovább. Avagy észre sem vesszük, hogy a nélkülözésébe belebetegszünk. Elveszünk a hiánytól.

Életszükséglet

A különféle idegennyelvű, értelmező avagy szakmai kifejezések szótárait lapozgatni, kevesen találják szórakoztatónak. Én magam igen. Szívesen kutatom fel a számomra ismeretlen kifejezések jelentéseit. Tisztában vagyok vele, hogy vannak emberek, akik nem élik meg hiányként ha, ezen daraboknak hűlt helye van a könyvespolcukon, míg nekem szinte fizikai fájdalmat okoz, bizonyos szótárak, szószedetek és lexikonok hiánya.

Az életfeltétel kifejezést például így találtam meg az egyikben: egy élőlény személyes vagy egyedi létezésének fenntartásához nélkülözhetetlen anyag, termék, szolgáltatás.

A víz és a levegő létszükséglet minden földi élőlény számára. Az ember jövedelmének egy részét létszükségleteinek megszerzésére költi el.

Továbbá olvashatjuk még: az életszükséglet egyfajta elemi feltételt takar, amely nélkül az (emberi) élet elviselhetetlennek vagy csak nehezen elviselhetőnek látszik.

A szószedet itt nem áll meg, hanem eképpen folytatja: a reggeli kávé létszükséglet, nélküle elképzelhetetlen legtöbbünk napjai. Egy egészséges ember számára a rendszeres testmozgás létszükséglet. Ha az embernek kevés a pénze, meg kell néznie, hogy minden kiadása létszükséglet-e számára.

Pénz, pénz, pénz

A pénzt, még akkor is az életszükséglete közé sorolja szinte mindenki, ha egyébként biológiailag nem feltétele az életnek. Közvetlenül nem táplál bennünket, nem nyújt oxigént, ugyanakkor hozzásegít ahhoz, vagy éppen a hiánya ellehetetlenít attól, hogy mindarra szert tegyünk, ami viszont valóban szükséges számunkra. Nemcsak biológiai, hanem társadalmi és kulturális értelemben is ahhoz, hogy úgy érezzük valóban élünk, nem szenvedünk hiányt semmiben, vagy legalábbis nem a pénz hiányán múlik a létünk. Legfeljebb a létbiztonság érzetünk, és így közvetve a boldogságunk.

A létbiztonságunk, aminek az örökös hiánya lassan, de biztosan képes rombolni bennünket. Míg kívülről előbb mutatkozik meg az anyagiak hiánya, addig belülről lassan, de annál erősebben üti fel a fejét és készíti ki a lelket, az örökös nélkülözés.

Az egy dolog, hogy az agy felfogja: kevés, nincs, nem jut, nem telik valamire. Le lehet mondani erről, arról és amarról is, lehet szűkösebben, megfontoltabban, beosztóan élni átmenetileg, de hosszú távon az örökös megszorítások bizony már nélkülözést jelentenek. Ami bántja az ember lelkét, és létbiztonságát lehetetleníti el.

A nélkülözés mértéke, az elviselhetőség nehézsége meghatároz bennünket, személyiségünk alakulását befolyásolja. Éppúgy torzíthatja a létszükségleteink gazdagsága, mint a hiánya is.

A szeretet nélkülözése

A pénz mellett a szeretet nélkülözése roncsolhatja még az ember lelkét, ami fokozatosan pusztítja a testet is. A szeretetlenség, a magány, az elismerés hiánya, az életünk megoszthatatlansága űrt kelt bennünk. Olyan űrt, ami egyre fájdalmasabb tünetet okozhat. Olykor nem is ránk, hanem a környezetünkre nézve. A szeretetlenség negatív jelzőket oszt ránk, mufurccá, bántóvá, sértővé, elfogadhatatlanná, pesszimistává, keserűvé tehet bennünket.

Bizonyára a legtöbbünkkel megesett, hogy bizony nem attól és nem úgy kaptunk szeretetet, törődést, odafigyelést ahogyan vártuk volna és ez befolyásolta a hangulatunkat, a cselekvőképességünket, a tettrekészségünket.

A szeretet nélkülözése mellett a szeretetünk ellen fellépő magatartás is pusztíthat bennünket. A mindennapos vita, veszekedés megöli a vágyat arra, hogy szeretni tudjuk pont azt, aki éppen nem úgy viselkedik velünk, hogy szeretni tudjuk őt. És az örökös nélkülözésben önmagunkat sem könnyű szeretni. Könnyen eljuthatunk oda, hogy valódi önmagunkat is nélkülözzük már.

Írásunk egy következő cikkben folytatódik ITT olvasható el. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: pexels.com

#nélkülözés #szeretet #létszükséglet #létbiztonság #vágy