Neked van takarítónőd?

Két harmincas anyuka beszélgetett hétköznapi dolgokról az orvosi váróban, amikor szóba került a takarítás kérdése is. A döbbent hangnemben visszairányzott kérdésre már sajnos csak részben hallottam a választ, mert éppen sorra kerültünk a gyerekkel. Azóta is zakatol a fejemben a kérdés, miért olyan szörnyű tett az, ha egy nő okosan osztja be, és -le másnak a teendőit, hogy több idő és erő jusson magára és a családjára, miközben ezzel megélhetést nyújt másnak?

Takarítást vállalni nem szégyen és nem alantas, ahogy takarítót fogadni a háztatásunkba sem lustaság és nem is úri muri kérdése manapság. Egyszerű adok-kapok üzlet.  Nagyon régen volt az, amikor a takarítói munkának még volt egy negatív hozadéka, mert takarítani valóban inkább az ment, aki nem vitte, vihette többre, mert nem kék vér folyt az ereiben, megélni viszont már akkor is csak pénzből lehetett. Többnyire.

Akkoriban, első pillantásra egyértelműen rangsorolhatóak voltak az emberek társadalmi hovatartozásuk alapján, csupán abból, hogy milyen ruhát viseltek.

Manapság viszont ez már nem ilyen egyértelmű. Mert éppúgy vállalhat takarítást a legjobb és legdrágább egyetemre járó lány is, mert a szülei nevelési célzattal költőpénzt már nem biztosítanak számára, így elmegy takarítani (mert arról kevesebben értesülnek, mintha hostess lenne), s a bevételt másnap egy buli alatt eltapsolja.

Az egyedülálló anyukák is gyakran vállalnak takarítást, több okból is. Van olyan elvált anyuka, aki egyáltalán nem kap, vagy csak nagyon kevés gyerektartást így kénytelen valami plusz munkát is szerezni magának feketén. Ők hajnalban vagy délután takarítanak, mikor már vagy még a gyermekük az óvodai/iskolai ügyeletben van, vagy akár magukkal cipelve csomagjukat vállalnak iroda, lakás vagy üzlethely takarítást.

De találkoztam olyan egyedülálló anyukával is, aki elég jól keres, mint beszerzési munkatárs, gyerektartást is kap, viszont nagyon tervezetten éli az életét, ezért a heti két nagy családi ház takarításból fedezi az olyan extra kiadásaikat, mint a nyaralás, a mosógép kicserélése vagy az öltözködés, ahelyett, hogy hiteleket venne fel. És bizony csinos a ruhája, rendezett a lakása és jó autóval jár. Meg nem mondaná róla senki, hogy a főállása mellett takarít. De mégis tudja mindenki, mert nem szégyelli.

És vannak a már nagymama korabeli asszonyok is, akik még főállásban dolgoznak, de okosan félretesznek már az öregségükre, és mellette még a felnőtt gyerekeiket is segítik egy kis apanázzsal az unokák miatt, ezért nem dicstelen nekik hetente pár alkalommal egy-egy lakás teljes kitakarítását, vagy egyéb háztartási teendők ellátását vállalni.

Ahogy azoknak a fiatal lányoknak sem, akiknek még nincs párjuk és a főállásuk vagy felsőfokú tanulmányaik mellett bőven még belefér számukra valami nyugodtabb, de tisztességes keresetkiegészítés, így elmennek takarítani. Fiatalon ezt a pénzt lehet, hogy azonnal felélik, tankönyvekre, szórakozásra, öltözködésre, utazásra, de az is lehet, hogy a bankszámlájukat is gyarapítják vele.

Az itt élő külföldieknek is a takarítás az egyik legegyszerűbb megélhetési forma a magyar nyelv tudása nélkül, ahogy a világon máshol is, annak ellenére, hogy nem számít tiszta kereseti forrásnak.

Ők azok, akik takarítanak.

S van a másik oldal, akinek igényük van arra, hogy helyettük valaki más kitakarítsa a lakásukat vagy besegítsenek nekik abban, amire szívesen költenek is, mert időt, energiát és fáradtságot kímélnek meg önmaguknak  vele.

Egyedülálló, magas beosztásban álló férfiak, akik igényesek a környezetükre. Hozzájuk a bejárónő nemcsak takarítani jár hetente egyszer vagy kétszer, nem, nem kell azonnal másra gondolni, hanem vasalni vagy főzni is.

Ugyanígy vannak egyedülálló magas beosztású nők is, speciális szakterületen dolgozók, orvosok, ügyvédek, kutatók, művészek, akik elfoglaltságuk miatt nem érnek rá porszívót ragadni. Nem azért, mert leesne az arany gyűrű az ujjukról, hanem, mert anyagilag hasznosabb nekik elvégeztetni mással a piszkos munkát, mert az alatt az idő alatt, míg takarítanának is tudnak dolgozni vagy éppen a feltöltődésüknek élni. Sportolni, fodrászhoz menni, szakirodalmat olvasni.

A házimunkába olykor beugró segítőt a sokgyermekes édesanyák is szívesen megfizetnek. Nemcsak akkor amikor már visszaállnak dolgozni, hanem már akkor is, amikor a kisebbekkel még otthon vannak, mert három vagy annál több gyereknél az óvodákkal és iskolákkal járó kötelezettségeknek nehezen tudnak időben és térben is egyszerre megfelelni. Elég ha csak az egyik gyerek kicsit érzékenyebb, állandóan betegeskedik, vagy valamilyen fejlődési rendellenességgel bír – például túlhallás, idegrendszeri éretlenség vagy beszédzavar – és folyamatosan járni kell vele különféle fejlesztésekre, vizsgálatokra. Nem beszélve valamilyen különóráról, sportról, ahová hozni és vinni kell a gyerekeket. Ekkor nagyon jól tudni jönni valaki, aki megoldja a bevásárlást, kitakarítja a konyhát és a mosdókat vagy a gyerekszobákat, esetleg kivasalja a sokfős család mosott ruháit, ki-, és bepakolja a mosogatógépet. Vagy besegít a negyedéves nagytakarításokba, ablakpucolásba, hűtő kimosásában, ruhaneműk és játékok szortírozásában, a stelázsi átnézésében.

Idős vagy beteg emberek otthonába is szoktak a családtagok bejárónőt fogadni, hogy szerettüknek emberi körülményeket tudjanak biztosítani elesettségükben, hogy az együtt töltött időt inkább beszélgetésre, felolvasásra közös filmezésre fordíthassák, takarítás helyett.

Hasonló indok az is, amikor egy családban a háziasszonnyal történik egy kisebb vagy nagyobb baleset, lábtörés, kartörés, vagy egy komoly műtét utáni lábadozás miatt, átmenetileg fordulnak segítségért a család kevésbé ügyes férfi tagjai.

Láthatóan számos ok van az igényre. Ha valakinek mégis elképzelhetetlen betekintést adnia a saját intim szférájába és el sem tudja képzelni azt, hogy mással végeztesse el a házimunkát, az ne hívjon bejárónőt, de aki ebben nem lát semmi kivetnivalót az ne érezze rosszul magát ezért. Ahogy annak sem kell szégyenkeznie, aki ezzel biztosítja magának a jobb anyagi biztonságot. Megjegyzések… szégyen, annak, aki teszi …  Ez pénzkereseti lehetőség! Ugyan már!